"Kutyusom! Ebbe a dologba nem keveredhetsz bele." - 100 éve látta meg a napvilágot Raksányi Gellért.
Ezt a mondatot állítólag Tímár József mondta Raksányi Gellértnek, amikor 1956 zűrzavaros őszén a Nyugatra készülő Rajczy Lajost próbálta lebeszélni a tervéről egy kocsmai beszélgetés során. Rajczy végül elhagyta az országot, később Kanadában tragikus módon öngyilkos lett. Raksányi Gellért, akinek édesapja egy időszakban Rimaszombat tisztifőorvosa volt, hosszú évekre az udvari bohóc szerepkörébe kényszerült, ahol a kocsmák sötét sarkaiban szabadon kritizálhatta a szocialista rendszert. Cserébe sok apró szerepet kapott, sőt, időnként nagyobb szerepekbe is beugorhatott – gyakorlatilag ő játszotta el Az ember tragédiája és a Galilei férfi szerepeinek többségét Ádámon és Galilein kívül. Az áttörésére egészen a nyolcvanas évekig kellett várnia, amikor a Szomszédok című sorozat révén az ország kedvenc karakterévé vált. Bár kezdetben örök epizodistaként tartották számon, a nagyivó Kutyu szerepéért 1997-ben Kossuth-díjat kapott, és 2000-ben, mindenkit meglepve, az alapító tagjai közé került a 12 tagú Nemzet színésze elismerésnek is.
A szakmában epizodistaként tevékenykedő Raksányi Gellért, közismert nevén Kutya úr vagy Kutyuk, 1991-ben vált a nézők szívének kedvencévé. Ekkor csatlakozott Horváth Ádám népszerű teleregényéhez, a Szomszédokhoz, miután Máriáss József lakóbizalmija tragikus hirtelenséggel távozott. A civil életben Hegyi Bernát néven ismert színész 212 epizódon keresztül ragyogott a képernyőn, és a sorozat végéig megőrizte egyedi becenevét, így a Kutya úr vagy Kutyuk néven vált a nézők egyik legkedveltebb karakterévé.
Gellért beceneve, amely egész életén át elkísérte, nem más, mint egy kedves emlék édesanyjától, Durkó Margittól származik. Ezt a különleges nevet még hároméves korában, egy vadászaton való elcsatangolás után kapta. Családja jómódú gyökerekkel rendelkezett, és ősei között osztrák származásúak is találhatóak, akik Zala megyében vásároltak birtokokat. Apai ágon pedig Kossuth Lajos is a rokonságába tartozott, ami különös történeteket rejt magában. "Gyakran emlegettük, hogy Kossuth apánk mindig is szoros kapcsolatot ápolt a Raksányi famíliával. Dédanyám, Raksányi Katalin, és a kormányzó összekötői Kufsteinben és más helyeken is sok megpróbáltatáson mentek keresztül, míg Raksányi Gyuri bácsit sajnos kivégezték. Raksányi Imre tüzérezredes emlékét még Görgei is felfrissítette halála előtt, 1916-ban, amikor azt mondta, valószínűleg Segesváron vesztette életét" – mesélte Gellért egy interjúban. Nagyapja és apja is a csurgói református gimnázium kiemelkedő diákjai voltak, de Gellért a pécsi Pius Gimnáziumot választotta, ahol a focipályán való ügyessége mindig is kérdéses volt. Ha nem bánt volna olyan jól a labdával, talán már korán eltanácsolják a csapatból.
A kisebbik fiú - miután küzdelmes hónapokkal és vért izzadva megszerezte érettségi bizonyítványát - a Színiakadémia mellett dönt. Mivel a háború során szinte minden, a színpadon is aktív férfit elvittek már a frontra, másodéves korában a Nemzeti Színház statisztájaként próbálja meg elindítani pályafutását. Az akadémián olyan jeles évfolyamtársakkal osztozik a tantermeken, mint Szatmári István, Inke László, Velenczey István, Somogyvári Pál, Pádua Ildikó, vagy éppen Udvaros Dorottya édesanyja, Dévay Kamilla. Első komoly szerepe Gellért Endre rendezésében érkezik, amikor Shaw egy viszonylag kevésbé ismert darabját, az Androklész és az oroszlán című művet állítják színpadra. Itt Rátkai Márton Androklésze mellett ő alakítja az oroszlánt. Szatyival, azaz Szatmári Istvánnal a felvételi után ismerkedik meg a közeli búfelejtőben, a Fehér kakasban, ahol a kezdeti udvariasság jegyében még magázódva beszélgetnek. Szatyi később, a 206-os öltöző című kötetében így jellemzi barátját: "Jelentős egyéniség. Nem kijelentős, nem bejelentős, nem feljelentős. Jelentős! Súlya és ereje van. Háta mögött az eljátszott 250 szerepével és művészi tapasztalatával, fürge szellemének csillogásával igazi unikum a szakmában."
