A kalózos filmekben a rum fogyasztása nem csupán egy szórakoztató részlet, hanem a tengeri kalózkultúra szerves része is. A rum a 17. és 18. századi karibi térségben népszerű alkoholtartalmú ital volt, amelyet a tengerészek és kalózok gyakran fogyasztotta
Nem csupán azért, mert a valóságban a Karib-térség valóban a rumkereskedelem epicentrumaként működött.
A popkultúra jelentős hatással volt arra, hogy a kalózok és a vén tengeri medvék borvirágos orra láttán az emberek azonnal a rumot hibáztassák. Szinte kézenfekvő az összefüggés, hiszen alig találni olyan filmet, amely ne ábrázolná a mítikus italt mint a karakterek elengedhetetlen kiegészítőjét. Azonban a valóságban a rumfogyasztás mögött nem csupán a mulatozás és a jókedv állt; sok esetben ez volt az egyetlen szomjoltó lehetőség a nagy földrajzi felfedezések időszakában. Ennek következményeként a rum kultúrája mélyen beágyazódott a korabeli írásos dokumentumokba és a későbbi vizuális művészetekbe is. Fontos megjegyezni, hogy nem a rum töményélvezete volt a cél, hiszen az utazók valószínűleg nem tudták volna elérni kitűzött céljaikat ilyen körülmények között.
A hajóutak egyre hosszabbodásával elkerülhetetlenné vált az édesvízkészlet romlásának figyelembevétele, így a matrózok a rendelkezésre álló alkoholos italokkal kezdtek keverni a vizet. Ezzel a módszerrel sikerült megelőzni a fertőzéseket, és a friss víz, ami valójában korántsem volt friss, továbbra is iható maradt. Az alkohol, természetesen, tömény formában is jelen volt a hajókon, különösen a Brit Királyi Haditengerészetnél, ahol a brandy számított a népszerű választásnak. Azonban a rum vált a főszereplővé, amikor a haditengerészet a Karib-térség irányába terjeszkedett, elfoglalva olyan területeket, ahol a rumkereskedelem a gazdaság szerves részét képezte. A rum könnyű hozzáférhetősége miatt a matrózok körében széles körben elterjedt, de nem csupán a szórakozás miatt; a mértéktelenség következményeként sokuk teljesítménye jelentősen csökkent. Persze, ha akarták volna, hivatkozhattak volna arra is, hogy az alkoholfogyasztás egészségük megőrzése érdekében elengedhetetlen, de a haditengerészetnél nem voltak naivak, és tudták, hogy a valóság ennél sokkal árnyaltabb.
Elöljárói parancsra a tiszta rumot elkezdték hígítani vízzel, beindítva egy körforgást a két folyadék kombinációjával. A "rumos víz" és a "vizes rum" persze különböző ritmusban, de szintén megromlott egy idő után, viszont ez a Karib-térség lokálisan portyázó kalózait nem igazán befolyásolta. A támadások egy része egyébként is a rum megszerzésére irányult, amiből a sikeres akciók után annyit ihattak, amennyit akartak, a tartósítás pedig nem volt számukra oly mértékben prioritás, mint a haditengerészetnél szolgálatot teljesítő matrózok körében. Persze a bujkáló periódusokban nekik is kapóra jött a hajóorvosok univerzális alapanyaga, a legfőbb közös pontot pedig a skorbut, vagyis a súlyos vitaminhiánytól kialakuló betegség jelentette a két tábor között.
A hosszú hajóutak során a matrózok a rumot lime-mal keverve fogyasztották, hogy ellensúlyozzák a vitaminhiányt, míg a kalózok így helyet spóroltak a raktérben a romlandó gyümölcsök és citrusfélék helyett. Érdemes megemlíteni, hogy a közepes távolságok esetén léteztek más alkohollal ízesített alternatívák is, hiszen Jacques Cartier francia felfedező már 1536-ban dokumentálta az indiánok egy különleges módszerét. Ez a megoldás nemcsak a tengeri betegségek leküzdésére irányult, hanem hatékonyan segített a legénység gyógyulásában is. Az indiánok a nyugati tuja tűleveleiből készült teafőzettel látták el Cartier csapatát, amely után a legénység gyorsan magához tért. Később kiderült, hogy ez a teafőzet rendkívül gazdag C-vitaminban volt. Míg a rum fogyasztása a tengerészek életének szerves része volt, és a filmekben is gyakran láthatjuk a kalózok kezében, a teát valahogy nehezebb elképzelni egy kalóz romantikus képében, mint egy díszes üveg rumot.
