Készüljön fel a német választásokra egyedi térképek segítségével!
Szavazóhelyiség egy üvegházban Észak-Rajna-Vesztfáliában 2025. február 23-án - Fotó: Henning Kaiser / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP
Elsőre úgy tűnhet, hogy Németországban minden menetrendszerűen történik, hiszen az előző parlamenti választásokat 2021-ben tartották, és mivel a Bundestag tagjait négy évre választják, idén lett volna a rendes választás is. Tavaly év végén azonban felbomlott a közlekedésilámpa-koalíció, amely a kormányzó szociáldemokrata (piros), szabaddemokrata (sárga) és Zöldek (zöld) párt színeiről kapta a nevét. A nézeteltérések miatt Olaf Scholz szociáldemokrata kancellár kitette a kormányából szabaddemokrata pénzügyminiszterét. Scholz bizalmi szavazást kért magával szemben, amit elbukott, ezért az államfő elfogadta a Bundestag feloszlatását indítványozó javaslatot.
Az egyes politikai pártok kancellárjelöltjeiről és az esélyeikről alaposan elemeztük a helyzetet. Jelenleg úgy tűnik, hogy Friedrich Merz és a Kereszténydemokrata Unió, valamint bajor testvérpártja, a Keresztényszociális Unió (CDU-CSU) áll a legjobban, ám a koalíciós tárgyalások kimenetele még mindig kérdéses. Most bemutatjuk az elmúlt évek legfontosabb tartományi választási eredményeit, valamint a tavalyi Európai Parlamenti választás eredményeit, mindezt térképek segítségével. Ezek a vizuális adatok jól szemléltetik, hogyan formálódott a német politikai táj az utolsó négy évben.
Németországot a 2005 óta eltelt öt ciklusban háromszor vezette nagykoalíciós kormány, amely azt jelentette, hogy a szemben álló két legnagyobb párt: a jobboldali CDU-CSU és a baloldali SPD (Németország Szociáldemokrata Pártja) együtt irányították az országot, ezzel kizárva, hogy a politikai spektrum szélein lévők a hatalom közelébe kerüljenek. Habár a szélsőségesek hatalomra kerülését nem, a nagykoalíció végét mégis elhozta a 2021-es választás.
Angela Merkel vezetésével a CDU-CSU pártszövetség négy cikluson keresztül uralta a politikai színteret, ám a súlyosan kezelt árvízhelyzet drámai módon befolyásolta a támogatottságukat. Ez a válság rávilágított a globális klímaváltozás súlyos problémáira is, ami új színezetet adott a politikai diskurzusnak. Ennek következtében a korábbi kormányon lévő SPD, amely a választási kampány során már ellenzéki álláspontot képviselt, valamint a klímapolitikát középpontba állító Grüne (Zöldek) jelentős sikereket könyvelhettek el. Bár a két párt önállóan nem tudott kormányt alakítani, a jobboldali-liberális szabaddemokraták (FDP) támogatásával már rendelkeztek a Bundestagban a szükséges többséggel.
A magyar és a német törvényhozási rendszerek hasonlósága abban rejlik, hogy mindkettő egyfordulós vegyes választási rendszerben működik. Azonban míg Magyarországon a választásokat inkább a többségi elv dominálja, Németországban a mandátumok elosztása szorosan összefügg a pártlistákra leadott szavazatok számával. Ezáltal a német rendszer lényegében egy zárt listás arányos választási rendszer eredményeit tükrözi. (A választási rendszerek típusairól részletesebben itt írtunk.)
A Bundestag 299 tagja egyéni választókerületekből kerül be a parlamentbe, és az alábbi térkép a 2021-es választási eredményeket szemlélteti. A listás képviselői helyek elosztása a tartományi listákra leadott szavazatok arányán alapul. Ez azt jelenti, hogy az egyes pártok által nyert egyéni mandátumokhoz hozzárendelik a szükséges listás mandátumokat, hogy a szavazatarányuknak megfelelő mandátumeloszlás alakuljon ki. Előfordulhat, hogy egy párt több egyéni győzelmet arat, mint amennyi listás mandátum a szavazatarány alapján járna. Ilyen esetekben a tartomány mandátumainak számát addig növelik, amíg elérik a kívánt mandátumarányokat. Ennek eredményeként a Bundestag létszáma ciklusról ciklusra változik: 2013 és 2017 között 631, majd 2017 után 709, végül pedig 736 képviselő képviselte a testületet. Így a Bundestag a világ legnagyobb szabadon választott parlamentjévé vált a 2021 és 2025 közötti időszakban.
