Aki bombával fenyegeti meg az iskoláját, az nem csupán a saját jövőjét teszi kockára, hanem a közösség biztonságát is. Az ilyen fenyegetések súlyos következményekkel járnak, beleértve a jogi szankciókat, a pszichológiai hatásokat és a társadalmi stigma ki

Akár három évig terjedő szabadságvesztéssel is szankcionálható a bombával való fenyegetés, de a fiatalkorúak nem büntetést, hanem úgynevezett intézkedést kapnak, például próbára bocsátást. Bátki Pál büntetőjogász szerint ezek nem olyan súlyú ügyek, amikért egy jogállamban indokolt lehet szabadságvesztéssel beavatkozni a magánéletbe.

Csaknem 300 iskola kapott bombafenyegetést január 23-án országszerte. A fenyegető emailek hátterével kapcsolatban továbbra is csak találgatni lehet, azonban nem várt következménye is lett az akkori bombariadóknak: az utóbbi napokban több diák is hasonló fenyegető levelekkel okozott riadalmat az iskolákban.

A megnövekedett incidensek rávilágítanak arra a fontos kérdésre, hogy mit is kockáztatnak valójában azok a fiatalok, akik bombariadót idéznek elő. Dr. Bátki Pál, büntetőjogász, rámutat arra, hogy a fenyegetések között a legfőbb különbséget az életkor határozza meg. A 14 év alatti gyermekek felelősségre vonása csupán a legkivételesebb súlyos bűncselekmények esetén lehetséges.

A közveszéllyel való fenyegetés nem tartozik a legsúlyosabb bűncselekmények közé. Ezzel szemben a terrorcselekmények már egyértelműen ide sorolhatók. Fontos szempont a társadalomra gyakorolt veszélyesség mértéke is, amely megmutatkozik abban, hogy hány ember életét befolyásolta az elkövető cselekedete, vagy hogy mennyi félelmet és szorongást keltett a közösségben. Ezen kívül számos egyéb tényező is lényeges, mint például az elkövető motivációja, korábbi élete, egészségi állapota, valamint mentális helyzete, beleértve esetleges pszichés zavarait is.

- mondta el lapunknak az ügyvéd.

Bátki Pál tájékoztatása szerint a büntetési tétel három évig terjedő szabadságvesztés lehet, esetleg - ha a köznyugalmat súlyosan megzavarta a cselekmény - öt évig terjedő szabadságvesztés. Az ilyen korú fiatalok esetében viszont limitáltak a jogi lehetőségek, hiszen pénzbüntetés, közérdekű munka gyakorlatilag nem szabható ki.

„A tapasztalataim alapján egy fiatalkorú esetében nem büntetésről van szó, hanem inkább intézkedésről. Például gyakran alkalmazzák a próbára bocsátást, amely során a pártfogó felügyelet keretében egy erre szakosodott szolgálat figyelemmel kíséri a fiatal morális fejlődését” – fejtette ki a büntetőjogász. Hozzátette, hogy ritkán fordul elő, hogy egy ilyen súlyú cselekmény miatt egy gyermek javítóintézetbe kerüljön.

Ez a kérdés nem bír annyira súlyos jelentőséggel, hogy egy jogállamban indokolt lenne a magánélet ilyen mértékű megsértése. Ideális esetben jó lenne, ha a jogalkotók képesek lennének függetleníteni magukat a gyakran bosszúvágytól fűtött közvéleménytől. Tudom, hogy a véleményem nem lesz népszerű, de sajnos ez a függetlenség gyakran nem valósul meg. A büntetőjog nem ritkán a közmeghatározás áldozatává válik, és hajlamos a látszólag olcsón megvalósítható politikai célok szolgálatába állni.

- fűzte hozzá Bátki Pál.

Fontos megjegyezni, hogy egy iskola nem kezelheti önállóan a belső fegyelmi ügyek között azokat a fenyegetéseket, amelyek az intézményt érintik. Ezeket a helyzeteket mindig a bűnüldöző hatóságoknak és az igazságszolgáltatásnak kell vizsgálnia, hiszen ezek komoly jogi következményekkel járhatnak.

A bűntetőjogász ugyanakkor elmondta, gyakran eredménytelenül zárul a nyomozás egy-egy fenyegetési ügyben, azaz nem azonosítják be az elkövetőt, ezért a bírósági határozatok között kevés olyan kutatható határozat van, melyekből következtetéseket lehetne levonni a témában az országos ítélkezési gyakorlatról.