Ferenc pápa sürgetése: Ébresszük fel a világot! - Fernández Artime bíboros prédikációja A legutóbbi eseményen Fernández Artime bíboros megosztotta a Szentatya üzenetét, amely arra ösztönöz bennünket, hogy ne csupán passzívan szemléljük a világ történései

A kilencnapos gyászidőszak, más néven Novendiales, nyolcadik napján, május 3-án, szombaton délután öt órakor Ángel Fernández Artime bíboros, aki a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Dikasztériumának pro-prefektusa, szentmisét celebrált a Szent Péter bazilikában. A szertartás a Ferenc pápa lelki üdvéért zajlott, és a Vatican News közösségi oldalán számolt be róla.

A spanyol bíboros felhívta a szertartáson részt vevő megszentelt élet intézményeinek és apostoli élet társaságainak tagjait, hogy fogják át a feltámadt Jézus első tanúinak, az apostoloknak a lelkesedését, és formálják azt életprogrammá.

Az ő "ámulatuk" olyan inspirációt nyújt, amely szemben áll az "eltévelyedéssel" és a "csüggedéssel". Ez a csodálat példaként szolgál mindazok számára, akik napjainkban különösen vágynak arra, hogy találkozzanak az Úrral. Minden megkeresztelt ember felhívást kap, hogy kövesse ezt a példát. Ez az új "életprogram" Ferenc pápa iránti szeretetből és lelkesedésből fakad, valamint a tanítványoknak a feltámadt Jézus előtt érzett mély "ámulatából" ered.

"Minden megkeresztelt személy, különösen azok, akik a megszentelt élet útját követik, elhivatottak arra, hogy ma tanúságot tegyenek mindazok számára, akiknek mélyen szükségük van arra, hogy találkozhassanak az Úrral."

- Fejtette ki homíliájában Artime bíboros, aki szavaival mélyen megérintette a hallgatóságot.

Közvetlenül a bűnbánati cselekmény előtt Mary T. Barron nővér, OLA, az Apostolok Miasszonya Missziós Nővérek Kongregációjának legfőbb elöljárója, a Női Szerzetesrendek Legfőbb Elöljárói Nemzetközi Uniójának (Uisg) elnöknője mondott beszédet.

Ferenc pápa szavait a megszentelt nők nevében úgy idézte fel, mint egy alázatos és együttérző pásztorét, aki határtalan szeretettel vezette nyáját. Emlékeztetett minket arra, hogy a törékenység nem akadály, hanem lehetőség a kegyelem befogadására. A szerzetesnők felé fordulva hangsúlyozta, hogy szolgálatuk során hajoljanak le, akárcsak Krisztus, aki megtisztelte tanítványait azzal, hogy megmosta lábaikat.

Hálás szavakkal mutatott rá, hogy Ferenc pápa befogadta és értékelte az Istennek szentelt nőket, akiket a szinodális út aktív résztvevőivé tett.

"Ígérjük, hogy folytatjuk küldetésünket, tűzzé válva meggyújtjuk a többi tüzet"

- mondta beszédében Mary T. Barron missziós szerzetesnő, az UISG elnöknője.

Mario Zanotti atya, a Legfőbb Elöljárók Uniójának titkára, szívből jövő részvétét fejezte ki minden vallási közösség számára. Megható szavakkal emlékeztetett arra, hogy Ferenc pápa a mély keresztény emberség gazdag örökségét hagyta ránk. Mindig közel állt híveihez, és rendkívüli képességgel hallgatta meg másokat. Időnként erőteljes szavaival felrázta lelkiismeretünket, és világosan rámutatott a "vallásosságba öltözött hagyományokra".

A pápa határozott evangéliumi üzenettel hívta fel a figyelmet arra a mély kapcsolatra, amely a Szentírás és a szerzetescsaládok karizmája között húzódik. A "szegénység" iránti elköteleződését kiemelve, a hatalom és a gazdagság ellenében álló értékek közé sorolta ezt a közös és prófétai jelként.

