Holnap mindenki izgatottan, gombóc ücsörög a torkában lép be az iskolába - és nem is a dolgozatok miatt.

Reggel 9 órakor még ''csak'' 30 iskolából érkezett bombafenyegetés híre, ám délre ez a szám már 268-ra nőtt.

A rendőrség jelentése alapján csütörtök hajnalban érkeztek a fenyegető e-mailek az iskolákhoz, mindezt egyetlen forrásból. A levél tartalmát is nyilvánosságra hozták, ami számomra egyszerre kelt riadalmat és némi komikumot, részben a Google-fordító furcsaságainak köszönhetően, de mindez nem változtat a tényeken. Jelenleg nem tudni, hogy mi volt a levél íróinak szándéka, és valószínűleg sosem fog kiderülni. Ha a céljuk a pánik és zűrzavar keltése volt, akkor ezt bőven elérték. A közösségi médiában és a barátoktól már órák óta olvasom, hogy a felsős diákokat és gimnazistákat a legtöbb iskolából azonnal hazaküldték, miután bejelentették, hogy bombariadó van. A tanárok és más iskolai dolgozók próbálták értesíteni a szülőket, de a diákok nem kapták vissza a reggel leadott mobiltelefonjaikat, így nem tudtak kapcsolatba lépni a szüleikkel. Nem tudták megnyugtatni az édesanyjukat vagy édesapjukat, hogy jól vannak, és ők sem kaphattak vigasztaló szavakat, mert az iskolaudvaron az utcán várakoztak, tájékozatlanul a káosz közepette.

Ez a vészhelyzet rávilágított, hogy a rendelet, amely előírja a diákok telefonjának reggeli elvételét és a tanítási nap végén történő visszaadását, finoman szólva is megkérdőjelezhető. Rengeteg diáknak a mobilja az alapvető eszköze a mindennapi közlekedéshez, hiszen például a bérletét mobilalkalmazásban tárolja. Emellett a bankkártyáját is ezen keresztül használja, és a menetrendek, térképek megtekintése is a telefonján zajlik. Az is gyakori, hogy a fiatalok nem tudják fejből a családtagjaik telefonszámait, mivel a mobiltelefonjaik minden fontos információt tárolnak helyettük. Továbbá, a közösségi média platformokhoz való belépés is problémás lehet idegen készülékekkel, hiszen a kétfaktoros hitelesítéshez gyakran elengedhetetlen a saját telefon.

Hosszasan lehetne sorolni, hogy miért van szükség mobilra bombariadó idején, de talán annak a 11 éves érdi kisfiúnak az esete mutatja a legjobban, akit órákig nem talált a családja. L. Lóránd az újbudai Petőfi Sándor Általános Iskolába jár, amit szintén bombariadó miatt ürítettek ki. A kisfiú egy darabig osztálytársaival volt, de aztán nyoma veszett, nem ismeri a pesti közlekedést, és nem volt nála mobiltelefon, így nem tudták elérni. Felnőttként persze kapcsolunk, hogy ilyenkor a legjobb, ha bemegyünk egy étterembe, bankba, bárhova és segítséget kérünk, de belegondolni is szörnyű, mennyire meg lehetett rémülve a 11 éves fiú.