Elhunyt Szakály György, a Kossuth-díjas táncművész, aki életművével maradandó nyomot hagyott a magyar kultúrában. Művészi pályafutása során számos emlékezetes előadást és koreográfiát alkotott, melyek nemcsak a színpadon, hanem a táncművészet történetében

Hosszan tartó, súlyos betegség után, életének 70. évében meghalt Szakály György Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész, a Magyar Állami Operaház Mesterművésze és örökös tagja. A magyar balett és táncművészet meghatározó alakját, a Magyar Táncművészeti Egyetem korábbi rektorát az intézmény saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.

69 éves korában elhunyt Szakály György, a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész. A Magyar Állami Operaház mesterművészeként és örökös tagjaként ismert művész hosszú és súlyos betegség után távozott az élők sorából. Szakály György nemcsak a táncművészet területén játszott kiemelkedő szerepet, hanem a Magyar Táncművészeti Egyetem (MTE) korábbi rektoraként is jelentős hatással volt a hazai kulturális élet alakulására. Az intézmény saját halottjának tekinti őt, temetéséről a későbbiekben döntenek - tájékoztat az MTI.

Szakály György 1955. december 15-én látta meg a napvilágot Nyíregyházán. A Magyar Táncművészeti Egyetem elődjének számító Állami Balett Intézet elvégzése után ösztöndíjat nyert a világszerte elismert leningrádi Vaganova Balettakadémiára, ahol tovább finomította tánctudását. Hazatérve, 1977-től a budapesti Állami Operaház kartáncosa lett, majd 1981-től szólistaként lépett a közönség elé, 1982-től pedig már magántáncosként varázsolta el a nézőket.

1983-ban elnyerte az évad legjobb táncosa címet, majd 1985-től a dortmundi Opera, 1988-tól pedig a bonni Opera vendégszólistájaként tündökölt. Pályafutása során számos országban bemutatkozott, többek között Sydneyben, Berlinben, a New York-i Metropolitan Operában, Washingtonban és Franciaországban. A tehetséges fiatal táncosról 1986-ban a Magyar Televízió egy különleges portréfilmet készített, melyben Róna Viktor koreográfiája is megjelenik.

Szakály György karrierje során aktív táncosként nem csupán a klasszikus balett világában szerzett elismerést, hanem a közönség szívét is elnyerte. A nagy klasszikus balettek hercegeként tűnt fel, mint például Giselle, a Diótörő és a Hattyúk tava főszereplője. A Maurice Béjart által koreografált Négy utolsó dalban a Férfi szerepében, valamint a Tavaszi áldozat Kiválasztott ifjújaként is megmutatta tehetségét. A hazai koreográfusok műveiben is gyakran feltűnt, Seregi László Spartacusaként, A csodálatos mandarin főszereplőjeként, valamint Fodor Antal A próba című darabjában Júdás szerepében is brillírozott. A balett mellett a musical világában is kipróbálta magát, hiszen hosszú éveken át a Macskák című Andrew Lloyd Webber-darabban több szerepben is fellépett, így széleskörű tapasztalatot és sokszínűséget hozott a színpadra.

Koreográfusként is számos előadás fűződik a nevéhez: A faun halála, a West Side Story, A dzsungel könyve, a József és a színes szélesvásznú álomkabát, az Emil és a detektívek és A három testőr.

Aktív táncművészi pályája közben balettmesteri diplomát szerzett az akkor még Magyar Táncművészeti Főiskolán és elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetem koreográfus szakát is. 1991-ben a budapesti Operaház balettegyüttesének művészeti vezetőjévé, majd balettigazgatóvá nevezték ki és három évig vezette az együttest.

2003-tól klasszikus balettet oktatott a Magyar Táncművészeti Egyetemen, 2008-ban a köztársasági elnök egyetemi tanárrá nevezte ki. 2006-tól a Magyar Táncművészeti Főiskolán belül működő Táncművészképző Intézetet irányította, két év múlva pedig képzési rektorhelyettesnek nevezték ki. Ifjabb Nagy Zoltán halála után, 2011-ben elvállalta a rektori felkérést. Vezetői pályázatában legfontosabb feladatául a hazai táncművész- és pedagógusképzés, valamint a koreográfus- és táncelméleti szakemberképzés világszínvonalra emelését tűzte ki, amelyért az intézmény kollektívájával magas szinten dolgozott.

Szakály György számára kiemelkedően fontos célkitűzés volt, hogy a táncművészképzés rangja hasonló legyen más művészeti ágakéhoz, és egyetemi szintre emelkedjen. A Magyar Táncművészeti Főiskola 2018-as egyetemmé alakulása jelentős mértékben az ő elkötelezett és fáradhatatlan munkájának eredményeként valósult meg.

A táncoktatás és intézményvezetés mellett aktívan részt vett a szakmai közéletben. 2008-tól a Magyar Táncművészek Szövetségéből kivált Magyar Hivatásos Tánc- és Balettegyüttesek Egyesületének alelnöke, 2012-2014 között az öt művészeti felsőoktatási intézmény közös egyesületének, a Művészeti Egyetemek Rektori Székének (MERSZ) soros elnöki tisztét töltötte be.

Művészi munkája elismeréseként 1985-ben Liszt Ferenc-díjat kapott, 1988-ban érdemes művész lett, 1991-ben Kossuth-díjat, 2000-ben kiváló művészi címet vehetett át. 2003-ban a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja lett, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, 2014-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.

2014 óta a Magyar Állami Operaház örökös tagjaként és Mesterművészeként tevékenykedett.