A futball világában a pápák is különleges szereplők, hiszen nem csupán vallási vezetők, hanem a sport iránti szenvedélyükkel is hozzájárulnak a játék népszerűsítéséhez. A foci nem csupán egy egyszerű játék számukra, hanem a közösségépítés, a kultúra és a

Egy évvel ezelőtt a Népújság hasábjain egy rendkívüli és figyelemfelkeltő könyvet mutattam be, amely a sport és az ember keresztény szemszögéből közelíti meg a témát (A legjobbat adni önmagunkból. Dokumentum a sport és az ember keresztény perspektívájáról, Top Invest Kiadó). Most a kötet olaszból magyarra fordítója, dr. Bakó Csongor István, nyárádszeredai plébános és marosvásárhelyi római katolikus kórházlelkész új szerepben lép színre: szerkesztőként. Hat év kemény munkájának gyümölcse egy terjedelmes kötet formájában látott napvilágot, amely nemrégiben egy budapesti nyomdában készült el. A mű címe: Pápák a futballról, alcíme pedig: Közel egy évszázad találkozásai és felszólalásai XI. Piusztól Ferencig.

A könyvben a római pápák audienciákon és más különböző eseményeken 1928 és 2024 között elhangzott, valamint publikált beszédeit és beszédrészleteit fedezhetjük fel. Ezen anyagokból kirajzolódik a pápák futball iránti érdeklődése és gondolkodásmódja is. Azonban mindez nem jöhetett volna létre Bakó Csongor István alapos kutatómunkája nélkül, aki rendkívüli figyelemmel válogatta össze a magyar római katolikus egyház és a Szentszék írásos és elektronikus forrásait, valamint különböző médiaorgánumokat. A Vatikán hivatalos honlapján elérhető, kilenc nyelven megjelent anyagok közül hat nyelven (angol, olasz, francia, spanyol, portugál és német) tanulmányozta a szövegeket, és ahol szükséges volt, lefordította azokat magyarra. A 420 oldalas könyv létrejöttéhez körülbelül 3500 különböző, magyarul és idegen nyelveken megjelent dokumentumot használt fel, 600 forrást dolgozott fel, több száz oldalt fordított le, közel ezer lábjegyzetet készített, valamint száz fényképet válogatott össze. Ez a kivételes kutatómunkával készült kiadvány nem csupán a pápaságtörténet és a sporttörténet metszéspontját tárja fel, hanem egyedi tematikájával és gazdag tartalmával egy különleges olvasmányélményt nyújt.

A futball, amely hosszú és fordulatos utat járt be, ma már a pápai udvar szemében is elfogadottá vált, holott egykoron az ördögtől való sportnak tartották. Eredetileg veszélyesnek, sőt, protestáns gyökerekkel rendelkező játéknak tekintették, ám mára a legszebb szórakozás, sőt, Isten ajándéka lett. A futball immáron az erények megszerzésére és gyakorlására ösztönző pasztorációs eszközként is funkcionál. Köszönet a Jóistennek és a földön járó labdavarázslóknak, akik nemcsak a pályán, hanem azon kívül is példát mutattak emberségből, sportszerűségből és természetfölöttiségből. A katolikus egyházfők is hozzájárultak ehhez a folyamathoz, felismerve a foci intellektuális, spirituális és morális értékeit. Ők konstruktívan állították a lelkipásztorkodás szolgálatába ezt a sportágat, nagy tisztelettel és szeretetteljes közeledéssel fordulva a jeles képviselőihez, és támogatták azokat a kezdeményezéseket és rendezvényeket, amelyek a királysport és a keresztény élet szorosabb összekapcsolását célozták.

Összesen nyolc katolikus egyházfő beszédeiből és üzeneteiből olvashatunk, és mindannyiuk esetén áttekinthetjük a futballal kapcsolatos találkozásaik és felszólalásaik listáját. A kötet története a gyakorló sportoló ("alpinista pápa") és sportot népszerűsítő XI. Piusz (1922-1939) pápától kezdődik, akinek a pápasága idején rendezték meg az első labdarúgó-világbajnokságot, és korábban, 1928-ban a magyar fociválogatott első vendéglátója volt. XXII. Piuszt (1939-1958) a sport barátjaként, a sportolók pápájaként emlegették; hivatalosan először ő fogadott futballcsapatot a Vatikánban (Athletic Bilbao). Szent XIII. János (1958-1963) elsőként reflektált a labdarúgás értékközvetítő szerepére, az ő idejében rendeztek olimpiai játékokat Rómában, míg az őt követő Szent VI. Pál (1963-1978) az első vatikáni futballbajnokság házigazdája volt (napjainkban a pápai testőrség, a Svájci Gárda időnként futballmeccseiről is hallat magáról). A rövid ideig regnáló I. János Pál (1978) már püspöki körleveleiben focihasonlatokat használt, hogy aztán Szent II. János Pál (1978-2005), akit a teológusok "atléta pápaként" emlegettek, a labdarúgás szentszéki importőre és megkedveltetője legyen. XVI. Benedek (2005-2013), mint bajor pápa, egyháza "Beckenbauereként" említhető jelképesen a pápaság és a futball viszonylatában. Végül, nyolcadikként szerepel a sorban Ferenc pápa (2013-), a "szurkoló pápa", aki a futballt Isten ajándékának tartja.

Jorge Mario Bergoglio gyermekként a San Lorenzo labdarúgóklub elkötelezett támogatója volt, egy olyan csapaté, amely a veszélyes utcákon felnövő sportolni vágyó fiatalokat fogadta be. Származása miatt természetesen nem került el a Boca Juniors és a River Plate rivalizálása, de pápaként ma már csak távolról, a hírekből követi kedvenc csapata teljesítményét. Az általa megfogalmazott gondolatok közül az egyik különösen figyelemre méltó: "A játék boldogságot ad, mert lehetőséget teremt arra, hogy az ember kifejezze a saját szabadságát, szórakoztató versengésben vegyen részt, mindezt pedig elvárások nélkül... Miért? Mert a foci öröm, lehetőség arra, hogy az álmokat hajszoljuk, anélkül, hogy feltétlenül győztesnek kellene lennünk. Játszani jogunk van, és jogunk van ahhoz is, hogy boldogan játsszunk, még ha nem is válunk bajnokká." A foci valóban egyedi örömforrás, és a legtehetségesebb játékosok számára világszerte elismerést hozhat. Az aranylabdás futballcsillag, Ronaldo, a világbajnokság előtt így buzdította csapattársait: "Remélem, mindannyian együtt, kéz a kézben, egységes szellemmel tudunk majd küzdeni, hiszen Ferenc pápa szavaival élve: 'Senki sem nyerhet egyedül, sem a pályán, sem az életben'."

A könyvismertető végén szeretném megosztani veletek egy különleges élményemet. Buenos Aires, az argentin főváros szívében, a Boca negyedben jártam, ahol Ferenc pápa korábbi püspöki, érseki és bíborosi szolgálatának színhelyére látogattam el. Itt, a Boca Juniors futballcsapat otthonában, három ikonikus személyiség arcképével és figurájával találkozhatunk. Két futballlegenda és egy pápa: Maradona, Messi és Ferenc. Diego, Lionel, Francesco – ez a három név, ami összeköti a vallást és a sportot, a hátborzongató tehetséget és a hit erejét. Képzeljük csak el, amint a pápa és a foci találkozik ezen a vibráló helyen!