Atomerőművek a tűzkereszttűzben, nukleáris fegyverek mellett: vajon elkerülhetjük-e a katasztrófát ebben a háborús helyzetben?
Miközben kisebb-nagyobb zökkenőkkel (az amerikai külügyminiszter, Marco Rubio gépe először visszafordult műszaki probléma miatt) megindultak a résztvevők a majdnem kerek három éve kitört orosz-ukrán háború lezárásának témakörét is tárgyaló müncheni biztonságpoltikai fórumra, hírügynökségek arról tudósítottak: orosz drón csapódott be a Csernobili Atomerőmű elpusztult 4-es blokkja feletti védőpajzsba. A háborúban több alkalommal is érte már támadás az atomerőműveket.
Mivel az 1986-os csernobili atomerőmű-robbanás volt az atomenergia felhasználásának történetében a második legnagyobb katasztrófa, melyet (bár mértéke elmarad a szovjet hatóságok által elhallgatott, a mai napig egy ezer négyzetkilométeres sávot magas sugárzással beszennyező 1957-es majaki katasztrófa mögött) a világ legsúlyosabb nukleáris baleseteként is emlegetnek, hiszen annak idején közegészségügyi vészhelyzetet idézett elő egész Európában.
A csernobili erőművet pénteken ismét egy orosz dróntámadás érte. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök olyan felvételeket tett közzé az X-en, amelyeken a robbanásban tetőszerkezetét vesztett reaktor maradványait takaró óriási pajzs sérülése látható -vagyis az az építmény, amely eltakarja a reaktor maradványait.
Az Izvesztyija című orosz lap ugyanakkor arról írt, hogy az ukrán fegyveres erők támadása "kiiktatta a Zaporizzsjai Atomerőmű egyetlen, 330 kV-os, Ferroszplavnaja-1 áramellátó tápvezetékét" (bár arra semmi bizonyíték nincs, hogy valóban az ukránok álltak az akció mögött). Az erőmű Telegram-csatornája pár nappal korábban jelezte, hogy a biztonsági rendszer leállította a 330 kV-os Ferroszplavnaja-1 távvezetéket a Zaporizzsjai Atomerőműben.
A közlemény alapján a Zaporizzsjai Atomerőmű Ukrajna által ellenőrzött területen, a Dnyeper nyugati partján működik, két fő áramvezeték révén: a 750 kV-os Dnyeprovszkaja fővezetéken és a 330 kV-os Ferroszplavanaja-1 tartalékvezetéken. Az erőmű villamosenergia-igényeit a Dnyeprovszkaja 750 kV-os vezeték biztosítja. Hat darab, egyenként 1000 MW beépített teljesítményű reaktorblokkja révén ez a létesítmény Európa legnagyobb kapacitású atomerőművének számít, amely a 2020-as évek elejére évi 40-42 milliárd kilowattóra termelési teljesítményt ért el.
Bár a február 11-i közlemény szerint nem sérült a Zaporizzsjai Atomerőmű biztonsága, az orosz kézen levő nukleáris állomás igazgatója, Jurij Csernicsuk február 14-én az Izvesztyija című orosz lap szerint már úgy fogalmazott: "A tartalék tápvezeték hiánya potenciális veszélyt jelent a Zaporozsijai Atomerőmű biztonságára". Azt a hírt, hogy a tápvezeték az ukrán erők támadása okán állt le, független források eddig nem erősítették meg, ahogy azt sem, hogy emiatt fokozódott volna a veszély.
Közben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) bejelentette, hogy február 12-én a zaporozsijai nukleáris létesítményben dolgozó szakemberek és megfigyelők csoportjának tervezett rotációja elmarad, mivel a térségben tapasztalható fokozott katonai aktivitás miatt nem lehetett biztosítani a biztonságos áthelyezést.
Az orosz-ukrajnai háború során folyamatosan jelen volt a nukleáris erőművek védelme, amelyek többször is gazdát cseréltek, és a konfliktus szorongató fenyegetései közé tartozott az oroszországi nukleáris fegyverarzenálra irányuló támadások sorozata. E támadások nem csupán a két ország közötti fegyveres összecsapás következményei voltak, hanem sokkal szélesebb, globális kockázatokat is hordoztak magukban, amelyek messze túlmutattak a hagyományos katonai összecsapások határain.
Már a háború kezdeti szakaszában a csernobili atomerőműre irányult a figyelem. Az orosz erők támadása miatt a háború első napján felmerült a veszély, amely az egész kontinens biztonságát fenyegette.
