Kárpátaljára irányul Orbán figyelme? – Dési János gondolatai A politikai táj folyamatosan változik, és a határok ismeretlen hullámai között sokszor felmerülnek olyan kérdések, amelyek mélyebb történelmi és kulturális gyökerekre vezetnek vissza. Az utóbbi

A kárpátaljai kémbotrány vizsgálata során felmerül a lényeges kérdés: miért is zajlott le mindez? Az elemzők általában két lehetséges indokot emelnek ki. Ez a két szempont nem zárja ki egymást, ám akadnak olyanok, akik az egyiket, míg mások a másikat tartják a magyarázatok közül a legmeggyőzőbbnek.

Az egyik nézőpont szerint Magyarország orosz kémkedés célpontja lett. Nem meglepő, hiszen ha csak rápillantunk az állami televízióra vagy a kormány által irányított sajtóra, azonnal szembetűnik a Putyin-párti, Ukrajnát lejárató alpári propaganda özöne. Orbán emberei Moszkvában kihívó, kérkedő magabiztossággal lépdelnek, így egy apró kémkedési ügy már szinte jelentéktelennek tűnik. Ugyanakkor véleményem szerint az oroszok Ukrajnában rendkívül jól kiépített bázisokkal rendelkezhetnek, a történelmi és nyelvi kötelékek miatt is, tehát nem feltétlenül lenne szükségük a magyar kémszolgálatokra.

Kicsit variálva a mondanivalódat: (Lehet, hogy időnként egy apró szívesség a barátság szentélyében jótékony hatással bír.)

A másik, bizony az, hogy valahogyan mégiscsak Kárpátaljára fáj Orbán foga. Ami teljes képtelenség, nincs az a meggyengült ukrán hadsereg, amelyik ne lenne sokkal, de sokkal erősebb mindig is, mint a magyar, ráadásul Kárpátalján már alig élnek magyarok, ők is főleg idősek, kis településeken - a munkaképes magyarok többsége eljött, Kelet-Ukrajnából pedig ezerszám érkeztek ide a menekültek, Tovább csökkentve a minimális magyar arányt.

Nincs infrastruktúra, erős ipar, út, a vasút is más nyomtávú. Van szegénység és egy érezhető ellenszenv a magyarok iránt. Amiben komoly munka volt. Nem beszélve arról, hogy egy efféle próbálkozás nem erősítené a román, szlovák, szerb kapcsolatokat sem Orbánnal, akármilyen szélsőjobbos, fasisztoid szövetségbe szédültek. Még békefenntartónak maszkírozva sem.

Mégis, hogy hangsúlyozzam, a második verzió semmiképpen sem tekinthető teljesen érvénytelennek, hozok néhány kirívó példát, amelyek ezt alátámasztják:

Pár évvel ezelőtt, egy október 23-i megemlékezés keretében, kárpátaljai fiatalokat invitáltak Budapestre, hogy jelenlétükkel színesebbé tegyék a kormánypárti ünnepséget. Az esemény során egy kormánypárti propagandista "történész" egy meglehetősen vitatható állítással állt elő: szerinte Hruscsov vissza akarta adni Magyarországnak Kárpátalját, csakhogy a szovjet vezető elutasította ezt az ötletet. Az állítás megbízhatósága másodlagos – hiszen az csak azt bizonyítaná, hogy Kádár Jánosnak talán nagyobb realitásérzéke volt. Sokkal inkább figyelemre méltó, hogy egy szigorúan ellenőrzött kormányzati rendezvényen ilyen vélemények elhangozhattak, ami jól tükrözi a politikai diskurzus sajátos dinamikáját.

Egy másik fontos részlet: 2018. október 23-án, az állami ünnepség keretein belül, Orbán Viktor jelenlétében és gyakori bólintásai közepette, egy kárpátaljai magyar politikus szólalt fel. Ő arra hívta fel a figyelmet, hogy a helyi magyar közösség megfélemlítése, üldözése és kollektív jogainak megvonása révén Ukrajna gyakorlatilag felmondta az 1992-es, az Antall-kormány idején, a kormánypárti képviselők jelentős ellenállása mellett, de az ellenzék támogatásával elfogadott ukrán-magyar alapszerződést. Ennek a megállapodásnak a középpontjában a magyar-ukrán határ tiszteletben tartása és a Kárpátaljáról való magyar lemondás hivatalos elismerése állt.

Nem szükséges túlságosan komolyan venni, hogy 2018 nyarán az Antall-kormány hadügyi államtitkára egy fideszes lapban azt sugallta, miszerint a határmódosítás lehetősége fennáll, csupán egy nagyhatalom támogatását kellene megszerezni ehhez.

Orbán Viktor miniszterelnök Sátoraljaújhelyen, 2020. június 6-án így fogalmazott: "Az államnak vannak határai, de a nemzet határai nincsenek. Ez a lényeg. Vannak, akik ezt megértették, és vannak, akik még nem. Akik eddig nem jöttek rá, jobb, ha sietnek, mert az idő szorítja őket... Bízunk benne, hogy a mi generációnk, a negyedik trianoni nemzedék beteljesíti feladatát, és eljut Magyarországot a győzelem küszöbéig."

És akkor most ne beszéljünk arról a hirtelen megszaporodott és néha milliós nézettségű internetes bejegyzésről, amely Kárpátalja elfoglalására buzdít, orosz kavarás vagy sem nem tudom. De egyiket másikat magyar hivatalosságok is lelkesen követik.

S a többiek csöndben maradnak, mintha az idő megállt volna.