Milyen előnyöket hozhat Ukrajna EU-tagsága?

Miniszterelnökünk szerint Ukrajna uniós csatlakozása drámai hatással lesz a magyar állampolgárok pénztárcájára, hiszen ez minden egyes magyar számára azonnal 150 ezer forintnyi terhet jelentene. Ha ezt az összeget az EU teljes lakosságára vetítjük, akkor az uniós költségvetés háromszorosának megfelelő összeget kapunk. Ez elsőre hihetetlenül hangzik, de figyelembe kell venni, hogy hazánk kedvezményezett státuszának köszönhetően, amelyet a korábbi kormányok tárgyalási stratégiájának eredményeként nyertünk el, a kormánynak lehetősége lett volna komoly forrásokat biztosítani. Ám ha a jelenlegi vezetés nem alakította volna ki a pénzek elherdálásának világszínvonalú rendszerét, és nem tolta volna el a kohéziós alapok jelentős részét, akkor a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokkal együtt ez az összeg nagyságrendileg megegyezne azzal, ami Magyarországra érkezne.

Miután a nálunk lényegesen gazdagabb uniós tagállamok is részesülnek uniós támogatásokból, értelmetlen azt feltételezni, hogy Ukrajna csatlakozása után Magyarországra ne érkezne egy fillér sem. Alternatív megközelítésként nézhetjük ezt a kérdést: ha Ukrajna körülbelül annyi támogatást kapna fejenként, mint amennyit jelenleg Magyarország élvez, akkor egy hét éves költségvetési ciklus alatt minden uniós polgárnak ennyibe kerülne Ukrajna támogatása. Ez pedig nagyjából havi kétezer forintot jelent fejenként. Továbbá, két másik aggasztó tényező is felmerül: az ukrán munkaerő tömeges beáramlása, valamint a versenyhelyzetet teremtő olcsó ukrán mezőgazdasági termékek megjelenése.

Fontos hangsúlyozni, hogy a fent említett feltételezés, különösen az "azonnali" időhatározó használata, téves. Ukrajna lakossága fokozatosan a jelenlegi uniós létszám egytizede alá csökken a már zajló menekülési folyamatok következtében (bár a háború vége után várhatóan lesz valamilyen visszaáramlás is). Emlékeznünk kell arra is, hogy a 2004-es bővítés során az akkor 385 millió főt számláló Európai Unió 74 millió új polgárt integrált, ami a létszámának közel húsz százalékát tette ki, szemben a mostani tíz százalékkal. Ezt követően pedig további három ország – Bulgária, Románia és Horvátország – csatlakozott az unióhoz. Ezen országok fejlettségi szintje is jelentősen elmaradt az akkori tizenöt tagállamétól. Nem zárható ki, hogy a múltban alkalmazott intézkedéseket, amelyek célja a "régi" tagállamok hirtelen megrázkódtatásának elkerülése volt, most is hasznosítani lehetne:

Hogy a szabad mozgás mennyire nem okozott problémát, azt jelzi, hogy a legtöbb tagállam vagy eleve nem élt ezzel a korlátozással, vagy fokozatosan, a hét év letelte előtt feloldotta azokat.

Az ukrán mezőgazdaság jelentősége a nemzeti gazdaság szövetében nem mutat drámai eltérést az európai átlaghoz képest. Emellett fontos szem előtt tartanunk, hogy a lakosság jelentős része nem csupán termelőként, hanem fogyasztóként is részt vesz a gazdasági folyamatokban. Így tehát egy megfizethető mezőgazdasági termékek kínálata nem csupán kihívásokkal, hanem lehetőségekkel is szolgál.

A másik nagy tétel a strukturális alapok, vagyis a kohéziós támogatás. Nyilvánvaló ugyan, hogy ezekből a fejletlenebb Ukrajna jelentős mértékben részesedni fog, és ha az unió költségvetése változatlan marad, az eddigi támogatások egy részéről le kell mondani. De kis egyszerűsítéssel most lehet a fanyalgók orra alá dörgölni azt, amit eddig nagy hangon hirdettek: a támogatások egy részét óhatatlanul a többi tagállamban fogják elkölteni, ezek tehát a beszállítások révén (a tagság ellenzői szerint a kapott támogatásoknál nagyobb mértékben) profitálnak belőle. Hasonlóképpen a támogatásokkal szembenáll egy negyvenötmilliós, kiéhezett piac megnyitása is. Egy, az IMAPP és a Strukturális Kutató Intézet (Institute for Structural Research) által jegyzett tanulmány a beszállítások, a leányvállalat-alapítások és más közvetett hatások révén a strukturális támogatások 80 százalékára becsüli a donorok közvetett hasznát. Egy másik tanulmány csak a makrogazdasági mutatókra gyakorolt pozitív hatásokat mérte fel, ez a támogatási összeg 21 százalékára becsüli ezeket.

