Alig néhányan tudják, de Csala Zsuzsa nem akármilyen háttérrel indult: bárónőként látta meg a napvilágot, ami különös fordulatot adott az életének, és a végén mégis a színészet világában találta magát. | szmo.hu

"Anyukám egy zsák lisztre cserélte a gyűrűjét" - feltárult Csala Zsuzsa titkokkal teli múltja.

Csala Zsuzsa, a magyar kabarék és szórakoztató műsorok felejthetetlen alakja, ma is mosolyt csal az emberek arcára. De azt talán kevesen tudják róla, hogy arisztokrata családba született: bárónőként látta meg a napvilágot, nagyszülei pedig még Kossuth Lajossal is kapcsolatban álltak. Zsuzsa mindig kapható volt egy jó tréfára, de ugyanakkor mélyen érző, őszinte ember volt, aki könnyen megnyílt azok előtt, akikben megbízott.

Zsuzsa élete nem volt éppen rózsás. A háztartás vezetése és a gyerekek nevelése mellett segédmunkásként dolgozott az újpesti Egyesült Izzóban. Nemcsak ott, hanem építkezéseken is helytállt, ahol talicskában hordta az építőanyagot. Az anyagi helyzetünk olyan szorongató volt, hogy lyukas cipőben járkáltunk, és még a villamosjegyre sem futotta. Naponta 5-6 kilométert gyalogoltam az iskoláig – mesélte egyszer Holczhaffer Csabának, a Meglepetés újságírójának.

Bár Mártával és Csillával együtt nőtt fel egy szeretetteljes családban, neki sosem adatott meg az anyaság öröme. "Kétszer is lehetőségem lett volna szülni, de tudatosan döntöttem úgy, hogy lemondok róla. A színpad iránti szenvedélyem annyira erős volt, hogy még a magánéletem áldozatát is meghoztam érte. A férjem vágyott arra, hogy gyermekeink legyenek, de én elutasítottam ezt az elképzelést. Nem akartam, hogy a gyerekem anya nélkül nőjön fel, hiszen folyamatosan az országot jártam, fellépésekre készültem."

- vallotta be őszintén nyugdíjasként.

Bumbika - így becézték a barátai a színésznőt, aki dundi alakjával, szőke, göndör póthajával és extravagáns klipszeivel a magyar sztárvilág egyik legkülönlegesebb figurája volt. De amit kevesen tudtak róla, hogy bár mindig a humorával és közvetlenségével lopta be magát a nézők szívébe, valójában nemesi vér csörgedezett az ereiben.

Anyuka mindig is elfogadta a nehézségeket, és az élethez való hozzáállása példaértékű volt. Megtanított minket arra, hogy a tárgyak csupán anyagi dolgok, és a valódi érték a jó egészségben rejlik. 1946-ban, amikor már nagyon szűkös volt a helyzet, az utolsó aranygyűrűjét egy zsák lisztért adta oda, hogy tudjon főzni nekünk. Igazi talpraesett nő volt, aki a jólétből hirtelen a szegénység világába került, mégis mindig megőrizte méltóságát, és büszkén viselte a sors kihívásait – mesélte egykor.

Kevesen tudták, hogy valójában Ilona a neve.

Ez a kettősség – az arisztokratikus háttér és a nehézségekkel teli gyermekkori élmények – végigkísérte őt életének minden szakaszában. Bumbika mégis mindig a vidámság mellett tette le a voksát, legyen szó a színpadi előadásokról vagy a mindennapi élet kihívásairól.

Csala Zsuzsa nemcsak a színpadon, de az életben is gondoskodni próbált másokról - legyen szó emberekről vagy állatokról. Szilveszter éjszakánként az utcákat járta, és kis pezsgőkkel próbálta vidámabbá tenni a hajléktalanok estéjét.

- osztotta meg egy interjú során.

Imádta a bernáthegyi kutyákat, és amikor elérkezett a búcsúzás pillanata, szívvel-lélekkel gondoskodott róluk. Az elhunyt barátai hamvait egy elegáns fehér urnában őrizte, amelyet mindig magánál tartott. "Kezdetben a saját kertemben temettem el őket, de sajnos a rózsadombi otthonomat el kellett hagynom, és Budakalászra költöztem."

"Kiástam őket és hamvasztattam el, a poraikat egy közös urnában tartom az ágyam felett, ahol mindig vigyázok rájuk" - osztotta meg érzéseit.

Élete utolsó két évében azonban egyre inkább elvonult a világ elől. Gyakran szenvedett betegségektől, mozgása egyre nehezebbé vált, és a lelkét is súlyos terhek nyomták: a depresszióval vívott harca mindennapjait beárnyékolta.

- Kérlek, tedd különlegessé a szavaimat - mondta mélabúsan az utolsó beszélgetésük során.

Nem sokkal később agyvérzés miatt kórházba került, ahonnan már sosem térhetett haza. Zsuzsa mindig is abban bízott, hogy édesanyja és férje a túlvilágon várják őt - életének utolsó hónapjaiban egyre többször álmodott róluk, mintha egy rejtett kapcsolat tartotta volna életben az emléküket. Most már talán együtt vannak, és jókedvűen mosolyognak azon, ahogy Zsuzsa történetei továbbra is élnek, szívükben és az emlékekben.