A folyamat megállítására 2023-ban a kormányzat javasolt egy választási reformot, amely 630-ra korlátozta a mandátumok számát, ezzel megakadályozva a további helyek hozzáadását a politikai rendszerhez. Ennek eredményeként, ha egy párt több egyéni választást nyer, mint amennyire az országos támogatottsága alapján jogosult lenne, a legrosszabbul teljesítő győztes képviselőik nem vehetnek részt a testület munkájában. A CSU természetesen ellenezte ezt az intézkedést, hiszen a legutóbbi választáson Bajorország 46 kerületéből 45-ben első helyen végeztek, míg országos szinten alig érték el az 5 százalékos küszöböt, mivel máshol nem indultak. Így a legutóbbi ciklusban mindössze 33 képviselőre lettek volna jogosultak, és 12 nyertes jelöltjük nem jutott volna be a parlamentbe.
Németország gazdasági, kulturális és politikai tája rendkívül sokszínű, hiszen a tartományok között jelentős eltérések figyelhetők meg. Különösen szembetűnő a nyugati és a keleti tartományok közötti különbség. Bajorországban a jobboldali CSU párt szinte hegemón helyzetben van, hiszen a tartományi választásokon rendszerint 40-50 százalékos eredményeket produkálnak, sőt, 2003-ban a kétharmados többséget is elnyerték. Ezzel szemben Baden-Württemberg és a nyugati országrészek, amelyek szintén jobboldali hagyományokkal bírnak, nem állnak olyan domináns helyzetben. A középső és keleti tartományok, valamint néhány nagyváros pedig inkább baloldali tendenciákat mutattak a múltban.
A város-vidék különbség azonban korántsem annyira egyértelmű, mint az Egyesült Államokban vagy Magyarországon. Németországban a regionális-tartományi különbségek ezeket a folyamatokat is befolyásolják: míg például Szászországban a városi népesség szavaz a CDU-ra, addig Észak-Rajna-Vesztfáliában sokkal inkább a vidéki lakosok.
A kormányválság nem hirtelen jött, hanem előjelei voltak. A kormányalakítást követően, csupán öt hónappal később, 2022 áprilisában már a CDU-CSU pártszövetség állt az élen a közvélemény-kutatásokban. Ráadásul 2022 októberétől kezdve az összes kormánypárt népszerűsége folyamatos csökkenésnek indult.
A migrációellenes, szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) népszerűsége folyamatosan növekedett, kezdetben 2022 májusában mindössze 9 százalékról indult, majd elérte a 23 százalékot. E mögött a magas inflációs ráta áll, amely Németországban 2022 februárjától kezdve egészen 2023 novemberéig fennmaradt, néhol 8,8 százalékos szintet is elérve. Érdemes összehasonlítani: Magyarországon a legmagasabb inflációs érték 25,7 százalék volt. Az SPD, a szociáldemokraták támogatottsága ezt követően kezdett el fokozatosan emelkedni, és viszonylag stabil szintre állt be.
A tavaly júniusi európai parlamenti választásoknak tehát egy rendkívül erős jobboldali ellenzéki pártszövetséggel, népszerűségükben megreccsent kormánypártokkal (együttes támogatottságuk alig érte el a 33 százalékot) és egy második helyen álló AfD-vel futott neki az Európai Unió legnagyobb gazdasága.
Annak ellenére, hogy a felmérésekben már bőven 20 százalék fölé is mérték, az AfD 15,9 százalékot ért el az EP választáson, de ezzel is megelőzte a kormánypártok mindegyikét. Ez részben a volt keletnémet kommunista pártból alakult szélsőbaloldali Linkéből (Baloldal) kivált új pártnak, a Sahra Wagenknecht által vezetett BSW-nek volt köszönhető, amely hasonló társadalmi csoportot szólított meg, mint az AfD, csak nem szélsőjobbról, hanem szélsőbalról, elérve ezzel 6,2 százalékot.
