Parttalan orosz befolyás: A Kreml képviselői Szíria új vezetőjénél keresik a kapcsolatokat.
Moszkva szándékában áll megőrizni szíriai katonai bázisait, miközben az ottani erők már készülnek a távozásra, amelynek véglegessége egyre inkább valószínűnek tűnik. Az orosz csapatok több alternatív helyszínre is átkonfigurálódhatnak, azonban Tartusz kikötőjének elvesztése súlyos csapást jelentene Putyin globális geostratégiai terveire, függetlenül attól, hová telepítik át az új bázisaikat.
Az orosz geopolitika évszázadok óta arra törekszik, hogy olyan meleg vízi kikötőket biztosítson magának, amelyek nincsenek más országok által ellenőrzött szorosokkal vagy stratégiai csomópontokkal elzárva a Földközi-tengertől és a világtengerektől. A második világháború után ez a cél részben megvalósult, bár nem orosz területen, hanem többek között Szíria területén. A hidegháború végével azonban a tartuszi kikötő maradt az egyetlen, orosz kézben lévő kikötő, amely a posztszovjet térségen kívül található. 2017-ben Basar Asszad, a szír elnök, aki Putyin szilárd támogatásával védte meg kormányát a polgárháború alatt, 49 évre Moszkva fennhatósága alá helyezte ezt a stratégiai létesítményt. E juttatás részeként a latakia-i légibázis is az orosz katonai jelenlét megerősítését szolgálta.
A két bázis kulcsszerepet játszik az orosz haderő kiterjesztési képességeiben, mivel jelentős logisztikai csomópontokká váltak a közel-keleti és afrikai műveletek, valamint a földközi-tengeri katonai jelenlét szempontjából. Nem meglepő, hogy Asszad bukása és a december közepi Moszkvába való menekítése után Oroszország mindent megtesz a számára létfontosságú támaszpontok megőrzéséért. Eleinte a Kreml azt hangoztatta, hogy párbeszédet kezdeményeznek az Asszadot megdönteni szándékozó lázadókkal, köztük Ahmed al-Saraával, hangsúlyozva, hogy minden döntésnek ára van, amelyet képesek megfizetni. Az orosz diplomácia pragmatikus megközelítéssel fordult az új szír vezetés felé:
"Oroszország és Szíria barátsága nem rezsimhez kötődik"
„Kérlek, formáld meg a szöveget a saját stílusodban” – kérte Vaszilij Nebenzja, az ENSZ nagykövete.
Az al-Saraa által irányított átmeneti kormány számára mindenféle diplomáciai, anyagi és legitimációs támogatás rendkívül hasznos lenne, azonban valószínű, hogy emlékeznek arra, hogy az orosz erők mindössze két hónappal ezelőtt az ő csapataikat támadták, ezzel védve az Asszad-rezsimet. Ezen felül úgy tűnik, hogy...
Az Európai Unió és az Egyesült Államok egyaránt azt a következtetést vonta le, hogy az orosz jelenlét Szíriában komoly akadályt jelent a szankciók feloldásához és a kölcsönös együttműködés javításához. E két fél számára a helyzet rendezésének alapvető feltétele az orosz erők távozása a térségből.
Al-Saraa folyamatosan keresi az egyensúlyt. Eleinte hangsúlyozta, hogy az új orosz-szír kapcsolatoknak foglalkozniuk kell a múltbéli tévedésekkel. Később azonban kijelentette, hogy a bázisok elhelyezkedése "a jövőbeni tárgyalások egyik középpontja lesz, és végső soron a szíriai nép döntése határozza meg az irányt."
