Íme, egyedi megfogalmazásban: 1. **Tájékoztatás**: Első lépésként tájékozódjon a jogairól és kötelezettségeiről a szolgálat tagadása kapcsán. 2. **Indoklás**: Készítsen egyértelmű indoklást arra vonatkozóan, miért szeretné megtagadni a szolgálatot. E

Az Ukrajna és Oroszország közötti háború kulturális és értelmiségi vetületeiről beszélgetett Hetényi Zsuzsa irodalomtörténész és Sz. Bíró Zoltán történész a Városmajor48 Alapítvány rendezvénysorozatának legutóbbi estjén a budapesti Art Departmentben. A két szakértő személyes tapasztalatok és elemzések mentén járta körül az orosz értelmiség háborúra adott reakcióit, az emigráció kérdéseit, valamint az ukrán identitás alakulását az orosz kultúrához fűződő viszony tükrében.

Az Art Department estjein a Városmajor48 Alapítvány rendszerint irodalmi témájú beszélgetéseket szervez, most azonban kísérletet tettek a műfaj bővítésére: a két hívószó ezúttal Ukrajna és Oroszország volt. Az irodalom persze most sem maradt ki a képből: Hetényi Zsuzsa író, műfordító és Sz. Bíró Zoltán történész olyan szakemberek, akik munkájuk során mélyen elmerültek Oroszország kultúrájában, történelmében és jelenében.

Az esemény különlegességét az adta, hogy most nem Károlyi Csaba, az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese vezette a beszélgetést, hanem a két vendég saját magát kérdezte. Hamar világossá vált, hogy a téma nem az irodalom vagy a hadszíntér részleteiről szólt, hanem inkább az oroszországi közbeszéd és annak alakulásáról. A diskurzus elején arra keresték a választ, hogy vajon elképzelhető-e, hogy valójában háborúra kerül sor a két ország között, és milyen érzésekkel élték meg azt a pillanatot, amikor ez a lehetőség valósággá vált.

Hetényi határozottan kijelentette, hogy nem igazán követi a politikai eseményeket, de januárban akadt egy olyan pillanat, amikor megérezte, hogy a legrosszabbra is fel kell készülnie. Ezzel szemben Sz. Bíró az utolsó másodpercig hitt abban, hogy a háború elkerülhető - véleménye szerint az orosz vezetés döntése végzetes önpusztítás volt.

Teljesen érthetetlen számomra, hogy az orosz rendszer hogyan tévedhetett ekkorát. Olyan sok racionális érv szólt a döntés ellen, mégis úgy döntöttek, hogy belevágnak.

Ezután arról esett szó, miként reagált az orosz értelmiség a háború kitörésére. Hetényi elmondta, már az első napokban elindult egy petíció, amelyet professzionálisan szerveztek meg, és amelyhez már az első hetekben több mint egymillióan csatlakoztak. Az aláírók azóta is félévente tájékoztató leveleket kapnak gyakorlati információkkal - például arról, hogyan tagadható meg a katonai szolgálat vagy miként lehet illegálisan emigrálni.

Íme egy egyedi megfogalmazás a kért témáról: 1. **Szolgálat megtagadása**: - Ismerd meg jogaidat: Tájékozódj a törvényekről és az eljárásokról, amelyek lehetővé teszik a szolgálat megtagadását. - Keresd fel a megfelelő hatóságokat: Informálódj a helyi hivataloknál vagy jogi segélyszolgálatoknál a lehetőségeidről. - Készíts írásos nyilatkozatot: Ha megfontoltad a döntést, írásban fejezd ki, hogy miért tagadod meg a szolgálatot. 2. **Illegális emigrálás**: - Információgyűjtés: Tudd meg, milyen lehetőségek léteznek a határokon való átlépésre, és milyen kockázatokkal jár. - Készítsd elő az úti okmányokat: Győződj meg arról, hogy rendelkezel a szükséges dokumentumokkal, még ha azok nem hivatalosak is. - Tervezz meg egy útvonalat: Legyél tisztában a potenciális útvonalakkal és a lehetséges nehézségekkel, amelyekkel szembesülhetsz. Fontos, hogy minden lépést körültekintően fontolj meg, és tisztában legyél a következményekkel, amelyek a döntéseidhez kapcsolódnak. A legjobb, ha jogi tanácsot kérsz, mielőtt bármilyen döntést hozol.

Sz. Bíró emlékeztetett arra, hogy az első jelentős emigrációs hullám 2022 február-márciusában vette kezdetét, főként azok körében, akik elvi okokból utasították el a háborúval kapcsolatos eseményeket. A második hullám 2022 szeptemberében következett be, amikor a mozgósítással kapcsolatos félelmek sokakat arra ösztönöztek, hogy elhagyják az országot, attól tartva, hogy őket is behívják a hadseregbe. Hetényi megjegyezte, hogy főként azok távoztak, akik valóban komoly veszélyben érezték magukat. "Az írók közül Vlagyimir Szorokin - aki Berlinben él - tisztában volt azzal, hogy a legjobb döntés, ha nem tér vissza, de mások is hamarosan hasonló nehéz helyzetbe kerültek." Zárójelben hozzáfűzte: amikor orosz ügyekről beszél, gyakran azt az érzést éli át, mintha saját magukról beszélnének.

