Téli szünet: A világ hófehér takarója alatt minden csendes és nyugodt. A fák ágaiból csillogó jégcsapok lógnak, mintha a természet ékszereket viselne. Az ég szürke fátyla alatt a nap csak ritkán bújik elő, és a hosszú, hűvös esték álmosító melankóliával ö
Paul Giamatti, a klasszikus mellékszereplők mestere, mindig is az átlagos kisemberek megformálásáról volt híres. Számos filmben és sorozatban feltűnt, legyen szó a Morgan karakteréről a Lodge 49-ben, Benjamin Franklinról a Törésvonalban, vagy a Mindörökké rockban játszott szerepéről. Most azonban egy új kihívás elé nézhetett, ahol igazán kiteljesedhetett. Ebben a filmben minden egyes pillanatot és rezdülést maximálisan kihasznál, lehetőséget kapva arra, hogy megmutassa tehetsége legjavát.
Sajnos a történet kissé unalmas és erőtlen, sőt, meglehetősen sablonosra sikerült. Miért is? Az alapkonfliktus nem túl izgalmas. A cselekmény az új-angliai Barton bentlakásos gimnázium falai között bontakozik ki, éppen a téli szünet kezdetén. Az iskola kihal, csupán öt diák marad a falai között, egy ügyeletes tanár, Paul Hunham (Paul Giamatti), aki a közelmúltban elvesztette fiát Vietnamban, a vagány szakácsnő, Mary (Da'Vine Joy Randolph), aki igazi életkedvvel bír, és a portás, valamint mindenes Danny (Naheem Garcia), aki mindig a jókedvét hozza a helyszínre.
A kölykök mind különböző karakterekkel bírnak: Teddy Kountze (Brady Hepner) a gazdag szülők tipikus, ámde kicsit butácska gyermeke, míg a lázadó Jason Smith (Michael Provost) a szabályok ellen lázadó fiatal. Közéjük ékelődik Angus Tully (Dominic Sessa), aki igazi problémás eset, hiszen a szülei már a katonai akadémia falai közé szeretnék zárni, mivel nehezen kezelhető fiú. Karácsony előtti héten azonban már csak Paul, Mary és Angus maradnak a líceumban, és a helyzet izgalmas fordulatokat ígér.
Édes-kesernyés történet is lehetett volna belőle egy remek befejezéssel, de sajnos nem állt össze az egész. Üres, élettelen és sablonos karácsonyi történet egy gyengécske Da'Vine Joy Randolph-fal, és a határain túllépni képtelen Dominic Sessaval. Valahogy vártam a nagy bummot, de helyette egy cseresznye bomba halk pukkanása ébresztett rá, hogy kezdek elszunyókálni.
Egy átlagos forgatókönyv David Hemingsontól, mellette egy meglehetősen sematikus rendezés Alexander Payne kezei alatt, és egy kissé unalmas előadás a főszereplők részéről. A sántító és bandzsító professzor, aki sosem fejezte be az egyetemet, valamint Angus, akinek apja egy pszichopata, aki zárt intézmény falai között éli mindennapjait. Paul, aki alkoholfüggőséggel küzd, ráadásul hiperhidrózisban szenved...
Az 1970-71-es karácsonyi időszak és szilveszter izgalmas fordulópontját éljük át. Az ünnepek után egy bostoni kirándulás és egy Miss Crane (Carrie Preston) által megszervezett buli következik, ahogy fokozatosan belépünk az új évbe. Sajnos számomra a film hangulata nem ragadott meg, és valahogy laposnak tűnt, élettelennek éreztem. A történet közepes szintet üt meg, de nem tudott igazán lekötni. Paul Giamatti sem segített abban, hogy a film ne szenvedjen az "elvitel" hiányától. Megnéztem, de végül nem hagyott mélyebb nyomot bennem.