A jelek szerint az oroszok mégsem bíztak a szíriai nép ítélőképességében, már 2024 végén elkezdték összegyűjteni az erőiket a két bázisra. A közösségi médiában fotók és videók tucatja mutatta, amint hosszú sorokban állnak a bázisok előtt a katonai konvojok, s arról is érkeztek hírek, hogy megsemmisítik az el nem szállítandó eszközöket. A haditengerészet hajói a tartuszi kikötőből kifutva a parttól biztonságos távolságban horgonyoztak le. Az ítéletet mégsem a szíriai nép mondta ki, még csak nem is al-Saraa, hanem Riad Judi, Tartusz tartomány vámhivatalának vezetője, aki január végén közölte, Moszkva szerződést szegett. A két kormány 2019-ben írt alá szerződést arról, hogy a kikötő átadásáért cserébe az oroszok 500 millió dollárt költenek fejlesztésre. Az átmeneti szír vezetés szerint ez nem történt meg.
"A tartuszi kikötői beruházás kapcsán kötött megállapodást egy orosz vállalattal érvénytelenné nyilvánítottuk. A kikötőből származó bevételeket a szíriai érdekeknek megfelelően fogjuk felhasználni" - idézik a helyi vámhatóság vezetőjét a lapok és az orosz állami hírügynökség.
A nyilvánosságra hozott műholdfelvételek alapján egyértelműen látható, hogy az orosz hadsereg megkezdte erőinek fokozatos kivonását. A bázisoknál már hetek óta felhalmozódnak az elszállításra váró hadianyagok. A latakiai légitámaszponton szállítógépek mozgását figyelték meg, azonban a nehéz felszereléseket és a jelentős mennyiségű haditechnikát jellemzően hajók segítségével szokták áthelyezni. Január közepére már több száz katonai eszköz került a tartuszi kikötő mólójára, hogy felgyorsítsák a hajóra rakodás folyamatát. A szerződés felmondásának másnapján, január 22-én érkezett meg a Sparta és a Sparta II, amelyeket hetekig várakoztattak a szíriai partok mentén, mivel az új kormány nem engedélyezte a kikötést. Az orosz haderőhöz kapcsolódó két szállítóhajó amerikai szankciók alatt áll, és már december 11-én elhagyták Kalinyingrádot.
A legfrissebb műholdképek alapján úgy tűnik, hogy a kikötő mólójára korábban felhalmozott eszközök már eltűntek, és hajókra kerültek. Az evakuációs konvoj már úton van, és több felvétel tanúsága szerint Gibraltárnál elhagyta a Földközi-tengert. Hasonlóképpen, a régióban korábban tevékenykedő Kilo osztályú orosz tengeralattjáró, amely dízel- és elektromos meghajtású, december másodikán surrant ki Gibraltár közeléből - ezt a portugál haditengerészet jelentette. Ezzel elvileg az orosz tengeralattjárók eltűntek a Földközi-tengerből, bár az atommeghajtásúak helyzete továbbra is kérdéses, a szakmai források pedig valószínűtlennek tartják, hogy jelen lennének a térségben.
A Szíriában jelen lévő orosz erők létszáma viszonylag szerénynek mondható, azonban az itt található katonai eszközök kiemelkedően modernek. A személyzet jól képzett és tapasztalt, ami jelentős előnyt jelent a harci helyzetekben. A 2024-es Military Balance adatai alapján körülbelül négyezer katona, tíz harckocsi, húsz páncélozott harcjármű, négy önjáró rakéta-sorozatvető, huszonnégy vadász- és bombázórepülő, valamint tizenhat helikopter volt jelen a térségben. Ezen kívül különféle partvédelmi rendszerek és egy Sz-400-as légvédelmi rakétarendszer is erősítette a haderejüket. A kikötőben ráadásul jellemzően több mint tíz hadihajó is állomásozott, ami tovább növelte a régióban tapasztalható orosz katonai jelenlétet.
A két bázis - különösen Tartusz - elvesztését megsínylik az orosz geostratégiai törekvések. Az erőkivetítő képesség csökken, ahogy a közel-keleti és afrikai műveletek logisztikai támogatása is nehezebbé válik. A térség több államában támogat különböző frakciókat Oroszország, vagy folytat hibrid műveleteket, míg a Közép-afrikai Köztársaságban, Maliban, Nigerben és Burkina Fasóban az orosz Afrika Hadtest (korábban Wagner-csoport) magánkatonai vállalat tevékenykedik.
