A káosz megteremtéséhez számos összetevő szükséges. Először is, elengedhetetlen a váratlan események sorozata, amelyek felborítják a megszokott rendet. Ezen kívül, az emberek érzelmi reakciói és a társadalmi dinamikák is kulcsszerepet játszanak, hiszen a
Van egy már évtizedes nézet, miszerint Európa szétesik a liberális nyomás következtében, és csupán egy olyan erő tudja ezt megakadályozni, amely magát hagyománytisztelőnek, jobboldalinak, kereszténynek vagy konzervatívnak tartja. Ezen a ponton azonban kezdem elveszíteni a türelmemet.
Már közel tíz éve Oroszország úgy érezte, elérkezett az idő, hogy a tervezés szakaszából áttérjen a cselekvésre, megkezdve ezzel egy olyan folyamatot, amely fokozatosan egy nyílt háborús konfliktussá alakul a Nyugat és Oroszország között. A kérdések, amelyek felmerülnek: mi állt a háttérben, ami eddig elvezetett minket, és miért éppen most érkezett el ez a kritikus pillanat?
Huszonöt évvel ezelőtt Oroszország erkölcsi, gazdasági és majdnem katonai válságban volt. Borisz Jelcin idült alkoholistaként egy forradalom élére állva látszólag elkerülte az ország teljes összeomlását. Ugyanakkor szemmel láthatóan képtelen volt arra, hogy a kezébe került hatalommal élve kivezesse Oroszország anyácskát abból az alagútból, ahova a bolsevizmus vezette. Jelcin inkompetenciája pedig el is érte, hogy egy szürke szentpétervári aparatcsik, aki KGB-s múltjának köszönhetően teljes képpel rendelkezett az ország valós jelenéről, az elnöki székbe üljön - ma úgy ismerjük őt, mint Vlagyimir Putyin. Ebben a történetben egyébként nem Putyin és nem is az orosz nép a bűnös. Jelenkorunkban az információs túltelítettség elérte, hogy az embereket már fárasztja a túl sok információ, a túl kerek történetek. Erre a közösségi média haszonélvezői rá is gyúrtak, ezzel viszont a maguk mohó ostobaságával egy olyan eszközt teremtettek, amire a hírszerzők, az információs műveletek szervezői csak csettintettek egyet.
Hogyan olvadnak össze a régi Kelet-Németország hírszerzőinek titkos történetei és az információs korszak újdonságai, hogy végül egy olyan káoszt alkossanak, amit sokan ma a gyíkemberek, a "tudjuk kik", a szabadkőművesek vagy éppen az ufók titkos játszmájaként emlegetnek?
Mi szükséges a káosz létrehozásához? A megszokott napi rutint felborító események láncolata, amelyek eddig csupán a fantázia szüleményeinek tűntek. Amikor valaki úgy érzi, hogy eltévedt a nyúlüreg mélyén, mert szüntelenül keresi a válaszokat, rendkívül sebezhetővé válik. Ennek a pszichológiai állapotnak a kiváltása a manipuláció mestereinek igazi Szent Grálja. Azonban azok, akik a pszichológiai hadviselés mesterfogásaival élnek, nem feltétlenül gonosz teremtmények - vagy legalábbis nem a zsenialitás sötét oldalán mozognak -, és egyáltalán nem is emberfelettiek.
A világ bonyolultsága az egyszerűségben rejlik. Miért mászott ki az a gyík a tengerből? Mert kíváncsi volt. A felettünk elrepülő madár pedig nem azért tojt ránk, mert egy földöntúli hatalom erre ösztönözte, hanem mert mi álltunk alatta. Az emberek egy jelentős része elégedetlen a világtól kapott válaszokkal. De mi van, ha ez azért van, mert nem a megfelelő kérdést teszik fel? Mi van, ha Robert Fico nem egy zseniális politikus, hanem csak egy gátlástalan, kicsinyes kommunista, akinek kisebbségi komplexusa arra ösztönzi az egyént, hogy az keresztülgázoljon mindenkin, még azokon a felvidéki magyarokon is, akik rá szavaztak?
2024-re sokan csalódottan szemlélik a demokrácia működését, hiszen az ígéretek és álmok helyett valóságos kihívásokkal találkoznak. De mi történik, ha az emberek a remények és illúziók helyett arra kezdik el keresni a választ, hogy vajon egy egykori kommunista valóban vágyhat-e a demokráciára, amely szétzúzta a világát? Ez a kérdés új perspektívákat nyithat meg, és arra ösztönözheti az embereket, hogy mélyebben elgondolkodjanak a múlt és a jövő összefonódásáról, valamint a politikai rendszerek közötti valódi választásokról.
A hit szép dolog, és erősíti a jellemet. De a hit gyengeség, ha nem párosul logikával és kritikával. Az urnák előtt állva nem hitre van szükségünk, ahogy a világ megértésében sem segít, ha a számunka kellemetlen választ nem fogadjuk el, és egy másikat kérünk. A populistáktól és a diktátoroktól csakis olyan választ fogunk kapni, ami nekünk tetszik, de az messze van az igazságtól és a valóságtól.
