Ha a végkimenetel kedvező: Az alulértékelés klasszikus esete

Anno úgy voltam vele, majd jön ez szinkronosan is, és el is felejtettem. Mostanáig. Gondoltam, rám fér egy kis tragikomédia a halál lehetőségével, így nekiültem. Bár részben mást, de ugyanakkor sokkal jobbat is kaptam. Mivel sem 2023-ban, sem azóta nem lett futtatva, annyira nem meglepő az értékességénél rosszabb IMDB pontja.

Bár a film elején nem mondható el általában (itt sem), hogy tudjuk, hova fut majd ki, mégis, engem megvett a film már a 7. perc végére. Addigra kaptunk egy csajos, A bakancslista filmre kikacsintást, és egy Walter Béla által írt, az egyik 1982-es Szeszélyes évszakokban bemutatott bohózatra, a Mellékhatásra (Sinkovits Imre, Szombathy Gyula, Tábori Nóra) hajazó jelenetet. És ugye, mint írtam, még csak a 7. percnél járunk.

Andie MacDowell, a hatvanon túl is hiteles és magabiztos nő, aki példaértékűen bizonyítja, hogy az élet 60 éves kor felett is gazdag és színes lehet, anélkül, hogy plasztikai beavatkozásokra vagy hajfestésre lenne szüksége. Bár az utóbbi években ritkábban láthattuk a mozivásznon, az évtizedeken át romkomokban játszó színésznő most egy komolyabb szerepben tűnik fel. Az általa megjelenített karakter fejlődése lenyűgöző: a kezdeti zavarodottságtól eljut a mélyebb önismeretig, miközben a múlt traumáival is szembenéz. Az élmények és a sors irányítása közötti harcát olyan hitelesen ábrázolja, hogy az emberben a saját tapasztalatai is felidéződnek.

Tamsin Greig, a "háttérmunkás", mint sógornő és menedzser egy igazi energiabomba, aki tökéletesen megtestesíti ezt a karaktert. Folyamatosan intézkedik és támogat, de közben nem riad vissza attól sem, hogy egy-egy éles megjegyzéssel meglepjen minket. Amikor pedig sírni kezd, az mindig egy kicsit félrevonultan történik, mintha csak a háttérből figyelné a világot. Bár sokan nem ismerik a nevét, a karakteres arca könnyen belemászik az ember tudatába, és az az érzés támad, hogy "biztos láttam már őt más filmekben is".

A három "grácia" három különböző korosztályt és három rák stádiumot alakít. Miriam Margolyes a szintén karakteres arcával, jó-rossz szerepeivel (Harry Potter, Babe 1-2, Ítéletnap), a 80 fölöttiségével maga a bizarr nagymamatípus, akit "agyonütni sem lehet", beszól, kimond kimondhatatlant, és aki már rutinos betegség elleni harcos.

Sally Phillips, a középkorú "rockercsaj" (Bridget Jones, Büszkeség és balítélet meg a zombik), aki nem híve semmilyen konfrontálódásnak, a cselekmény egyfajta lökhárítója és állapota ellenére a másik nemmel évődő. Rakhee Thakrar mint a legifjabb, aki bár (ténylegesen is) angol, és (ténylegesen is) indiai származású angol a partnere is, ő hagyományos öltözetet visel, és vallásos. Ezt spékeli meg azzal, hogy úgymond alig van ideje a betegségére, mert a 2 gyermeke, a család miatt túlaggódja magát, amit a sűrűn csörgő telefon még támogat is, miközben minden ilyen telefonos rész tördeli a film menetét, viszont tudatosan.

Mielőtt teljesen elmerülnénk egy adott jelenetben, mindig érkezik valami, mint például az említett telefonhívások, amelyek új perspektívát kínálnak számunkra. Különböző szempontokból tárják elénk az eseményeket, összesen hét különböző nézőpontból. A négy beteg, a menedzser, a doktor és az ápolónő mind hozzájárulnak a történet kibővítéséhez és gazdagításához.

A "szabadságra" való elutazások lenyűgöző és emlékezetes pillanatok sorozatát jelentik. Kinek-kinek megvan a maga oka, hogy miért vágyik el a hétköznapokból: legyen az a fájdalmas emlékek elől való menekülés vagy éppen ellenkezőleg, a felfedezés izgalma. Ráadásul mindez a többi szereplő számára is valóságos élménnyé válik, amelyben megosztják egymással a saját titkaikat és vágyakat. Nyilvánvaló, hogy a találkozásuk mindannyiukat formálja: új nézőpontokat, tapasztalatokat hoz, és különleges ajándékokat ad át minden egyes karakternek. A történetben mindenki egyenlő mértékben főszereplővé válik, hiszen mindannyian hozzájárulnak ahhoz a gazdag szövethez, amely a film alapját képezi.

Különösen ajánlom ezt a művet azoknak, akik a drámák iránt érzett szenvedéllyel közelítik meg az életet, és képesek felfedezni a rejtett értékeket a hétköznapi apróságokban. Azoknak szól, akik nyitottak a mindennapi élet furcsa, mégis szórakoztató aspektusaira, és képesek nevetni a problémák adta helyzeteken.