A magyar kulturális élet történéseiben mindig is kulcsszerepet játszottak a művészek, különösen a válságos időszakokban. A második világháború vége ugyan a fegyverek elhallgatását hozta, de ezzel egyidejűleg új harcok robbantak ki a hatalomért, ahol az úgynevezett "forradalmárok" gátlástalanul felfalták egymást. Az ország első színháza sem tudta elkerülni a politikai ellentéteket: sokan az alkoholt választották menedékül, míg mások az önkéntes halált vagy a menekülést részesítették előnyben. Somlay Artúr véglegesen elbúcsúzott az élettől, míg Tímár József, akit a színpadról elkergettek, az alkohol karjaiban keresett vigaszt. Rajczy Lajos, Juhász József, Molnár Tibor és Ferrari Violetta is a külföldet választották a megmaradás reményében. Raksányi Gellért, aki szintén a nagyivók táborába tartozott – ezt a szokást már gyermekként magával hozta –, gyakran villamossal vagy taxival közlekedett, hogy napi boradagját ne kelljen nélkülöznie, noha volt jogosítványa. Raksányi esetében az alkoholizmus nem keltett akkora felháborodást, sőt, sokan elnézően tekintettek rá. A Nemzeti Színházban Major Tamás, a hatalmas uralkodó, előtt is többször felmondott, de az előadások utáni sörözések során, a színház közeli kocsmák sötét zugában, ahol a régi udvari bohócok szelleme kísértett, mégis sok időt töltöttek együtt. Itt Raksányi szabadon mondhatta, amit másutt nem lehetett, cserébe pedig nem zaklatták. 1956-ban Bessenyei és Sinkovits társaságában a forradalmi bizottság tagja lett, és ezt a helyzetet is sikerült átvészelnie. Az ötvenes évek első felében a főleg negatív szerepek vártak rá, hiszen szovjet elvtársakat kellett megformálnia: Gitajev, Sibajov, Fikatov, Vasziljev, Maljuskion és Kukusin, hogy csak néhányat említsünk. A filmvásznon is ott volt a Díszmagyarban, ahol a bajuszos férfi Rédey Lajos ruháját vásárolta meg, de feltűnt a Felszabadult föld című alkotásban is, mint az uradalom embere. Más szerepekben pedig amerikai katonát vagy román kereskedőt alakított, ahogy a Blaha Lujza téri óra alatt várakozó férfi is egy rövidfilmben. Mindezek a karakterek nem csupán a szórakoztatás eszközei voltak, hanem a kor társadalmi és politikai feszültségeit tükrözték.
"Kicsi szerep vagy nagy szerep? Mindegy, ha a jelenlét intenzív" – fogalmazta meg valahol Molnár Gál Péter, és valóban, Raksányi Gellért azok közé tartozott, akik egy-egy mondatban, egyetlen lélegzetvétellel képesek voltak egy egész életutat megragadni. A nyolcvanas években pedig nemcsak a kicsi, hanem a jelentős szerepek is rátaláltak, legyen szó színházi produkciókról vagy filmes alkotásokról.
A Gyulai Várszínház színpadán kelt életre Damjanich tábornok alakja, amelyet a rozsnyói származású Száraz György formált meg a "Nagyszerű halál" című tragédiában. Ezen kívül, Szeghalmi Elemérrel közösen létrehoztak egy kétszemélyes önálló estet "Álarc nélkül" címmel az Egyetemi Színpadon. Száraz életének számos anekdotáját gyűjtötte össze "Kutyu" című kötetében, s halála előtt még azt is sikerült megvalósítania, hogy kiadjon egy verses CD-t kedvenc költeményeiből.
1986-ban Szőnyi G. Sándor felkérése révén Tót Jokim József szerepében debütál az Osztojkán Béla novellájából készült Halottak gyertyafényben című tévéjátékban, ahol a szintén kevesebb szerepet kapott Papp Zoltánnal és Ráckevei Annával együtt brillíroznak. Közvetlenül a rendszerváltás után újabb izgalmas lehetőség adódik számára, amikor a Szomszédok című sorozatban szerepel, amely közel két évtizeden keresztül a magyar családok szerves részévé válik. Szabadidejét a festői Balatongyörökön tölti, a Keszthely és Szigliget közötti varázslatos településen, ahol végső nyughelyét is megtalálja. E település méltán büszke rá, hiszen utcát is elneveznek róla, és nem ő az egyetlen híresség, aki a falucskához kötődik – Eötvös Károlytól Takáts Gyuláig számos jeles személyiség színesíti történelmét.
1992-ben megkapja a Kossuth-díjat, sőt 2000-ben Agárdy Gábor, Bessenyei Ferenc, Komlós Juci, Kállai Ferenc, Garas Dezső, Lukács Margit, Sinkovits Imre, Törőcsik Mari, Berek Kati, Máthé Erzsi és Psota Irén társaságban az elsők között kapja meg a Nemzet színésze címet. "Kutyából nem lesz szalonna. Oroszlánból lett Kutya. A Szomszédok folytatólagos teleregényében civil becenevén zárta szívébe egy ország a csonttörő ölelésű, kitörő zajongással barátságos színészt. A gazdagréti panel közös képviselője népszerűségével bearanyozta öregségét. Egy ország Kutyája, mi több: Kutyuja lett" - írta róla a már idézett Molnár Gál Péter. S minket, felvidéki rajongóit külön büszkeséggel tölthet el, hogy a napokban 100 esztendeje született Raksányi Gellért - ha az édesapja révén is - de kötődik hozzánk, Felvidékhez is.
