A BepiColombo legutóbb lenyűgöző közelítésben repült el a Merkúr mellett, ahol lélegzetelállító képeket rögzített a bolygóról, feltárva annak titokzatos felszínét és sajátos jellegzetességeit.

Európai és japán szakemberek szerint annak ellenére, hogy a Merkúr van a legközelebb a Naphoz, négy kráterének mélye olyan hideg, hogy annál kevesebb hűvösebb hely van a Naprendszerben.

Izgalmasan alakult a 2024-es év az Európai Űrügynökség (ESA) és a japán űrügynökség (JAXA) mérnökei számára. A két szervezet közös projektben gondozza a BepiColombo nevű űrszondát, amelynek célja, hogy a Merkúr körül pályára állva vizsgálja a bolygót. Az eszköz egyik hajtóműve 2024 szeptemberében meghibásodott, ezért egy veszélyes manővert kellett végrehajtani vele, de szerencsére minden rendben ment.

Az űreszköz nemrég elrepült a bolygó mellett. Ha minden a tervek szerint halad, ez volt az utolsó ilyen megközelítés, jövőre ugyanis pályára áll majd a Merkúr körül. A szakemberek azonban a mostani alkalmat sem szalasztották el, és lenyűgöző képeket készítettek a Naprendszer legbelső bolygójáról - írja az IFLScience.

A kutatók számára az egyik leglenyűgözőbb felfedezési terület a bolygó északi pólusán található kráterek rejtélye. Hasonlóan a Hold déli pólusán lévő kráterekhez, ezek közül sok sosem éri el a napfény, ami különösen izgalmassá teszi őket. Érdekes, hogy a Merkúr, bár a Naphoz rendkívül közel helyezkedik el és szinte légkör nélkül létezik, ezekben az árnyékos zónákban mégis vízjégre bukkantak. Ez a paradoxon újabb kérdéseket vet fel a bolygó geológiai történetével és a víz jelenlétével kapcsolatban.

A szerkezet lélegzetelállító felvételeket rögzített a nappal és éjszaka határvonaláról, ahol négy impozáns kráter, a Prokofjev, a Kandinszkij, a Tolkien és a Gordimer helyezkedik el. Ezeknek a krátereknek a pereme folyamatos árnyékot vet a mélyedések aljára, így ezen a területen található a Naprendszer egyik leghidegebb pontja.

Az északi tájon fekszik a Merkúr legnagyobb síksága, amelyet egy hatalmas lávafolyam formált meg. Ezzel a természeti erővel nemcsak a tájat alakította át, hanem eltemette a Henri és a Lismer krátereket is, mindezt körülbelül 3,7 milliárd évvel ezelőtt.

A képeken egy lávával kapcsolatos rejtélyes terület is látszódik. A Caloris-medence a Merkúr legnagyobb krátere, amit becsapódás hozott létre. Ez 1500 km széles, a becsapódás pedig olyan erős volt, hogy lávafolyamok indultak el a helyszínétől. Az egyik ilyen alakja egy bumerángra emlékeztet, és kérdés, hogy ebből kifolyt-e a láva, vagy pedig épp, hogy ebbe folyt bele, és így töltődött fel a terület.

A szakemberek abban bíznak, hogy a 2026-os pályára állás segít majd feltárni a bolygó történtét.