Természetesen! Íme egy egyedi megfogalmazás a "kivonatok és tinktúrák" témájában: A növényi kivonatok és tinktúrák olyan koncentrált készítmények, amelyek a növények gyógyító erejét hordozzák magukban. Ezek a természetes esszenciák a növények hatóanyagai

A kínafa, más néven kininfa (Chinchona), egy grófnő nevéhez fűződik, aki a történelem egy különös epizódjában játszotta el kulcsszerepét. 1638-ban a perui király alfelesége súlyos maláriás betegségben szenvedett. Az ő gyógyulásában kulcsszerepet játszott egy kecsua sámán, aki a kínafa kérgéből készült teát készített. Ezt a különleges szert a grófnő próbálta népszerűsíteni, így jutott el Spanyolország földjére. Ott a jezsuiták kezébe került, akik kereskedtek vele, és emiatt a "jezsuita por" elnevezés is ráragadt. A kínafa tehát nem csupán egy növény, hanem egy történelmi gyógyítási módszer szimbóluma is, amely évszázadok óta segíti az embereket a betegség legyőzésében.

A hatóanyag neve, a kinin az óperui kina (kéreg) szóból ered, hivatalosan Pulvo de la Contesa néven vált ismertté.

A kávéval rokon örökzöld trópusi fa természetes élőhelye az Andok hegység lejtője, kérge szürkésbarna, belül vörösesbarna színű, ebből vonják ki a kinint, ami a magas láz mellett a malária gyógyszere lett. A Peruban és Bolíviában élő őslakosok "a kínafa kérgét nemcsak lázcsillapításra, de megfázásra, hasmenésre, vérhasra és másnaposságra is használták. A kéreg a lázon kívül fájdalmat is csillapít, érzéstelenítő, gyulladáscsökkentő, baktériumellenes, fertőtlenítő, ezért sebek, fekélyek, tályogok, véraláfutások, valamint izomgörcsök, influenza ellen, száj- vagy torokfertőzések kezelésére is használható. Vérszegénység, máj-, epehólyag- és lépmegbetegedések ellen is hatásos", mivel a nyál és az emésztőnedvek kiválasztásának fokozásával javítja az emésztést, és növeli az étvágyat. A kinidin aritmiás gyógyszerként hatásos. (...) Kivonatát az élelmiszeriparban üdítőitalok (tonik) vagy vermutfélék előállításánál használják fel" - olvasható többek között a Wikipédián.

A gyógyszeres terápia során a kínafa kérgéből kezdetben főzeteket és forrázatokat (teákat) állítottak elő, majd ezt követően pilulák, kivonatok (extraktumok) és tinktúrák formájában is hasznosították a benne található hatóanyagokat. Ezek az utóbbi készítmények hivatalos gyógyszereként szerepeltek a világ számos országának gyógyszerkönyvében.

A kivonatok készítése rendszerint nyers növényi anyagokból, áztatással kezdődik, majd átáramoltatással (perkolálással) folytatódik az erre kifejlesztett kivonóedényben, a perkolátorban, a presszókávé készítéséhez hasonlóan. A perkolátor henger vagy csonkakúp alakú tartály, amelyben a feldarabolt (porított) növényi rész oszlopszerűen van elhelyezve, a kivonó folyadék felöntve azon átszivárog, és kioldja a hatóanyagokat. A perkolálás megkezdése előtt a drogot 1-2 napig áztatták a kivonó folyadékkal. A kivonás befejezéséig a drogot állandóan folyadéknak kellett fednie. Az így nyert oldat a készülék alsó nyílásán kiengedhető, összegyűjthető volt, majd a kért (folyékony, sűrű, szilárd) halmazállapotra alakították. A növényi anyag - kivonó folyadék aránya legtöbbször 1:1.

A kínafa különböző fajtáiból - főként a Cinchona officinalis (sárga kínafa) és a Cinchona pubescens (vörös kínafa) - szárított és aprított kérget használnak fel a különféle halmazállapotú kivonatok előállításához.

A IX. Román gyógyszerkönyv (F.R. IX) előírásai szerint a folyékony kínahéjkivonat előállítása a szilárd kivonat feloldásával történik, méghozzá egy glicerin és hetvenfokos híg szesz 10:90 arányú elegyének segítségével. Számos országban a folyékony kínahéjkivonatot más módszerrel, perkolálással készítik, ahol vizes-glicerines-sósavas-alkoholos keveréket alkalmaznak az előállításhoz.

A tinktúrák növényi vagy állati drogokból készített szeszes vagy éteres - szeszes híg kivonatok. Elnevezésük a latin "tingo" (festeni) igéből származik, ugyanis a drogban található és kivont színanyagok folytán mindig színesek.

A tinktúrák (régiesen: festvények) abban különböznek az extraktumoktól, hogy míg a kivonatok esetében a cél, hogy a drogból teljesen kivonjuk hatóanyag tartalmát, addig a tinktúra esetén csak a gyógyszerkönyv által előírt mennyiség lecsepegtetéséig folytatták a kivonást. Áztatással és perkolálással készülnek a tinktúrák is, általában 1:5 és 1:10 arányban.

A kínafából készült tinktúrák, latin nevükön Tinctura chinae és Tinctura chinae composita, különleges eljárással, áztatással készülnek. Az előbbi esetében a készítmény híg alkohol használatával készül, amelyben 1% hangyasav is található, hogy fokozza a hatékonyságát.

A készítmény négy különböző növényi összetevőből áll. Az előállítási folyamatot a magyar és román gyógyszerkönyvek egyaránt rögzítik: "Áztass 6 napon keresztül 6 súlyrész kínakérget, 2 súlyrész tárnicsgyökeret, 2 súlyrész édes narancshéjat és 1 súlyrész fahéjat 1000 gramm hígított szesszel. A szűrést követően a végtermék súlyának 1000 grammnak kell lennie. Az elkészült folyadék sötét vörösbarna színű, tiszta és átlátszó, fűszeres illatú, íze pedig fanyar és erősen keserű. A kínafakivonatok és tinktúrák keserűanyagokat tartalmaznak, amelyek serkentik a nyál- és gyomornedv-termelést, ezáltal javítva az étvágyat. A megnövekedett gyomornedv mennyiség képes semlegesíteni az élelmiszerekben található kórokozók jelentős részét, így hozzájárul az ételmérgezések megelőzéséhez. Ezen kívül erősítik az immunrendszert is. Étkezések előtt, napi két-három alkalommal, kávéskanálnyi mennyiségekben ajánlott fogyasztani.

A kínafa kérgéből nyert értékes alkaloidok képviselője a kinin mellett a kinidin. Gyenge fájdalomcsillapító, maláriaellenes hatású, természetes kristályos anyag, vegyi képlete azonos a kininével, ennek "térizomere". Eredetileg a kinidint is a kínafából nyerték. Az európai országok gyógyszerkönyveiben általában a kénsavas sója, a kinidin-szulfát hivatalos. A tiszta kinidin vízben nehezen, alkoholban jól oldódó anyag, kevésbé keserű ízű, mint a kinin.

A kinidin hatására a szív ingerületvezetése csökken, ami lelassítja a szív működését. Ez a tulajdonság lehetővé teszi, hogy a kinidin szabályozza a szívritmust, így a különféle szívritmuszavarok kezelésére és megelőzésére használják a gyógyászatban. Azonban az utóbbi években egyre ritkábban alkalmazzák, mivel újabb és hatékonyabb készítmények jelentek meg a piacon. A kinidint általában naponta többször, 0,10 - 0,20 gramm közötti adagokban írják fel.