A korábbi térképünk alapján világossá vált, hogy az AfD szavazóinak többsége Kelet-Németországból származik, és ez a tendencia 2024-re még inkább fokozódott. Az alábbi térképen látható az AfD 2021 és 2024 közötti, 5 százalékpontos növekedése, amely a keletnémet régiókban különösen figyelemre méltó, hiszen itt a növekedés meghaladta a 10 százalékpontot. A párt szavazókat főként a szociáldemokrata párt egykoron erős bázisaiból nyerte, ahol az SPD korábbi 30 százalékos támogatottsága drámaian, 10 százalék alá csökkent.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért maradtak meg a vasfüggöny határai a különböző területi eloszlásokban. Ennek egyik oka a német újraegyesítés keleti és nyugati aspektusainak eltérő megközelítésében rejlik. A volt NDK lakói 1990-ben szembesültek azzal a nehéz helyzettel, hogy addigi életvitelük és munkájuk értéktelenné vált, és kénytelenek voltak átvenni a nyugatnémetek szemléletmódját. A gazdasági felzárkózás, amely azóta is tart, a rendszerváltozás óta eltelt 35 évben sem hozott kívánt eredményeket. Ha az ország jövedelmi térképére pillantunk, szinte bárki, aki ismeri a két Németország határait, könnyedén felrajzolhatja azt:
Az AfD rendkívüli ügyességgel képes az elégedetlenség érzelmeit megragadni és irányítani. Ezen felül a szélsőjobboldali párt minden egyes tartományi választáson, amely az EP-választások után zajlott, sikeresen növelte népszerűségét.
A német állam struktúrája alapvetően eltér a magyar egységes rendszerétől, mivel föderális felépítése révén nagyfokú autonómiát biztosít a 16 tartomány számára. Minden egyes tartománynak megvan a saját kormánya, törvényhozó testülete, sőt még saját alkotmánya is. Ennek következtében különböző időpontokban, rendszerint négy-öt évente, minden tartományban választásokat tartanak, amelyek hasonló vegyes rendszerben zajlanak, mint a szövetségi parlament választása. A tartományok hatáskörébe tartozik például az oktatás és az egészségügy jelentős része, így a helyi hatalom személye és politikai irányvonala komoly hatással van az emberek mindennapi életére is.
2023-ban és 2024-ben összesen hét tartományban tartottak választásokat, melyekből az időben hozzánk legközelebbi hatot nézzük meg részletesebben. Brémában - mely Berlinhez és Hamburghoz hasonlóan tartományi rangú város - 2023. május 14-én, Bajorországban és Hessenben 2023. október 8-án, Szászországban és Türingiában 2024. szeptember 1-én, Brandenburgban pedig 2024. szeptember 22-én tartottak tartományi választásokat.
Míg Bréma hagyományosan baloldali város, addig Hessen tartományban 1995 óta a jobboldali CDU kapja a legtöbb szavazatot. Bajorországban a CDU szövetségese, a CSU nyerte az összes választást 1945 óta. A legutóbb választó három tartomány pedig a volt NDK területén helyezkedik el, így képet kaphatunk arról is, hogy az AfD-nek mekkora az egyéni mandátumszerző képessége a vasárnapi Bundestag-választáson.
Németország tizedik legnagyobb városa az északnyugati régió szívében helyezkedik el. Eredetileg Hanza-városként vált ismertté, amikor a gazdaságát az Északi-tenger menti kereskedelem fellendítette. Napjainkra azonban nem csupán kereskedelmi központként, hanem kulturális és tudományos fellegvárként is jelentős szerepet játszik. Politikai szempontból pedig kiemelkedő az itt működő erős szakszervezetek jelenléte, amelyek stabil alapot adtak a szociáldemokraták számára. A tartományi választások során egészen az 1980-as és 1990-es évekig sikerült egyedül megnyerniük a többséget, majd ezt követően gyakran koalíciós kormányzásra kényszerültek a Zöldekkel vagy a radikális baloldali Linkével. Például 2019-ben a CDU szerzett a legtöbb szavazatot, de a kormányalakítást végül mégis az SPD, a Zöldek és a Linke alkotta koalíció végezte el.
