Endrei Judit titkos vágyáról éppen úgy beszélt, mint egy felnőtt, aki mégis megőrzi a gyermeki ártatlanságát: "De hát ez annyira gyerekes!"
Mindannyian gyermekként kezdtük a művészet felfedezését, amikor pálcikaemberkéket, fák sziluettjeit, virágokat és napocskákat varázsoltunk a papírra. Ha most valaki arra kérne, hogy rajzoljak valamit, valószínűleg ugyanazok a kedves és egyszerű motívumok jutnának eszembe, hiszen ezek a pillanatok a gyermeki ártatlanság és kreativitás szimbólumai.
Mivel sosem volt alkalmam rajzolni, számomra ez lenne a legegyszerűbb megoldás, és még örömet is okozna. Az sem bántana, ha valaki mosolyogva megjegyezné: "de hát ez olyan gyerekes!"
Segítünk a gyerekeknek abban, hogy örömmel és lelkesedéssel rajzoljanak, legyen szó iskoláról vagy otthoni tevékenységekről. Azonban felnőttkorban, ha valaki nem ezt választja hivatásának vagy kedvtelésének, a rajzolás gyakran eltűnik az életéből. Most, hogy ezen elgondolkodom, kifejezetten bánom, hogy az én életemből is kimaradt. Tudom, mennyire jótékony hatással van: segít kikapcsolni, elfelejteni a mindennapi feladatokat. Amikor rajzolunk, a gondolataink nem a napi teendők körül forognak: nem foglalkozunk azzal, mit kell még elintézni, kinek kellene üzenni, vagy mit főzzünk vacsorára. Csak a vonalak, a formák, a színek léteznek ilyenkor. Több felnőtt ismerősöm is van, akik szabadidejükben rajzolnak saját örömükre. Elmesélik, milyen megnyugtató érzés ez számukra. Ilyenkor teljesen kiszakadnak a külvilágból, és minden figyelmüket az alkotásra összpontosítják.
Rajzolás közben az idő úgy tűnik, mintha új dimenzióba lépne - van, amikor meg-megáll, máskor pedig szinte repül. Körülöttem csend honol; a külvilág zaja elhalványul, és a belső béke is megerősödik.
Olyan csend, amit ritkán élünk meg. Mert egyébként mindig a kezünkben van a "kütyü", nézzük, tekerjük, hallgatjuk. Nem pihen sem a szemünk, sem a lelkünk. Lehet, hogy a mai embernek már rengeteg eszköze van - képernyő, fényképezőgép, nyomtató -, mégis valami nagyon mély, nagyon ősi maradt a rajzolásban.
Miért érdemes saját örömünkre rajzolni? Azért, mert ez a tevékenység remek módja a stressz levezetésének, és segít csökkenteni a szorongást. A kreatív alkotás folyamata gyakran elengedi a feszültséget, és megnyugtatja az elménket. Emellett fejleszti a figyelmet, a koncentrációt, és a problémák megoldásában is nagy segítséget nyújt. Korosztálytól függetlenül mindenkinek jót tesz ez a fajta önkifejezés. Ráadásul, amikor egy rajzunk végre elkészül, és büszkén nézünk rá, az növeli az önértékelésünket. A befejezett mű öröme és az alkotás közben szerzett tapasztalatok erősítik az önbizalmunkat is.
Mindaz a rajzolás világnapja - ami május 16-án kerül megrendezésre - egy különös ihletet hozott számomra. Talán most jött el az a pillanat, hogy újra elővegyem a ceruzát. Nem az a célom, hogy mestermunkát hozzak létre, hanem hogy élvezzem a folyamatot. Hogy egy kicsit megálljak a rohanásban, csendben legyek, és újra felfedezzem, mennyire örömteli is a rajzolás. Csak úgy, a saját kedvemért.
