**Hellász Öröksége és a Somogyi Pásztorok Művészete: Két Világ Találkozása** A görög kultúra gazdag öröksége mind a mai napig inspirálja a művészeteket és a hagyományokat, amelyek a világ különböző tájain élnek. Ezen örökség szellemében a somogyi pásztor
A neves építész, Kós Károly fiaként Sztánán született Kós András születésének 110. évfordulójára 2024 nyarán nyílt emlékkiállítás Erdélyben, melyet először a kolozsvári Bánffy Palotában, majd a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban, idén január végétől pedig a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban láthattak az érdeklődők.
A művész lánya, Kós Katalin, valamint Portik Blénessy Ágota és Szebeni Zsuzsanna kurátorok által megálmodott vándortárlat most Budapestre, a Pesti Vigadó falai közé érkezett. Ez a kiállítás az életmű teljes spektrumát felöleli, és a jelenleg folyamatban lévő hagyatékfeldolgozás révén a látogatók nemcsak a szobrokat, hanem a mester számos személyes kincsét is felfedezhetik.
Kós András a temesvári Szépművészeti Akadémián szerzett rajztanári oklevelet, dolgozott rajztanárként, de színházi díszlettervezőként is, miközben az erdélyi művészképzés megkerülhetetlen alakjává vált.
Munkásságát Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum főigazgatója a következőképp foglalta össze:
A szövegben fellelhető Hellász nagyszerű, méltóságteljes öröksége egyértelműen tükröződik, miközben az erdélyi faragók találékonysága és természetközeli, spontán gondolkodása is megjelenik. Érzem Kalotaszeg névtelen mestereinek inspiráló hatását, ugyanakkor Kolozsvár építőmestereinek és szobrászainak szívverését is magamban hordozom. A sztánai gyermekkorom idilli hangulata keveredik a fiatalon elsajátított, megfeszített fizikai munka emlékével. Kós Károly polihisztor apám kitartó következetessége és precizitása mellett érzem a diszkrét, szinte félénk apai gyengédséget is, amely gyermeke és családja iránt érzett szeretetét tükrözi. Művészete nem csupán a cenzúra figyelmét kerülte el, hanem távol állt a századvégi diktatúra személyi kultuszának elvárásaitól is.
A Kaposváron 1952 márciusában született Gosztonyi Zoltánt 1999-ben választották a Népművészet Mesterévé, aki hihetetlen technikai biztonsággal műveli a fafaragás minden ágát a véséstől a karcolozásán át a domborításig. Kedvenc alapanya a fa, a csont és a szaru, munkáin a magyar népművészeti hagyomány és hitvilág jelképei jelennek meg, melyekből egy egységes, csak rá jellemző stílust épített fel, amit ma már csak "Gosztonyi stílusként" emlegetünk, és amit Szarvasösvényen című, 2017-ben megjelent könyvében maga is ismertetett. Munkássága szerves kapcsolatban áll a somogyi pásztorművészeti hagyománnyal, faragásainak formája, készítési módja, szerkezete, díszítőmódja és -technikája az egykori somogyi pásztorfaragásban gyökerezik.
A Vigadóban megtekinthető kiállításon a szürkemarha szarvából készült kürtök és a bivalyszarvból készült faragványok mellett egyedülálló ékszerek, sokféle funkcióval bíró dobozok, csont- és szarutégelyek, valamint díszes botok és csontlemezekkel ékesített tarsolyok várják az érdeklődőket.