A 2023-as tartományi választásokon a szociáldemokraták 29,8%-os eredményt értek el, ami javulást jelent a négy évvel korábbi 24,9%-hoz képest. Ennek ellenére a mostani teljesítmény még mindig elmarad a 2021-es Bundestag-választásokon elért 30%-os szinttől. Ez arra utal, hogy a párt országos szinten is gyengül, és ez a trend még egy olyan városban is megfigyelhető, amely hagyományosan kedvezett számukra. Azóta, a legfrissebb felmérések és az EP-választások eredményei alapján, a szociáldemokraták helyzete tovább romlott.
Hessen tartomány szívében található az ország pénzügyi központja, Frankfurt, amely nem csupán bankok és pénzintézetek otthona, hanem a gazdasági élet vibráló középpontja is. Emellett a déli Rajna-Majna régió híres a jelentős gép- és autógyártásáról, így ez a terület valóban a gazdasági jólét fellegvárának számít. Az 1960-as években a baloldali politikai irányzatok hatása volt a meghatározó, ám az 1980-as és 1990-es évek folyamán a jobboldal megerősödésével a CDU vált a domináns politikai erővé, amely a tartományi és Bundestag-választásokon is egyértelműen érvényesíti a befolyását.
A legutóbbi, 2023-as választások során sem alakult másképp a helyzet, hiszen a jobbközép pártok a szavazatok 34,6%-át elnyerve világosan dominálták a versenyt. A második helyen az AfD végzett 18,4%-kal, míg az SPD a harmadik pozícióra szorult. A tartományi kormányt azonban itt is a CDU-SPD nagykoalíció vezeti, amelynek mély gyökerei vannak a régió politikai életében. Az AfD eredményei azt mutatják, hogy a választási kampány során kiemelt migrációs téma jelentős mozgósító erővel bír a radikális párt irányába. Habár a jobbközép CDU-CSU szövetség győzelmet aratott Bajorországban és Hessenben, az AfD mindkét tartományban történelmi sikert ért el.
Az ország vitathatatlanul leggazdagabb tartománya Bajorország, ahol számos német cég központja és termelési egységei vannak. Németországban szinte egyedülálló módon a pártstruktúra rendkívül stabil, hiszen a nagy jobboldali konzervatív CDU testvérpártja, a Bajor Keresztényszociális Unió 1945 óta dominálja a választásokat, a legtöbb esetben pedig koalícióra sem kényszerült a tartományi kormány megalakításánál. Ez azért a legutóbbi választásoknál nem volt jellemző, és a 2023-as voksolás alkalmával a CSU a szavazatok 37 százalékát kapta meg, így korábbi koalíciós partnerével, a Freie Wähler (FW) ernyőszervezetének bajor "leányvállalatával" kormányozza a tartományt:
A választási eredmények regionális elemzése során megállapítható, hogy a CSU a választókerületek többségében dominál, ráadásul a Bundestag kerületeiben még kifejezettebb az előnyük: legutóbb csupán egy kerületet veszítettek el a 46-ból. Az idei választásokra készülve céljuk, hogy minden egyes választókerületet megnyerjenek, azonban a korábban említett választási reform következtében ezt a sikert nem tudják teljes mértékben a szövetségi törvényhozásba átvinni. A jobboldal számára ez a terület régóta a legnagyobb bástya, amelyet mindenáron meg kívánnak őrizni.
A 2019-es szászországi tartományi választások során az AfD 27,5 százalékos eredménnyel zárt, és az előrejelzések szerint 2024-re már 30 százalék fölé emelkedhet a támogatottsága. Ezzel a kormányzó CDU-t szorongatja, csupán egy százalékpontnyira megközelítve őket. Az egyéni jelöltek versenyében az AfD tavaly szeptember 1-jén már 34 százalékot tudott felmutatni, ami azt eredményezte, hogy egy mandátummal több egyéni képviselőt választottak meg, mint a CDU.
