„Nem szükséges mindent hátrahagyni!” – D. Tóth Kriszta az utolsó Elviszlek magammal epizódról.
Hosszas mérlegelés után végre letisztáztuk a koncepciót: Ki legyen a kérdező? Hogyan rögzítsük az interjúkat? Az olvasóknak is legyen lehetőségük kérdezni? A WMN Fesztiválra minden kérdést átbeszéltünk, és nekiláttunk a felvételeknek. Örömmel mondhatom, hogy senki nem maradt ki a kérdezés öröméből, hiszen mindenki nagyszerű kérdésekkel érkezett. Miközben Kriszta vezette a beszélgetést és válaszolt a feltett kérdésekre, Ifj. Fegyverneky Sándor, az Elviszlek magammal operatőr-vágója, ügyesen ült mellette az anyósülésen, és lejátszotta a kérdéseket.
Az első meglepő kérdés hamar jött, Kriszta így beszélt a testéhez való viszonyáról és a menopauzáról: "Úgy érzem 45 éves korom óta, hogy nagyon a helyemen vagyok, van már bennem annyi tapasztalat és bölcsesség, hogy tudjak nemet mondani, ismerem a saját határaimat, nem akarok olyan embereknek a társaságában lenni, akik mérgeznek.
Ahogy az idő múlik, sok értékes tapasztalat és bölcsesség gyűlik össze bennünk. Ilyenkor az ember általában jól érzi magát a bőrében, de sajnos a testünk is értesíti minket a változásairól. Olyan reakciókat tapasztalhatunk, amelyekre az első impulzusunk az, hogy „hát erről nem volt szó”. A testünk működése átalakul: az anyagcsere lelassul, az alvás minősége romlik, a hőmérsékletünk ingadozik, és könnyebben irritálódunk. E folyamatok mindegyike komoly terhet ró az idegrendszerünkre. Nők számára különösen kihívást jelent, hogy ebben a szakaszban megőrizzük az önszeretetünket és a belső egyensúlyunkat.
Ez nekem is kihívás volt, de már jól vagyok ezzel, és látom ennek az időszaknak a nagyon nagy előnyét is."
Kriszta éppen akkor kapta meg a kérdést, amikor egy hajléktalan férfi közelített az autóhoz. A varázsporral kapcsolatos kérdésre azonnal érkezett a válasz: "Ne legyenek éhes gyerekek, ne szenvedjenek az emberek, mindenkinek legyen egy otthona. Mindenki férjen hozzá megfelelő egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz. Ezek nagyszabású álmok, de ha már Csingiling és a varázslatok világáról beszélünk, akkor miért ne tegyük lehetővé, hogy senki ne szenvedjen hiányt az alapvető szükségeiben? De mielőtt a férfi ideért volna, eszembe jutott, hogy talán a legnagyobb szükség a belső békére van.”
Az emberek idegesek és feszültek, egyre nehezebben találják meg a közös hangot, és képtelenek egymásra figyelni. Szerintem ez a mindenkori vezetés egyik legnagyobb bűne: folyamatosan uszítanak az emberek között, kirekesztett csoportokat pellengérre állítanak, és bűnbakká tesznek. A társadalmi feszültségek miatt az emberek nem tudnak egymással beszélgetni még a legbanálisabb dolgokról sem, mint például egy közös étkezés. Az országunk működése nem vallási kérdés, hanem közös ügy, amelyben mindannyian egy hajóban evezünk.
Felmerült a kérdés, hogy Kriszta miként képes elengedni az egész "Elviszlek magammal" élményt.
"Nem lehet mindent elengedni. Egyébként ezt anyám halála tanította meg. Mert ő például mindig ott lesz bennem. Mindig ott lesz a gyászom, nem fog elmúlni a fájdalom. Tompul meg átalakul, erőforrássá válik. De alakít engem.
Az a személy lettem, aki ma vagyok, mert átéreztem ezt az élményt. Ezzel a műsorral kapcsolatban is egy különleges érzés fog el, mintha örökre a részemmé válna. Olyan, mint a DNS-em egy darabja.
Végül, több mint nyolc év közös munka után elérkezett az idő, hogy válaszoljak a leggyakrabban feltett kérdésre, amit az Elviszlek magammal szerkesztőjeként kaptam: milyen is együtt dolgozni D. Tóth Krisztával? Nos, az élmény 120 százalékban inspiráló, és mindössze 2 százalékban kihívásokkal teli. Kriszta maximalista, aki nem csupán saját magától vár el a legjobbat, hanem a csapatától is elég magas mércét állít fel.
Nagyon gyakran találtuk egymást online a munkahelyi csetfelületen hajnalban, késő este és hétvégén is, sosem volt kérdés számomra, hogy ő is teljes erőbedobással a műsor (vagy bármi más aktuális dolog) sikerén dolgozik. Mivel én is elég maximalista vagyok, nagyon jól működünk együtt, mert pörgetjük, inspiráljuk egymást. Mert egy ilyen műsort, ami ennyit jelent nekünk és a közönségnek is, csak így lehet és érdemes csinálni: teljes erőbedobással, egymásra számítva, egymásból töltekezve.
Mert nézzétek meg ezt a nőt: ilyen jókat mond és kérdez vezetés közben, és mégis arra jutott, hogy abba akarja hagyni. De érthető: ahogy a műsorban is mondja, szüksége van egy kis pihenőre.
Szerencsére nem a közös munkánk végét jelenti ez, csupán az "Elviszlek magammal" fejezet zárul le. Már több izgalmas projekt van folyamatban, köztük egy, ami Kriszta inspirációjából születik. Alig várom, hogy mit tartogat számunkra a jövő, hiszen még sok-sok műsorban szeretném kifejteni a kreativitásomat!
