Lehet, hogy elérkezett az idő, amikor a magyar államadósság “magyarítása” véget ér?

A megugró költségvetési hiány miatt újra devizakötvény-kibocsátásra kényszerülhet a kormány, amivel veszélybe kerül az a 2010 óta követett stratégia, miszerint a magyar államadósságot főként belföldi forrásból finanszírozzák. Pedig egy ideig úgy tűnt, a cél tartósan elérhető. Milyen tervek születtek ennek érdekében, és mi vezetett az államadósság, és ezzel együtt annak "magyarosítási" álmának az elszállásához?

Az eredetileg tervezett 838 milliárd forinttal szemben 1685 milliárd forint lehet a költségvetés 2025-ös devizakibocsátása, vagyis további 2,2 milliárd eurónyi devizakötvény-kibocsátás jöhet - hangzott el a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) és az Államadósság Kezelő Alap (ÁKK) keddi sajtótájékoztatóján. Szakértők állítják: emögött a költségvetési hiány növekedése lehet. A hiány pedig, érvelnek, többek között azért emelkedett, mert nem érkeznek meg a várt EU-s források, illetve a magyar gazdaság "repülőrajtja" is elmaradni látszik. Emellett a kormány által bevezetett olyan új intézkedések, mint például az anyák adómentessége, szintén megterhelik a költségvetést.

"A kedvező időarányos teljesülés következtében a forint intézményi terve 2370 milliárd forintról 2026 milliárdra csökken, miközben a devizakibocsátási terv a korábban említett 1685 milliárd forintra nő" - nyilatkozta Hoffmann Mihály, az Államadósság Kezelő Központ vezetője. Hozzátette, hogy még nem született döntés arról, hogy hitelfelvétel vagy devizakötvény-kibocsátás valósul meg a jövőben.

Ez a fejlemény egyértelműen kedvezőtlen hír a gazdasági kormányzat számára. Az ő elképzeléseik között régóta szerepelt, hogy a magyar állam külföldi eladósodottsági mutatója 30 százalék alatt maradjon, sőt, ideális esetben folyamatosan csökkenjen. A legfrissebb változások azonban azt mutatják, hogy ez az arány – ha csak kis mértékben is – de átlépi ezt a kritikus határt.

A változás több szempontból is figyelemreméltó. Először is, ahogyan azt az ÁKK vezetője is hangsúlyozta, ezzel nő a valutában lévő, azaz a külföld felé történő eladósodás. Ezt nehezebb kezelni és visszafizetni, mint a forintban denominált, azaz belföldi államadósságot. Főleg így van ez azért is, mert a nemzetközi hitelek és devizaalapú kötvények kamata általában magasabb. Azaz, ezáltal nőnek a magyar állam adósságszolgálati költségei is. Másrészt a fejlemény növeli a külföldi valuták iránti keresletet, tehát gyengíti a forintot. Ez pedig növelheti az inflációt, és drágíthatja az importtevékenységet.

Mindezeket figyelembe véve, a külső államadósság arányának emelkedése különösen jelentős fejlemény, mivel utal arra, hogy a kormány észlelte: a költségvetés tervezett ütemezése elmarad a várttól, és a hiány folyamatosan nő. Ez viszont komoly kétségeket ébreszt a jövő évre kitűzött, 3.7 százalékos hiánycél reális teljesíthetőségével kapcsolatban.

A gazdasági és politikai következmények mellett a bejelentés számos társadalmi vonatkozása is kiemelkedő jelentőségű lehet!

A külső államadósság emelkedése jelentős negatív következményekkel járhat, például alááshatja a befektetői bizalmat és rontja a magyar gazdaság általános helyzetét. Az infláció növekedésének lehetősége miatt a már így is magas árak tovább emelkedhetnek, ami sokak számára nehézségeket okozhat. Emellett az importköltségek növekedése különösen kedvezőtlen hatással lehet a külföldről érkező termékek árára, ami tovább fokozhatja a gazdasági nyomást.

Számos olyan tényező léphet fel, amely közvetlen hatással van az emberek mindennapi életére. Például az adósságszolgálat következtében a kormány kénytelen lehet más területekről forrásokat átcsoportosítani. A 2026-os országgyűlési választások közeledtével ez komoly kihívások elé állíthatja a kormányzatot, különösen, ha jóléti intézkedésekkel kívánja biztosítani a választási győzelmét. Emellett az államkötvények kamatának emelkedése és a gazdasági bizonytalanság következtében akár a banki kamatok is emelkedhetnek, ami nehezíti a lakáshitelhez való hozzáférést.

