Hunyadi Donatella a zene világában kívánja megvalósítani álmait, nem pedig a hírnév és a bulvár fényében.

Hunyadi Donatella hamarosan második diplomáját is megszerzi

Hunyadi Donatella régóta dédelgetett álma, hogy egyszer a reflektorfényben, egy impozáns színpadon bizonyíthassa énektudását, most hirtelen valósággá vált. Mintha csak a mély vízbe dobták volna, a fiatal tehetség ismét megmutatta, hogy mire képes, akárcsak a korábbi táncos előadásában. Ő nem csupán édesanyja árnyékában él; önálló művész, akinek kivételes személyisége és tehetsége mindenkit lenyűgöz.

Hogyan találtál rá a Monarchia Operett Társulatra? Milyen utat jártál be, amíg eljutottál addig, hogy csatlakozz ehhez a különleges csapathoz?

Jelenleg másodéves mesterszakos hallgató vagyok az egyetemen, és júniusban elérkezik az a pillanat, amikor a második diplomámat is a kezemben tarthatom. Az utóbbi időszakban egyre inkább úgy érzem, hogy a tudásom és a képességeim lehetővé teszik számomra, hogy nagyobb színpadokon is megmutassam magam, nem csupán a templomok falai között. Ezt a vágyamat eddig titokban tartottam, mivel úgy véltem, hogy még rengeteg időm van, mire valódi lehetőségek nyílnak meg előttem.

A Monarchia Operett Társulat több tagját ismertem, és a legnagyobb meglepetésemre október végén megkeresett a vezetőjük és a produkciós menedzserük, hogy szerepelhetnék a december végi és január eleji gálaműsoraikban, olyan impozáns helyeken, mint a Szegedi Nemzeti Színház vagy a Győri Nemzeti Színház. Év végén bedobtak a mély vízbe, négy nap alatt volt öt előadásunk volt, akadt olyan napom, hogy kétszer is játszottam.

Nem operettet tanultál, hanem klasszikus zenét...

Eddig az opera és az oratórium világában mélyedtem el, bár az operettek is szerepeltek a tanulmányaim között, de nem olyan hangsúlyosan, mint az áriák. Nagyon örülök, hogy felfedezhetem az operett műfaját, ami számomra egy izgalmas új kihívás, és rendkívül élvezetes. Az opera és az operett között szoros kapcsolat van, hiszen az énektechnika szinte azonos, csak a stílusukban van eltérés. Az operett vidám, szórakoztató jellege különösen közel áll hozzám, hiszen a mindennapi életemben is hasonlóan optimista és játékos karakter vagyok.

Hogyan reagáltak az emberek a debütálásodra? Milyen visszajelzéseket kaptál?

Külső megfigyelők észrevették, hogy zökkenőmentesen és magabiztosan olvadtam bele a társaság dinamikájába. Szinte fel sem tűnt, hogy újonnan érkeztem, annyira ügyesen helytálltam a kihívások között.

Templomi hangversenyek, operett előadások, egyetemi kihívások – hogy viseled ezt a folyamatos pörgést?

Nem tudom, hogyan fogom bírni, egyelőre igyekszem felvenni a ritmust. A templomi koncertek nem olyan megterhelők, főleg hétvégén tartják őket és ott csak egy órán át énekelek. Az orgonista barátommal már három éve járjuk az országot és különböző egyházközösségeknél lépünk fel. Az operettgála viszont majdnem három órás, szinte mindegyik számban benne vagyok, ezért az lényegesen megterhelőbb. Nagyon oda kell figyelni a részletekre az éneklésen kívül is, nehogy baleset történjen a színpadon. De tudom, hogy a művészi pályán is ez a munkatempó fog rám várni, ez most egy jó gyakorlásnak fogom fel.

Mivel szoktál feltöltődni?

A családom, a kiskutyám és a barátaim társasága az a háromszög, ahol a legjobban feltöltődöm. Néha eljutok az edzőterembe is, ami szintén hozzájárul a jó közérzetemhez. Amikor egy koncert után pozitív visszajelzéseket kapok, az szinte szárnyakat ad, és még sokáig azon agyalok, hogy mi minden történt. Ezeket a pillanatokat mindig átbeszélem a tanáraimmal, ami még inkább fokozza az élményt. Ilyenkor igencsak elfáradok, de az alvásom után mindig frissen és energikusan vágok bele a következő napba.

Most úgy érzed, hogy eljutottál arra a helyre, ahova kislányként mindig is vágytál?

Valóban, már jó ideje foglalkoztat a kérdés, hogy milyen meglepetéseket tartogat számomra az élet, és mikor érkeznek ezek a lehetőségek. Ha másfél évvel ezelőtt bukkant volna fel a felkérés az operett szereplésére, lehet, hogy nem mondtam volna igent, hiszen abban az időszakban éppen a Dancing with the Stars táncversenyén vettem részt.

Segített a műfajban az, hogy táncos múltam van?

Igen, valóban szükségem volt arra, hogy villámgyorsan elsajátítsam mindazt, amit a többiek már évek óta gyakorolnak. A táncos múltam mindenképpen segített abban, hogy könnyebben boldoguljak.

Az Erőd című műsorban harmadik lettél, a lányok közül az első. Ezt a lenyűgöző fizikai erő és kitartás honnan ered?

Nem akartam sok műsorban szerepelni, de éreztem, hogy ez nekem való és ismét megmutathatom, milyen fából faragtak. A felkérés után elkezdtem edzőterembe járni és súlyzózni. Nem riadok vissza az adrenalin löketektől, magasságtól, zuhanástól. A harmadik adás után édesanyám már alig várta, hogy befejezzem a versenyt, annyira kiakadt a kemény feladatokon.

Mik a jövőbeli elképzeléseid és céljaid? Milyen álmok lebegnek a szemed előtt, amiket szeretnél megvalósítani?

Most tévéműsorba nem készülök, a diplomám megszerzése az életem következő fontos lépése, a diplomakoncertem. A zenében szeretnék előre lépni, nem a celebkedés az első. Talán az Árulókban még szívesen szerepelnék.

Nem ijesztett meg az önálló élet, az elköltözés otthonról?

Édesanyámtól már laktam külön, igaz, nem teljesen egyedül, de most elérkezett az idő, amikor saját lábamra állok. Nagyon élvezem ezt az új életformát, és az egyetem mellett rengeteg helyre eljutok, sokféle munkát végzek. Az estékben jól esik a csendes magány, a nyugalom, amit régóta vágytam megélni. Most végre azt csinálhatom, ami igazán boldoggá tesz.

Anyukád rendszeresen ellátogat hozzád?

Nem, inkább én megyek hozzá, mert vele lakik a kiskutyám is. Szerencsére nem maradt egyedül, nyilván nehéz neki, mint minden anyának, akinek kirepül a gyereke. Az elköltözésem pedig meg nem volt váratlan, fel tudott rá készülni.

A szerelemre nem is jut időd?

Van valaki, aki rendíthetetlenül mellettem áll, de nem szeretném tovább részletezni ezt a történetet.