Persze, íme egy egyedibb megfogalmazás: Én részt veszek a demonstráción, te is aktívan bekapcsolódsz, ő pedig elismeréseket osztogat...
Tisztában vagyok vele, hogy a köztéri demonstrációk a demokrácia fontos eszközei, különösen akkor, amikor egyes emberek úgy érzik, hogy elérkeztek a határhoz, és radikálisan eltérő nézeteket képviselnek. Ezek az emberek gyakran úgy vélik, hogy más módon nem tudják kifejezni elégedetlenségüket vagy sürgetni a változást. De vajon miért ne léteznének más alternatívák?
Valahova ők is tartoznak, valakikre ők is csak szavaztak - pártra, politikusra, irányvonalra. Akkor miért nem bíznak meg bennük, miért nem tőlük követelik, hogy erőteljesebben képviseljék az érdekeiket. Tüntetések, utcai véleménynyilvánítások helyett ugyanis léteznek különböző politikai fórumok, legfelsőbb a parlament, ahol a megválasztott politikusaik szólhatnak, tiltakozhatnak, elmondhatják, mi bántja a választóikat, és nem lenne szükség a februári hidegben ácsorogni a tereken, hallgatni az újat már mondani képtelen botcsinálta hordószónokokat.
De nem, számukra a megoldást a tüntetésekben virágzó "utcai konfrontáció" jelenti. Amiből akármi lehet,"jobb esetben" még el is durvulhat. Ez persze nem lenne ellenére az ellenzéki politikai oldalnak, szinte lesik, mikor állnak vigyázzba a rendőrségi gumibotok, mikor lehet hivalkodni az erőszakkal.
És még nem is említettük azokat a külföldi érdekcsoportokat, akik minden áron igyekeznek megingatni a kormányt, és fűtik a konfliktust a patrióta vezetésű területen. Most, hogy számukra Amerika gyengének bizonyult, várható, hogy még nagyobb erőfeszítéseket irányítanak Brüsszel felé.
Manapság egyre inkább elterjedt és népszerű gyülekezési forma a tüntetés! Holnap öt órakor találkozunk a főtéren? Természetesen, ha hó esik, ha szél fúj, vagy ha Fico-szimpatizánsok hullanak az égből, akkor is ott leszek. Miről fogunk beszélni? Arról, hogy ideje lenne távozniuk...
A konkrét célok egy kicsit ködösek: Szlovákiának meg kell őriznie európai identitását, Ukrajnának pedig sürgősen helyet kell kapnia a közösségben. Fontos, hogy Szlovákia érvényesítse a genderszabadságot, miközben Oroszországot szankciókkal sújtja. És természetesen, az összes vezetőnek le kellene mondania, hiszen nem képviselik az európai értékeket!
De mit is jelent napjainkban az európai gondolkodás? A hatalom megszerzését, a pénz felhalmozását és a lojalitás elvárását. Úgy tűnik, hogy ezek a követelések összefonódnak, és bár külön-külön talán lenne értelmük, összegyúrva már sokkal kisebb mondanivalót hordoznak.
Nem szeretek tüntetésre járni, az olyan utcai. Kuciakék halála után voltam kint a téren és a városból elüldözött magyar ferences pap érdekében is két alkalommal. Előtte pedig a magyar iskolákért több helyen több alkalommal, a szlovák államnyelvtörvény ellen is, még előbb számtalanszor 1989-ben. Mondhatom, eléggé kitüntettem magam..., oly korban éltünk. Akkoriban még volt célja a tüntetéseknek! Ma azt mondják, hogy tüntessek, legyek progresszív, mert az jó, Brüsszelnek is tetsző magatartás. És féken kell tartani a másképp gondolkodókat, a patriótákat, visszahozni a félrecsúszott hatalmat helyi szinten, országoson is, és Trump ideje alatt majd bizonyára a világ nagy történéseinek mozgatóit is. Szerintük az nem progresszív, ha hinni tudunk a nemzeti - konzervatív értékekben. Nem csak olyanban, hogy én tüntetek, te tüntetsz, ö aztán talán majd kitüntet.
