Navracsics előtt a kutatók bemutatták, milyen problémákkal küzd az oktatás és az egészségügy területén.

Lannert Judit, Tóth G. Csaba, Kincses Gyula és Hárs Ágnes a Tárki által szervezett eseményen szerepeltek - Fotó: Weiler Vilmos / Telex.

Húsz év elteltével, az EU-csatlakozás után milyen helyzetben áll Magyarország emberi erőforrásaival? E kérdésre kereste a választ négy kutató a Tárki Társadalomkutatási Intézet pénteki panelbeszélgetésén. A Tárki rendszeresen, kétévente publikál tanulmányköteteket, amelyek a magyar társadalom fejlődését és állapotát elemzik. A legújabb kötet megjelenésével egy időben az intézet 40 éves fennállását is ünnepelte, ezzel újabb mérföldkövet állítva a társadalomkutatás területén.

Az esemény keretein belül a résztvevő kutatók először az ország gazdasági és társadalmi felzárkózásának aktuális helyzetéről folytattak eszmecserét. Ezt követően egy panelbeszélgetés zajlott az emberi erőforrások témakörében, ahol a résztvevők az egészségügy és az oktatás állapotát, valamint a demográfiai kihívásokat, a migrációs folyamatokat és a vendégmunkások helyzetét elemezték. A beszélgetést követően Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter osztotta meg válaszait és gondolatait az elhangzott megállapításokkal kapcsolatban.

Lannert Judit, az oktatáskutatás elismert szakértője, a kreativitás szerepéről tartott előadást az oktatási rendszerben. Kutatása egy figyelemre méltó megállapítással indult: a 2022-es PISA-felmérés során a kreativitás, mint a problémamegoldás egyik alapvető eleme, szintén értékelésre került. Ezen a területen Magyarország teljesítménye a nemzetközi átlag környékére esett, és a kínai diákok mellett helyezkedett el. Az igazán kiemelkedő eredményeket elérő országok között Szingapúr, Korea és Kanada tűnt ki, ahol a kreativitás tanítása vagy külön tantárgyként jelenik meg, vagy a tanórák során kiemelt figyelmet kap a diákok kreatív készségeinek fejlesztése. Judit hangsúlyozta, hogy ez a közös vonás rendkívül fontos a diákok jövőbeli sikeressége szempontjából.

A Lannert által hivatkozott statisztikák rámutatnak arra, hogy Magyarországon az iskolai teljesítmény szoros összefüggésben áll a családi háttérrel. Ez azt jelenti, hogy a hátrányos helyzetű diákok gyakran nehezen tudják megvalósítani a jó tanulmányi eredményeket, mivel a környezetük nem támogatja őket. Ezen kívül Lannert hangsúlyozza, hogy sok hátrányos helyzetű tanuló belsőleg is elhiszi, hogy nem képesek a fejlődésre, így a kreativitásuk kibontakoztatásához szükséges önbizalom is hiányzik. Ezen a helyzeten sürgősen változtatni kellene, hogy minden diák számára elérhetővé váljon a fejlődés lehetősége.

Lannert olyan nemzetközi összehasonlításokat hozott fel, amelyek rávilágítanak arra, hogy a magyar diákok önbizalma hiányzik, és nem hisznek abban, hogy képesek kreatívan megoldani a felmerülő problémákat. A kutatások azt is felderítették, hogy a magyar iskolaigazgatók 100%-a úgy véli, szükséges lenne a diákok kreativitásának fejlesztése, ám ők maguk is észlelik, hogy az iskolai környezet nem támogatja ezt a folyamatot. Lannert megállapítása szerint ez arra utal, hogy az oktatási rendszer szereplőinek mentalitásában is mélyebb problémák rejlenek.

Kincses Gyula volt egészségügyi államtitkár, a Magyar Orvosi Kamara korábbi elnöke a háziorvosokról készült kutatását ismertette. Magyarországon a háziorvosi praxisok 14 százaléka betöltetlen, összesen 940 üres praxis van, vezette fel előadását. Mutatott egy grafikont, amely szerint a 2010-es években, de főleg 2019 után exponenciálisan nőtt a betöltetlen praxisok száma.

Kincses véleménye szerint a teljes egészségügyi rendszer színvonalát leginkább az alapellátás minősége befolyásolja. Hiába állnak rendelkezésre csúcstechnológiás berendezések a kórházakban, ha ezek használatára csupán néhány esetben kerül sor évente. Szerinte a legtöbb ember életét sokkal inkább az alapellátás színvonala határozza meg. Magyarországon sürgős szükség lenne a szűrőprogramok és a gondozás fejlesztésére. Kiemelte, hogy sokan kerülnek kórházi ellátásra olyan problémákkal, amelyek megfelelő alapellátás mellett elkerülhetőek lettek volna.

Kincses szerint problémát jelent, hogy a háziorvosok egyre idősebbek, és fiatalok főleg vidéken nem veszik át a helyüket. Ennek szerinte részben az is az oka, hogy a magyarországi települések egy része élhetetlen, így hiába mennek oda ki fiatal háziorvosok támogatásért, amikor a gyerekük iskolás korú lesz, inkább visszafizetik a támogatást és beköltöznek a városba. Az oktatás és az egészségügy helyzete ezen keresztül is szorosan összefügg szerinte.

