L. Simon László szavainak szellemében hangsúlyozzuk, hogy a határon túli közösségeink védelme és támogatása kiemelkedő fontosságú. Semmilyen nemzetközi együttműködés érdekében nem szabad háttérbe szorítanunk a határon túl élő testvéreink jogait és érdekei

Az erdélyi magyarság elismert vezetőivel egyetemben sokakban él a meggyőződés, hogy George Simion ellen kell kifejteni a szavazati jogunkat. Különösen fontos hangsúlyozni az „ellen” szót, hiszen Bukarest liberális főpolgármestere, aki végül meggyőző többséggel nyerte el a posztot, független ugyan, de a helyzet bonyolultsága miatt mégiscsak fontos figyelembe venni a szavazás kimenetelét.

S a székelyek már megtapasztalták, milyen az, amikor egy szélsőséges jelölttel szemben egy mérsékeltet választanak meg: az erdélyi szász származású Klaus Iohannis államfőként sok tekintetben pápább volt a pápánál. Reménykedjünk abban, hogy az erdélyi magyarok támogatását külön megköszönő Nicușor Dan nem felejti el a több mint félmillió magyar szavazat értékét, de valljuk be őszintén, itt a remény kevés lesz, a kampányban bravúrosan mozgósító Kelemen Hunornak be kell nyújtania a számlát.

A másik választás Lengyelországban zajlott, ahol a kormánypárti Rafał Trzaskowski és a jobboldali Karol Nawrocki minimális különbséggel jutott be a második fordulóba. A tét itt is óriási: tudja-e folytatni Donald Tusk elszabadult hajóágyúként a lengyel demokrácia lebontását, vagy továbbra is lesz elnöki kontroll, amely megakadályozza vagy legalább lelassítja a kormánypárt törekvéseit. Szerencsére ebben az esetben kompromisszumok nélkül tudunk szurkolni a PiS jelötjének, ugyanis nincsen olyan magyar közösség, amelynek az életben maradását veszélyeztetné a genderkérdéstől a nemzetállami létig a patriótákkal hasonló elvi alapokon álló jelölt befutása.

Győzelme esetén bőven lesz dolga, különösen a sajtószabadság terén, hiszen a lengyel médiát javarészt uraló Tusk-hálózatot számos magáncég is támogatja. Például a legutóbbi ötnapos lengyelországi utazásunk alatt meglepődve tapasztaltam, hogy a krakkói szállodánkban a wifire csatlakozva nem tudtuk elérni a hazai kormányzati sajtótermékeket; a Magyar Nemzettől kezdve a Mandinerig, egészen a megyei lapokig mindet letiltották. Képzelem, ahogy harmincöt évvel a rendszerváltozás után Wojciech Jaruzelski titokzatos mosollyal figyel minket a túlvilágról: ugye, ugye, a régi idők szelleme ma is itt kísért közöttetek...