A magyar kormány már jó ideje azon dolgozik, hogy a külső államadósságot belső forrásokra cserélje, és egy időszakban úgy tűnt, hogy ez a célkitűzés sikerrel jár.

Már a 2010-es évek hajnalán megalapították az Államadósságcsökkentő Alapot, amely kezdetben önkéntes adományokra támaszkodott. Az ötlet, amely inkább mulatságosnak tűnt, egy keserű utóízt hagyott maga után, hiszen a 2010-2012 között államosított, körülbelül 3 ezer milliárd forintot kitevő magánnyugdíj-megtakarítások egy része is ebbe az alapba került.

A 2019-ben bevezetett Magyar Állampapír Plusz kiemelkedő sikert aratott, hiszen egy olyan lakossági állampapír-konstrukcióról van szó, amely könnyen hozzáférhető és vonzó hozamokat kínál. Ennek következtében gyorsan népszerűvé vált a befektetők körében. Ezen kívül a kormány a kockázatkerülő és inflációt követő Prémium Magyar Állampapírt is a kisbefektetők igényeire szabta, amely bár alacsonyabb hozamot kínál, mégis biztonságos alternatívát jelent. A hatóságok emellett jelentős erőfeszítéseket tettek a már meglévő konstrukciók, például a Kincstári Takarékjegyek népszerűsítésére is. Az intézkedések hatására a lakossági államkötvény-vásárlás mértéke jelentősen megugrott, ami hozzájárult Magyarország külső kitettségének csökkentéséhez. E különösen nehéz időszakban, a Covid-járvány utáni gazdasági visszaesés idején sokan államkötvényekbe vagy egyéb állampapírokba menekítették a megtakarításaikat.

Ezen tényezők mellett az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) aktívan törekedett arra, hogy a devizanemű állampapírokat és hiteleket forintban denominált kötvényekre alakítsa át, például visszavásárlások révén. A kormány szintén ösztönözte a pénzintézeteket, hogy vásároljanak magyar állampapírokat. A kitettség csökkentésében a devizahitelek fokozatos kivezetése, valamint különféle jegybanki intézkedések is fontos szerepet játszottak.

A Magyar Államkincstár, a jegybank, az Államadósság-kezelő Központ (ÁKK) és más állami intézmények összefogása végül gyümölcsöző eredményeket hozott. 2020-ra a külföldi államadósság aránya 20 százalékra mérséklődött, és azóta sem emelkedett 30 százalék fölé. Ez a tendencia egészen a közelmúltig megmaradt.

A jelenlegi aránynövekedés okainak vizsgálatakor – ahogy már korábban említettük – három fő tényező tűnik ki: a hiány növekedése, a túlköltekezés, valamint az EU-s források csökkenése. Mindeközben a belföldi finanszírozás egy ideje már lejtmenetben van. A kormány által bevezetett állampapír-hozam csökkentése után sokan úgy döntöttek, hogy kivonják pénzüket ezekből a megtakarítási formákból. Emellett a gazdasági visszaesés és az infláció emelkedése is hozzájárult ahhoz, hogy a háztartások általánosan egyre kevesebb megtakarítással rendelkeznek. Ez a tendencia már régóta kedvezőtlen hatással van az államadósság belföldi finanszírozásának lehetőségeire, és most ehhez társult az előbb említett eseménysorozat.

Összességében elmondható, hogy évek óta először emelkedett 30 százalék fölé a külföldi deviza aránya a magyar államadósságon belül. Ez a devizaalapú kitettség "kilövése" jelentős kockázatot hordoz, hiszen a magyar gazdaság sebezhetőbbé válik, ami rontja az államadósság fenntarthatóságát, és egy bizonytalanabb gazdasági környezetet teremt. Mindez negatívan hathat a forint helyzetére, fokozhatja az inflációt, és a gazdasági növekedés lehetőségeit is súlyosan érintheti. A devizakötvények kibocsátása, valamint a külföldi kölcsönök felvétele azt jelzi, hogy a kormány tisztában van a problémákkal, és kényszerpályán mozog. Ez pedig általánosságban véve nem kedvező mutatója a költségvetés és a gazdaság "repülőrajtjának" állapotának.