Ne felejtsük el, hogy a tagság elnyerése előtt is már zajlanak támogatási programok a társult és a tagjelölt országok számára, tehát az uniós költségvetésre nem a tagfelvétel pillanatában zúdul rá ez a pénzügyi teher. Az idő múlásával, ha az ukrán fél okosan használja fel a forrásokat, várhatóan növekedni fog a gazdasági teljesítménye, ami azt eredményezheti, hogy a támogatásokból való részesedése csökken. Hasonlóképpen, többek között az európai élelmiszer-biztonsági normák betartása, valamint a felzárkózás következtében bekövetkező ár- és bérkiegyenlítődés miatt az ukrán mezőgazdasági termékek árelőnye is mérséklődni fog. A bérkiegyenlítődést ráadásul a fejlettebb tagállamok munkaerő-elszívása is segíti. A szabad munkaerő-áramlásnak igazából kétoldalú kiegyenlítő hatása van: egyrészt csökkenti a munkaerőt vesztő ország versenyképességét (ezt Magyarországon jól tapasztalhatjuk), másrészt pedig lehetővé teszi a munkaerő-vándorlás célországai számára, hogy az ott beáramló munkaerő révén versenyképesebbé váljanak. Őszintén szólva, az sem lenne hátrány, ha az ukrán mezőgazdasági verseny arra ösztönözné a magyar termelőket, hogy a magasabb hozzáadott értékű és intenzívebb termelés irányába mozduljanak el.

Íme néhány figyelemreméltó adat az új tagállamok integrációjának tapasztalatairól, az Európai Unió Tanácsának statisztikái alapján: az egy főre jutó GDP, amelyet vásárlóerő-paritáson számoltak, 2022-re az uniós átlag 59 százalékáról 81 százalékra emelkedett. Ez a vásárlóerő-paritás figyelembevételével készült adat azért lényeges, mert kiszűri az infláció hatásait. Ezen kívül a "régi" és "új" tagállamok közötti kereskedelem körülbelül ötszörösére nőtt, míg a régi tagállamok egymás közötti kereskedelme csupán megkétszereződött.

Arról is sok a vita, hogy milyen problémákkal terhelt a tagjelölt ország és mikor lehet egyáltalán szó a belépéséről. Az EU bővítése mindig politikai döntés volt és lesz, de bizonyos konkrét követelmények fennállnak: Sokan fogják örömmel olvasni, hogy az Európai Bizottság előrehaladási jelentésében az egyik első követelmény, hogy meg kell erősíteni a nemzeti kisebbségek védelmét. Ukrajna a legtöbb területen egyébként korai fázisban van, vagy csekély előrehaladást mutat. A tagság tehát nem a holnap kérdése. Egyébként nem csak Magyarország és a többi, 2004-ben belépő ország csatlakozási folyamata tartott sokáig (négy évig folytak csak a csatlakozási tárgyalások, de igazából már 1993-ban elindult a folyamat, amely 2004-ben zárult le, Románia és Bulgária pedig még majdnem három évet várhatott), Spanyolország hat, Portugália hét évet várt a csatlakozásig.

Tekintsünk tehát az unió bővítésére úgy, ahogy a "tizenötök" tekintettek a volt szocialista országok csatlakozására, és ahogy egyébként a magyar kormány is szorgalmazza a nyugat-balkáni államok csatlakozását - amelyek ugyan nem olyan népesek, mint Ukrajna, de hasonló problémákkal küzdenek jogrendszerüknek az EU-éhoz való illesztésében, belső konfliktusaik miatt pedig még komolyabb problémákat importálnánk velük, és azért népességük kiteszi az ukrán lakosság legalább felét. Egy nem régi felmérés az EU kilenc legnagyobb tagállamában 40 és 70 százalék között van (és csak Franciaországban kevesebb 50 százaléknál) azok aránya, akik szerint 2030-ra Ukrajnának az unió tagjává kell válnia. A tagságnak pedig közép- és hosszú távon elsősorban azok az országok lesznek a haszonélvezői, amelyek jó kapcsolatot alakítanak ki az új tagokkal.

Szabó S. László