Vannak írók, akik Nyugaton és Oroszországban is népszerűek, mint Szorokin - ők a háború kitörése után már nem mertek hazatérni. Az orosz kormány előbb a könyvtárakból vette ki a műveiket, aztán a könyvesboltok polcairól is eltűntek. A bankszámlájukat zárolták, a tiszteletdíjaikat lefoglalták és a háborúra költötték, sőt még az ingatlanjaikat is elkobozták.

Hetényi megfogalmazása szerint sokan otthon maradtak, még azok is, akik nem osztják a háborúval kapcsolatos nézeteket - ők egyszerűen tanácstalanok, nem tudják, hogyan reagáljanak. Háromféle túlélési stratégiát említ: az emigrációt, a passzív megfigyelést vagy a lelkes támogatást. Emlékeztetett a tavalyi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra is, ahol hivatalos vendégként szerepeltek olyan orosz írók, mint Alekszej Gravickij vagy Dmitrij Bak, akik nyíltan kiálltak Putyin Ukrajna ellen indított háborúja mellett.

Gravickij az új év első tíz napján aláírta azt a nyílt levelet, amelyben üdvözölték a "speciális hadművelet" megkezdését. A helyzet súlyosbítja, hogy a levelet híres írók nevével való visszaélés révén tették hitelesebbé, így például Szorokin neve is szerepel a listán. Olyan, mintha nálunk valaki Márton László vagy Závada Pál nevével próbálna manipulálni. Ez a cselekedet a legalja aljasság csimborasszója.

Sz. Bíró kiemelte, hogy noha nem szándékozik túlértékelni az írók szerepét, mégis fontosnak tartja, hogy rámutasson: az értelmiségi körök reakcióján túl számos más terület is szenved a jelenlegi helyzettől. Különösen a tudományos közösség tapasztal komoly elnyomást, amihez hasonlót eddig még nem láttunk.

Hetényi nem feltétlenül osztotta a véleményt, miszerint a jelenlévők témája immár elkerülhetetlenül az asztalosokra kellene, hogy irányuljon. Ezt a gondolatot inkább úgy fogalmazta meg, hogy mivel az itt lévők értelmiségiek, felelősségük, hogy a valóságot átélhetővé, érzékelhetővé formálják. Ugyanakkor a tudomány helyzetével kapcsolatos kritikát jogosnak találta, hiszen számos orosz kutató volt érintett alapkutatásokban, akiket azóta kizártak ezekből a projektekről.

A beszélgetés során arról is szó esett, milyen tapasztalatokat szereztek korábbi oroszországi látogatásaik során, és mi az, ami ezekből ma is ismerős. Sz. Bíró szerint a nyilvános beszéd mára teljesen kiüresedett, elvesztette közéleti funkcióját - a hatalom kisajátította, így ostobává és propagandaízűvé vált. Hetényi ezt úgy fogalmazta meg, hogy a szavak jelentése kiüresedett, a hazugság vált uralkodóvá, és visszatértek a régi sémák. Sz. Bíró egy friss példával próbálta érzékeltetni a jelenséget.

Nemrégiben Szentpéterváron egy jogi fórum zajlott, ahol az egyik felsőházi képviselő figyelemre méltó érvet fogalmazott meg: szerinte a neandervölgyi emberek kihalását a tradicionális értékek iránti tisztelet hiánya okozta. Ez a megállapítás nemcsak érdekes, hanem mélyen elgondolkodtató is, hiszen arra világít rá, hogy a múlt tanulságai milyen módon tükröződnek vissza a jelen társadalmi diskurzusában.

A közönség hangos nevetésben tört ki.

Képzelem őket a barlang mélyén, egyedül és csendben – se szamovár gőze, se mosolygó rokonok körében. Aztán hirtelen, mintha egy fura álomból ébrednének, elhatározzák, hogy eltűnnek. Teljesen megdöbbentő, hogy ezt a helyzetet komoly arccal próbálják meg megvalósítani!

Sz. Bíró megjegyzése szerint a külföldön megjelenő orosz szépirodalom mennyisége már-már döbbenetes. Kíváncsian érdeklődött, hogy Hetényi véleménye szerint ezek közül mely művek bírnak maradandó értékkel. Az irodalmár arra is rámutatott, hogy számos orosz író már nem számít a hazatérésre, mégis próbálnak eljutni a hazai olvasókhoz, akik VPN-en keresztül férhetnek hozzá ezekhez a művekhez. Azonban nem minden alkotás érhető el ilyen módon, ami tovább növeli a kíváncsiságot és az érdeklődést.

A közönség soraiból Závada Pál emelkedett ki, aki kifejtette, hogy véleménye szerint az orosz kultúra és irodalom jelentős torzulásokon ment keresztül, és hogy ez miként befolyásolja Ukrajnát. Szerinte az ukrán identitás megerősítése mellett egyre inkább megfigyelhető az orosz kultúrával szembeni ellenállás is. Kérdése az volt, hogy ennek milyen következményei lehetnek, hiszen számos ukrán olvasó eddig az orosz nyelvű irodalomra támaszkodott, amelyet most nehéz helyettesíteni.

Deszovjetizáció folyik

Hetényi határozottan kijelentette, hogy a fő cél a független ukrán kultúra kialakítása. "Meggyőződésem, hogy két-három évtized múlva az orosz irodalomra is talál majd olvasókat Ukrajnában – mint a világirodalom része. Ez lenne a legideálisabb helyzet."