Kim Dzsongun fényűző üdülőhelyét alaposan megvizsgálták, és a helyszínen egy teljes színházi produkció nyomaira bukkantak.
Két orosz turistanő, Darja Poliscsuk (22) és Natalja Fisher (52), váratlanul egy hatalmas színjáték közepébe keveredtek Észak-Koreában. Július végén érkeztek a Wonsan-Kalma üdülőhelyre, amelyet Kim Dzsongun diktátor a luxusnyaralás paradicsomaként hirdetett. Azonban a valóság messze állt a hirdetett fényűzéstől; a két nő egy szürreális propagandaelőadás kellős közepén találta magát, ahol a valóság és a fikció határvonala teljesen elmosódott.
Az orosz nők számára az első észlelés az volt, hogy a helyiek rendkívül kedvesek és barátságosak. "Mindenki annyira boldognak tűnt. Sétálgattak, mosolyogtak, integettek nekünk, és még videókat is készítettek rólunk" - nyilatkozta a Fisher nevű hölgy, akit több nemzetközi újság, köztük a Telegraph is meginterjúvolt.
Korábban már egy orosz újságíró, Anasztaszija Dombickaja is felhívta a figyelmet arra, hogy a külső szemlélő számára nagyon is nyugati nyaralóhely benyomását keltő Wonsan-Kalma telepen ugyanazok az emberek egész nap ugyanazokat a bárgyún nyájas tevékenységeket ismételgetik, mint egy tökéletesen berendezett színházban, ráadásul kiválóan beszélnek oroszul is, ami megkérdőjelezi származásuk valódiságát is.
Egy pár folyamatosan, megszakítás nélkül játszott a billiárdasztalnál, míg mások a tűző napon heverésztek, nyaralójukat formálva a homokban.
- jegyezte meg a riporter, aki észrevette, hogy egy kerékpáros állandóan köröz ugyanazon az útszakaszon, miközben egy férfi a verandán lazított, és egy pohár sört kortyolgatott, amely valahogy sosem ürült ki.
A két turista nő élménybeszámolója alapján a vendéglátás szürreális fordulatot vett: hallották, hogy az oroszok kedvelik a fekete kenyeret, ezért a tésztához aktív szenet adtak. Az így készült kenyér pedig "szó szerint fekete" lett, ami inkább mosolyt csalt az arcokra, mintsem ízletes falatokkal szolgált volna.
A turisták állandó kíséretben távoztak szállodai szobáikból, ahol a szabadságuk már csak illúzió volt. A helyiekkel való beszélgetés kifejezetten tilos volt, így a felfedezés öröme csupán a zárt világukban maradt. Az internethasználatért fizetniük kellett, de az elérhető hálózatok szigorú korlátozásokkal operáltak, így végül csak egy szűk résen keresztül pillanthattak ki a digitális világba.
A két nő nyilatkozatából az is kiderül, hogy a személyi kultusz minden pillanatot áthatott: Kim Dzsongun szobrai és képei előtt fényképezkedéskor a rezsim vezetőjének teljesen láthatónak kellett lennie a képeken. Ha valamelyik részét akarva-akaratlan mégis le-vagy félbevágva rögzítették, törölni kellett a fotót és újra kellett készíteni.
Ez valóban a Szovjetunió szellemiségét idézi. A helyszínen továbbra is jelen van a személyiségkultusz, ahol az emberek tisztelettel hajolnak meg a monumentális szobrok és portrék előtt, mintha még mindig azok a múlt hősies alakjai irányítanák az életüket.
„Egyedülálló módon fogalmazta meg az egyik orosz vendég.”
Kim Dzsongun ambiciózus tervekkel indította el a projektet, amelynek célja évi egymillió turista fogadása volt. A valóság azonban nagyon eltér a várakozásoktól: Poliscsuk nyilatkozata szerint a három nap alatt mindössze 50 látogató érkezett.
Az üdülőhely reklámfotói egy elegáns, európai színvonalú nyaralóélményt ígértek, ám a valóság egészen más képet festett. Mögöttük egy gondosan megtervezett, ámde ügyetlenül megvalósított propagandaelőadás zajlott, ahol minden egyes részletet előre betanultak és koreografáltak.
Miközben Észak-Korea a turisták vonzására próbálja felhívni a figyelmet különféle trükkökkel, a valóságban munkaerőt exportál, ahogyan az a keddi híreinkben is kiderült. A rezsim rabszolgamunkásokat küld Oroszországba, hogy pótolja az ukrajnai háború következtében kialakult munkaerőhiányt. További részletekért kattints ide.
