Kós Hubert edzője háromszavas üzenete: "Ez a kincs felbecsülhetetlen, sokkal értékesebb, mint a fejemre helyezett korona." | M4 Sport
Párizs olimpiai bajnoka csütörtökön megdöntötte pályafutása első felnőtt világrekordját a rövidpályás világkupa-sorozat záró, torontói állomásán. Az úszó, aki a Magyar Úszó Szövetségnek elárulta a hírt, edzője, Bob Bowman stílusosan, egy tömör háromszavas üzenettel kommentálta a sikert:
"Csodás úszás, szívből gratulálok!"
Nem is annyira rossz, ha figyelembe vesszük, hogy a múlt heti állomáson, egy - a saját szokásaihoz képest - felemás kezdet után, az a meglepő üzenet érkezett tőle, hogy Kós "tud-e még ennél is lassabban úszni?"
"Nem vitte túlzásba, de számomra az, amit tőle kaptam, felbecsülhetetlen, sokkal értékesebb, mint a korona, amit a fejemre helyeztek. A parton azt mondtam, hogy úgy érzem, a teljesítményem 1:45 és 1:50 között mozoghat, de valójában inkább 1:45 és 1:47 között lőttem be magam. Állítom, hogy a múlt heti 1:47 sem volt könnyebb úszás, mint ez a mostani. A rekord azért született meg, mert Thomas Ceccon megérkezett, és mindent elkövetett, hogy megtörje a sorozatomat. Amint belekezdett, én is felpörögtem az első százon, és egy másodperccel gyorsabban úsztam az első felét, mint decemberben a világbajnokságon. Higgyétek el, nem csak üres frázisok, tényleg érzem, hogy van még potenciál bennem, mivel a harmadik ötven és főleg az utolsó rész a lendületes kezdet ellenére gyengébbre sikerült, így bőven van lehetőség a fejlődésre."
Bár a háromállomásos világkupának még két izgalmas versenynapja vár ránk, a sportoló már most is a figyelem középpontjába került. Az ausztrál Mitch Larkin korábbi rekordját 51 századdal megdöntve, a 200 méteres hátúszásban aranyérmet szerzett, míg a 100 méteres vegyesúszásban ezüstérmet érdemelt ki. Ezzel az összetett versenyben is egyre inkább megerősíti pozícióját a győzelemhez vezető úton.
A késő őszi sikerek kapcsán kiemelte, hogy mennyire jótékony hatással volt rá a felkészülési stratégiájában végrehajtott módosítás.
Most végérvényesen világossá vált számomra, mennyire lényeges, hogy néha megálljunk egy pillanatra. Tavaly nem volt ilyen lehetőségem, és Szingapúrban már éreztem, hogy a vébé végére mentálisan teljesen kimerültem. Az a hónap, amit nyáron szenteltem a pihenésre, elengedhetetlen volt; ezzel a néhány hét intenzív edzéssel máris készen álltam a világcsúcsra. Úgy vélem, hogy a profi sportolóknak érdemes kisebb szüneteket beiktatniuk, hiszen a hosszú hónapok nem mindig hozzák a kívánt eredményt. Nálam ez a megközelítés nagyon is bevált: mentálisan remek állapotban vagyok, és talán látható is, mennyire boldogan úszom, mennyire élvezem a versenyt. Ráadásul még két nap pihenő vár rám, mielőtt Bobbal a magaslati edzésre indulunk... De szükség van erre, mert érzem, hogy kezdek fáradni; és persze ott motoszkál bennem a kérdés, hogy ha két-három hét munka után így teljesítettem, mi vár rám harminc valamennyi hét múlva Párizsban, az Európa-bajnokságon. Bízom benne, hogy ez a szezon még sikeresebb lesz, mint az előző kettő.
Kós pénteken 50 háton, majd szombaton 100 háton ugrik medencébe Torontóban. Ha mindkét versenyt megnyerné, elérné a tripla-tripla címet, hiszen az előző állomásokon mindkét számot sikerült megnyernie.
