Magyar rendező keze alatt formálódott, a Casablanca angyalaként vált világszerte ismertté – Ingrid Bergman 110 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot.
Száztíz évvel ezelőtt, 1915. augusztus 29-én, Stockholmban látta meg a napvilágot Ingrid Bergman, a háromszoros Oscar-díjas svéd színésznő. Karrierje során olyan mesterek irányítása alatt dolgozott, mint Kertész Mihály, George Cukor, Alfred Hitchcock, Roberto Rossellini, Jean Renoir és Ingmar Bergman. Filmográfiájában olyan időtlen klasszikusok találhatók, mint a Casablanca, a Gázláng és az Őszi szonáta. Ingrid volt az első svéd színésznő, aki elnyerte a Golden Globe- és az Emmy-díjat, így maradandó nyomot hagyott a filmtörténelemben.
Kétévesen vesztette el édesanyját, tíz évvel később édesapja is meghalt. A színiiskola elvégzése után, húszévesen játszotta el az Intermezzo című svéd filmben a fiatal zongoratanárnőt, aki egy ünnepelt, házasságban élő hegedűművésszel kerül meghitt kapcsolatba. Alakítása felkeltette a legendás amerikai producer, David O. Selznick figyelmét, aki rábízta a film három évvel később készült amerikai változatának női főszerepét, Leslie Howard partnereként. A sikert követően Bergman hétéves hollywoodi szerződést kapott, s hamarosan a legnagyobb sztárok közé emelkedett.
Bergman pályafutása 1943-ban indult igazán, amikor Oscar-díjra jelölték az Akiért a harang szól című Hemingway-adaptációban nyújtott teljesítményéért. Az aranyszobrot egy évvel később, George Cukor rendezésében a Gázlángban játszott főszerepéért vehette át először. Ebben a lélektani thrillerben egy manipulatív férj áldozataként egy olyan asszonyt alakított, akit az őrület szélére sodor a férfi kegyetlen játszmája. 1946-ban Alfred Hitchcock mellett tűnt fel a Forgószelet című filmben, ahol Cary Grant partnereként ragyogott. Később a Diadalív árnyékában című filmben egy prostituált karakterét formálta meg, majd 1948-ban Szent Johanna megjelenítéséért ismét jelölést kapott az amerikai filmakadémiától.
A színésznő szívét mélyen megérintette Roberto Rossellini neorealista mesterműve, az 1945-ös Róma nyílt város. 1949-ben, egy levél keretein belül, azt a merész javaslatot tette, hogy közös alkotásba fogjanak. A Stromboli című film itáliai forgatása alatt szenvedélyes szerelem szövődött közöttük, miközben Bergman elhagyta svéd férjét és lányukat, hogy új kapcsolatának szentelje magát. Amikor végül egybekeltek, Bergman már várandós volt; a házasság gyümölcseként ikerlányok, majd egy kisfiú látta meg a napvilágot. Az ármány és szenvedély körüli botrány hatalmas hullámokat vert az Egyesült Államokban. A Bergmannal közösen készült filmek nem arattak átütő sikert, házasságuk pedig fokozatosan megromlott, mígnem 1957-ben elváltak. 1958-ban harmadik alkalommal is oltár elé állt egy svéd producer oldalán, akivel 1975-ig tartott a közös életük.
A következő évtizedben már alaposan megfontolta, hogy milyen szerepeket vállal el. Legemlékezetesebb alakításait olyan darabokban mutatta be, mint a „Szereti ön Brahmsot?”, Az öreg hölgy látogatása, valamint a Kaktusz virága című vígjátékok főszerepeiben. 1974-ben a brit filmakadémia BAFTA-díját, valamint harmadik Oscar-díját is elnyerte a Sidney Lumet rendezte Gyilkosság az Orient Expresszen című klasszikus krimiben nyújtott kiemelkedő epizódalakításáért, amelyben a parádés szereposztás kiemelte tehetségét.
1978-ban visszatért szülőhazájába, ahol az Őszi szonátában első és egyetlen alkalommal dolgozott együtt a legendás rendezővel, Ingmar Bergmannal. A pályafutását képletesen lezáró filmben - ahogy első filmjében is - egy zongoraművészt játszott, alakításáért hetedik alkalommal jelölték Oscar-díjra. Egészsége ezután megromlott, utoljára 1982-ben Golda Meir izraeli miniszterelnök-asszonyt formálta meg egy televíziós sorozatban. Alakításáért negyedik alkalommal nyerte el a Golden Globe-díjat. A televíziós Oscarnak nevezett második - posztumusz - Emmy-díjat Pia lánya vette át.
Érdekesség, hogy Bergman abban az időszakban kifejezetten magasnak számított 175 centiméterével, ami a Casablanca forgatása során némi nehézséget okozott, mivel Bogart öt centivel alacsonyabb volt nála. Szoros barátságot ápolt Hemingwayjel, Frank Sinatrával és Cary Granttel. 1989-ben pedig magyar nyelven is megjelent életrajzi könyve, amely Életem címmel látott napvilágot.
Ingrid Bergman, a filmipar ikonikus alakja, 1982. augusztus 29-én, 67 éves korában távozott az élők sorából Londonban, rákbetegség következtében. A legendás színésznő négy gyermekének egyike, Isabella Rossellini, szintén a színészet világát választotta, így folytatva édesanyja örökségét. Unokája, Elettra Wiedemann, gasztronómiai íróként és modellként vált ismertté, de néhány filmben is megcsillogtatta tehetségét.
A svéd filmsztár születésének 100. évfordulóját 2015-ben a cannes-i filmfesztivál keretein belül is méltatták: a hivatalos plakáton az ő ikonikus arcképe díszelgett, és bemutatták a róla készült, "Ingrid Bergman In Her Own Words" című dokumentumfilmet is. A New York-i Modern Művészetek Múzeumában megrendezett filmfesztivál során a színésznő gyermekei által válogatott kedvenc filmjeit vetítették. E jeles alkalomból az amerikai és svéd posta közös emlékbélyeget is kiadott, tisztelegve Bergman öröksége előtt.
Bergman az első svéd színésznő, és Alicia Vikander mellett mindmáig az egyetlen, aki színészi kategóriában Oscar-díjat nyert. 1960 óta ragyogó csillaga fényezi a hollywoodi Hírességek Sétányát, emellett egy rózsafajtát is az ő nevéről neveztek el. 1976-ban ő volt az első, aki a tiszteletbeli César-díjat átvehette.