Az ukrán atomenergia hivatal felidéztei: miután a háború első heteiben az orosz haderő elfoglalta a létesítményt, az erőműben a közvetlen közelében zajló harcok ellenére nem esett benne kár, és az üzemeltető személyzet sem sérült meg. Azonban a területen rövid időre megemelkedett a sugárzás, amelyet a katonai járművek által felkavart szennyezett por okozott. "A katonai tevékenység következtében a biztosítéki ellenőrző- és sugárzásmérő rendszerek karbantartása, a személyzet váltása és hatósági felügyelet gyakorlása problémákba ütközött" - jegyi meg honlapján a hivatal.
Az ukránok szerint az oroszok túszul ejtették az erőmű műszaki személyzetét, akiket arra kényszerítettek, folyamatosan dolgozzanak. A teljes szellemi és fizikai kimerültség miatt három hét múlva, március 21-én váltották fel a műszaki stábot.
Csernobil 2022. április 2-án visszakerült ukrán irányítás alá, azonban az orosz erők már 2022. március 4-én megszállták a Zaporizzsjai Atomerőművet.
A nukleáris katasztrófa veszélyét az ukrán erők sem vették komolyan a jelek szerint: figyelmen kívül hagyva, hogy a legnagyobb európai atomerőmű elleni támadások katasztrófát okozhatnak,
Az egyik ilyen esemény keretein belül, 2024 április 8-án, az orosz hatóságok bejelentették, hogy ukrán drón támadta meg a Zaporizzsjai Atomerőművet. A támadás során egy kamikaze drón került célkeresztbe, és az épület felett sikerült lelőni. A drón végül a hatodik reaktor tetején landolt, ám a hatóságok nem tapasztaltak olyan veszélyforrást, amely a létesítmény biztonsági szintjét befolyásolta volna. 2024 augusztusában újabb dróntámadás érte a komplexumot, amely sűrű füstfelhőket keltett, és amelynek következményeit a két fél továbbra is vitatta.
A háború során többször érte közvetett vagy közvetlen támadás ukrán részről az orosz nukleáris arzenált is. A számos incidens között volt olyan, amely a 2020-ban nyilvánosságra hozott orosz elrettentési doktrína szerint akár nukleáris ellencsapást is kiválthatott volna.
Elemzők véleménye alapján legalább két jelentős katonai esemény zajlott le: az egyik a Krasznodar közelében található orosz radarállomásra mért csapás, a másik pedig az Engelsz légibázis ellen indított támadás.
A Moszkvától mintegy 400 km-re délkeletre, az ukrán határtól nagyjából 700 km-re lévő Szaratov megyei Engelsz-2 légitámaszpontot 2022. december 5-én érte nagy hatótávolságú ukrán dróntámadás - írta legibazis.hu.
Bár a támaszpontot azóta is számos támadás érte, az orosz nukleáris arzenál számára ez az akció kiemelkedő jelentőséggel bírt. A támadás során egy Tu-95-ös stratégiai bombázó lángra kapott, és súlyos károkat szenvedett. Két katona megsérült, és kórházba kellett szállítani őket. Anton Herascsenko, az ukrán belügyminiszter tanácsadója később megerősítette, hogy a támadás valóban megtörtént.
Az Engelsz-2 légitámaszpont kiemelkedő szerepet játszik az orosz légierőben, hiszen itt található a 121. és 184. nehézbombázó repülőezred, amelyek a legendás Tu-160M Blackjack és Tu-95M Bear stratégiai bombázókat üzemeltetik. Az utóbbi hetek eseményei nyomán számos H-101-es cirkálórakéta indult innen ukrán célpontok ellen, ami tovább fokozza a bázis jelentőségét. Korábbi műholdfelvételek, amelyek 2018-ból származnak, arra utalnak, hogy a támaszponton nukleáris töltetek tárolására is létesítettek speciális tárolókat az orosz fegyveres erők.
Szintén az orosz haderő nukleáris képességeit érintette a Krasznodar közelében fekvő orosz radarállomást ért 2024. május 25-i csapás, amely jelentős károkat okozott a radarállomásban. Itt egy olyan radart ér találat, amely állítólag nukleáris csapások ellen is hivatott volt védeni Oroszországot.
Az orosz katonai doktrína értelmében akár nukleáris ellencsapásra okot adó támadás lehetett az is, amikor Joe Biden amerikai elnök 2017 november 17-én lehetővé tette az Oroszország elleni, mélységi támadásokat is a HIMARS rakétarendszerrel; szerencsére ez a vitatható döntés már a háború utolsó szakaszában következett be, amikor ráadásul már egyértelművé vált a november 5-i választásokat követően, hogy Donald Trump megválasztásával rövidesen más szelek fújnak az Egyesült Államokban.
