Weiler Péter napjainkban az AI technológiát is alkalmazza, de az utóbbi időben újra felfedezte az ecset varázsát.
A mesterséges intelligencia egyre inkább áthatja mindennapi életünket, és ennek következtében nehézségekbe ütközünk abban, hogy megkülönböztessük az emberi kreativitás termékeit a gépek által generált alkotásoktól. A művészet területén ez a jelenség különösen éles határokat bont le: a fotósok, grafikusok és írók számára a technológia nemcsak megkönnyíti a folyamatokat, de akár helyettesítheti is a humán elemet. Felmerül a kérdés, hogy miként alakul a művészi világ a technológiai innovációk tükrében, és vajon elérkezik-e az a pillanat, amikor a digitális képernyő helyett újra a klasszikus vászonra tereljük a figyelmünket. Ezek a gondolatok is középpontba kerülnek Weiler Péter művészetéről készült könyv lapjain.
Miközben irodalmi vagy tudományos alkotásokat hozunk létre, a mesterséges intelligencia nem csupán szavakat formál, hanem képeket is teremt. Stúdiók nélkül képes a hátterek átalakítására, modellek nélkül variálni a beállításokat, és rajzok nélkül is többféle logótervet készíteni. Ez a modern AI csodája. A hosszú, bonyolult körmondatokra vagy részletes briefekre már nincs szükség; elegendő néhány kulcsszó, és az AI máris hatékonyan elvégzi a feladatot, időt és energiát takarítva meg. Az, hogy ez a fejlődés kinek hoz kedvezőbb lehetőségeket, még kérdéses. A szakmai vélemények megoszlanak: míg egyesek örömmel integrálják a mesterséges intelligenciát a munkájukba, mások inkább távolságot tartanak ettől az új technológiától.
Weiler Péter véleménye szerint a kreatív folyamat addig működik, amíg az ember irányítja a gépet. Művészként ő határozza meg, hogy az AI mit tegyen, nem pedig fordítva. Kiemeli, hogy kezdeményező szerepet játszik, mivel a kreatív döntések a kezében maradnak, ugyanakkor nyitott arra, hogy a gép is hozzájáruljon az ötletekhez és inspirációt nyújtson. "Folyamatosan dolgozom a rendszer finomításán, hogy végül olyan eredményt kapjak, ami a fejemben él" – mondja. Az AI már most is meglepő fordulatokat hoz, hiszen gyakran nemcsak hogy felülbírálja az elképzeléseit, hanem olyan javaslatokat ad, amelyek váratlanul elnyerik a tetszését, és elgondolkodtatják őt, eltérítve az eredetileg kijelölt úttól.
Weiler számos alkalommal építette bele az AI-t a munkáiba, hogy ezáltal a nagyközönség is felfedezhesse a technológia lehetőségeit. Nem csupán képeket alkotott, hanem egy teljes punk albumot is létrehozott ennek segítségével. A művészt különösen az a vonal foglalkoztatja, amely a társadalmi változásokra gyakorolt hatását vizsgálja, és szívesen kísérletezik az új technológiákkal, bár nem minden újdonság talál helyet a repertoárjában. Két-három éve visszatért a hagyományos ecset és vászon világába, abban a reményben, hogy a közönség is hasonló érzéseket táplál a digitális térrel szemben, és egyre inkább az emberi jelenlétet keresik majd a képzőművészetben. Legújabb munkája pedig, bár a mesterséges intelligencia témáját érinti, nem közvetlenül attól függ.
A Kocsis Katica által írt, WEILER című könyv több mint egy életrajz: mélyen belemegy a művész életútjába, ötleteibe és gondolataiba, miközben fantasztikus képek segítségével, albumszerűen mutatja be színes portfólióját. Lapunk újságírójaként és független kurátorként is dolgozó Kocsis fő érdeklődési területe a hazai és nemzetközi kortárs képzőművészet, valamint a design. Szerteágazó munkásságát publikációiban, általa szervezett kiállításokon és a social media felületein is részletesen megismerhetjük.