A szavazatok eloszlását figyelembe véve megállapítható, hogy az AfD Szászországban főként a vidéki körzetekben bír nagyobb támogatottsággal, míg a városi központokban, mint Lipcse és Drezda, a CDU és a Zöldek dominálnak az egyéni mandátumok tekintetében.
A szászországi választásokkal egy időben Türingiában is lebonyolították a tartományi választásokat, ahol a szélsőjobboldali AfD párt szembetűnő, közel 10 százalékpontos előnnyel végzett a CDU előtt, megszerezve a szavazatok közel egyharmadát. Ez volt az első alkalom, hogy a párt tartományi választást nyert, ami jelentős mérföldkő a politikai tájban. A kormányalakítást azonban nem az AfD, hanem a CDU, az SPD és Sahra Wagenknecht által vezetett BSW végezte el, a Linke külső támogatásával. Így a tartományi parlament legnagyobb frakciója, az AfD, a politikai spektrum perifériájára került, miután a többi párt igyekezett elhatárolódni tőlük és tűzfalat emelt közéjük.
A választások földrajzi eloszlása itt is párhuzamba állítható Szászország helyzetével: míg az AfD főként a tartomány szegényebb részeiben tudta megnyerni az egyéni mandátumokat, addig a CDU a gazdagabb nyugati területeken volt sikeresebb. A Linke pedig a nagyvárosokban találta meg a legnagyobb támogatását.
Brandenburg tartomány a fővárost, Berlint körülölelő területet fedi le. Itt tavaly szeptember 22-én tartottak tartományi választást, és az AfD Szászországhoz hasonlóan itt is csak kicsivel, másfél százalékponttal maradt el az első helyezettől és lett második a szavazatok 29,2 százalékával. A választást itt az SPD nyerte, a CDU csupán a negyedik lett a BSW után.
Az EP-választáson még csak 27,5 százalékot szerző AfD az egyéni szavazatok szintjén 31,5 százalékot kapott, ezzel a 44 kerületből 25-öt megnyert, ráadásul az eredményeket a Bundestag-választásokon használt kerületi rendszerre vetítve is 6-4 arányban szereztek volna meg egyéni mandátumokat az SPD-vel szemben:
A migrációellenes AfD szavazótáborának körülbelül egyharmadát a keletnémet tartományok adja, miközben ezek a régiók a népesség csupán hatodát képviselik. Az AfD sikeréhez elengedhetetlen, hogy a többi 11 tartományban is fenntartja, sőt lehetőség szerint növeli a támogatottságát. Az utóbbi hónapokban több, migránsok által elkövetett bűncselekmény – köztük gyilkosságok és ámokfutások – történt, ami egyes választókat az AfD irányába terelhet. Azonban egyéni sikerekre leginkább a keleti tartományokban lehet számítani, ami az SPD további gyengülését eredményezheti.
Az EP-választások óta eltelt időszakban mintha megmerevedett volna az egyes pártok támogatottsága. Csupán azt lehet megfigyelni, hogy a bejutás határán billegő Linke, BSW és FDP, illetve a toronymagas esélyes CDU-CSU némiképp vesztettek a támogatottságukból, amiből az SPD, a Grüne és valamennyire az AfD profitált. Habár utóbbi esetében most is megfigyelhető a korábbi tendencia, miszerint a választáshoz közeledve inkább csökken a népszerűsége.
Ez a jelenség abból fakadhat, hogy a választók a kampányidőszakon kívül hajlamosabbak kifejezni elégedetlenségüket, mint protestszavazók, ugyanakkor a választások közeledtével sokan a hagyományos, mainstream pártok irányába fordulnak. Ezen pártok pedig ügyesebben tudják megszólítani azokat, akik a politikai eseményeket kevésbé követik figyelemmel. Az első négy párt rangsora mindenesetre az utolsó napokban meglehetősen stabilnak tűnt, habár a kampányhajrá során a szavazói preferenciákban bekövetkező változások akár több százalékpontnyi eltérést is okozhattak.