Kincses szerint a háziorvosi ellátás és a szakellátás közötti vonalat ma Magyarországon nagyon rossz helyen húzták meg. Azt mondta: olyan problémákkal küldik az embereket az SZTK-ba, amelyeket a háziorvos is meg tudna oldani. Szerinte a fiatal orvosokat az is elijeszti a háziorvosi szakmától, hogy nem szabad nekik bizonyos problémákkal foglalkozni, így úgy érzik, nem tudnak szakmailag fejlődni. Kincses szerint az orvosok munkájának jelentős részét pedig ki lehetne szervezni az ápolóknak.

Tóth G. Csaba közgazdász és demográfus legújabb kutatásában a visegrádi országok 1990 utáni népességváltozásait elemezte. Különösen az foglalkoztatta, hogy miért tapasztalható Magyarországon 30 év alatt 6%-os népességcsökkenés, míg a többi három ország – Szlovákia, Csehország és Lengyelország – népessége vagy stagnált, vagy éppen növekedett.

Tóth G. Csaba a kutatásában arra jutott, hogy az alacsony termékenység mind a négy országban jelentősen hozzájárult a népesség csökkenéséhez, miközben a magasabb átlagos élettartam mindenhol hozzájárult a növekedéshez. A ki- és bevándorlás egyenlege nálunk és Csehországban pozitív volt, Szlovákiában majdnem semleges, Lengyelországban viszont negatív.

A kutatás megállapította, hogy Magyarország népességcsökkenését nem csupán a közismert tényezők, hanem a kezdeti társadalmi struktúrák eltérései alakították leginkább. Míg a másik három országban 1990-re jellemzően fiatalabb népesség volt, Magyarországon már korán megkezdődött az elöregedés folyamata. Ennek hátterében az áll, hogy az 1990-et megelőző három-négy évtized során hazánkban a termelékenység jelentősen elmaradt a többi vizsgált országtól.

Ezt követően Hárs Ágnes, a Tárki kutatója tartott egy előadást a migráció, a vendégmunkások és a vándorlás társadalmi hatásairól. Véleménye szerint, amikor erről a témáról esik szó, gyakran egy olyan alapfeltevésből indulunk ki, miszerint az elvándorlás munkaerőhiányt idéz elő, így a megoldást a külföldi munkások toborzásában látjuk.

Kutatása szerint ez egy rossz megközelítés, Magyarországon ugyanis lenne egy természetes bevándorlás, amelyet engedni kéne, és amely részben megoldást jelentene a munkaerőpiac problémájára. Szerinte hibás politika a vendégmunkások behozatalának erőltetése.

A panelbeszélgetést követően Navracsics Tibor, a közigazgatási és területfejlesztési miniszter, szót kapott. Kiemelte, hogy a Tárki tanulmánykötetének megjelenését az ő minisztériuma támogatta, és hangsúlyozta, hogy számukra egyértelmű volt a hozzájárulás szükségessége. Szerinte rendkívül lényeges, hogy a Tárki immár négy évtizede foglalkozik a magyar társadalom kutatásával, és az általuk létrehozott kutatási anyagok és adatbázisok igazi "nemzeti kincset" képviselnek. Navracsics elmondta, hogy már hat tanulmányt átnézett a kötetből, és hangsúlyozta a politikai döntéshozók és a szakmai közösség közötti párbeszéd fontosságát.

Ezt követően kijelentette, hogy nem kíván párbeszédet folytatni a szakértőkkel, mivel az emberek hajlamosak azt feltételezni a politikusokról, hogy minden állításuk mögött önző érdekek állnak, míg a kutatók esetében azt mondják, hogy ők csak a tudomány tiszteletére vezérelve beszélnek. Azonban szerinte ez nem mindig tükrözi a valóságot. "Bármit is mondanék, azzal vádolnának, hogy fideszes politikusként próbálom menteni a menthetetlent" - tette hozzá, majd megjegyezte, hogy szinte minden előadáson találkozott olyan elemekkel, amelyekbe bele tudna kötni, legyen az egy kifejezés vagy mondatszerkezet, amely meghatározta az előadás hangvételét.

Navracsics véleménye szerint Magyarországon egy olyan problémás helyzet alakult ki, ahol a szakértők úgy érzik, hogy a politikai döntéshozók figyelmen kívül hagyják a tanácsaikat, míg a politikusok meg vannak bántódva amiatt, hogy a szakértők kritikát fogalmaznak meg a megoldásaikról. Kiemelte, hogy hasznos lenne, ha a szakértők olyan szakvéleményeket készítenének, amelyeket könnyen érthető módon fogalmaznak meg, hogy azokat akár egy autó hátsó ülésén ülve is el lehessen olvasni. Ugyanakkor elismerte, hogy a politikusoknak is aktívan kellene kérdezniük a szakértőktől, hogy jobban megértsék az általuk javasolt megoldásokat.

Navracsics véleménye szerint fontos lépés lenne egy kísérlet végrehajtása, mivel úgy gondolja, hogy a magyar politika problémája nem az, hogy túlságosan jól ismeri Magyarországot, hanem éppen ellenkezőleg, hogy túl keveset tud róla. A kritikái ellenére ezért támogatta a kötet megjelenését, és ezért tisztelte meg a bemutatót a jelenlétével.