"A halottakért való imádság a szeretet legmélyebb kifejezése."

- Homíliáját kezdve, Fernández Artime bíboros Liguori Szent Alfonz gondolatait idézte, melyek összhangban állnak Vianney Szent János Mária, az Ars-i plébános, a papok védőszentjének szavaival: "A halottakért imádkozni tehát azt jelenti, hogy szeretjük az elhunytakat." A bíboros hangsúlyozta, hogy a szerzetesi kongregációk mély szeretetteljes elkötelezettséggel fordulnak Ferenc pápa felé, és folyamatosan imádkoznak a pápai szolgálatért, a pápáért, valamint az egyház és a világ jólétéért.

A bíboros a szentmise során elhangzott evangéliumi részletre építve osztotta meg gondolatait, amelyben a feltámadt Úr a Tibériás tavánál ismét megjelenik tanítványainak. Ebből kiindulva Szent Atanáz szavait idézte, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy Krisztus feltámadása a mindennapokat "folyamatos ünneppé" alakítja. Ezen transzcendens fény hatása révén a tanítványok képesek arra, hogy bátorsággal nézzenek szembe a börtönnel, a fenyegetésekkel és az újabb üldöztetésekkel.

Ferenc pápa ugyanehhez a szakaszhoz fűzve gondolatait egyik katekézisében feltette a kérdést: "honnan merítettek erőt az első tanítványok a tanúságtételükhöz?" Nyilvánvaló, hogy egyedül csak a Feltámadt Úr jelenléte és a Szentlélek működése magyarázhatja ezt a tényt. Hitük a halott és feltámadt Krisztus olyan erőteljes és személyes megtapasztalásán alapult, hogy ezáltal nem féltek semmitől és senkitől. Ma is, mint tegnap, a mai nemzedék férfiainak és nőinek is nagy szükségük van arra, hogy találkozzanak az Úrral és üdvösségének felszabadító üzenetével

- hangsúlyozta Artime bíboros.

Ezután eszembe jutott Szent II. János Pál pápa bölcsessége, amelyet 2000-ben, a megszentelt élet jubileuma alkalmából osztott meg velünk: a megszentelt élet választása "prófétai jelenlétté válik az egész keresztény közösség számára". E választás mögött gyakran nehézségekkel teli élethelyzetek állnak, de a megszentelt élet képviselői teljes szívvel és elkötelezettséggel szolgálják Krisztust, különösen a szegények, a kirekesztettek és a társadalom peremén élők iránt.

Artime bíboros úgy véli, hogy minden megkeresztelt hívőt arra hívnak, hogy tanúságot tegyen az Úr iránt, és radikálisan megélje Isten elsőségét. Ez a küldetés különösen aktuális, amikor Isten távollétét érezzük, vagy hajlamosak vagyunk elfelejteni az Ő központi szerepét - ahogyan azt napjainkban a világ sok pontján tapasztalhatjuk. Artime bíboros hangsúlyozta, hogy "vállalhatjuk és magunkévá tehetjük Szent Benedek apát programját, amelynek lényege, hogy 'semmit se helyezzünk Krisztus szeretete elé'."

A bíboros felhívta a figyelmet egy másik, XVI. Benedek pápa által megfogalmazott lényeges aspektusra is: „Olyan őrszemek, akik képesek érzékelni és hirdetni a történelmünkben már megjelenő új életet.” A megszentelt férfiak és nők feladata, hogy az evangélium élő és ragyogó példáivá váljanak, elkerülve a kor szellemének befolyását, és folyamatosan megújítva elkötelezettségüket.

Az Úr az evangéliumban is jelenvalóvá tette magát. Amikor minden elveszettnek látszott, találkozik tanítványaival, akik örömmel telve ismerik fel őt, mint az "Urat". Ebben a kifejezésben felismerjük a húsvéti hit örömmel és csodálkozással teli lelkesedését, amely éles ellentétben áll a tanítványok lelkében addig uralkodó eltévelyedéssel, csüggedéssel, a tehetetlenség érzésével.

Csak a feltámadt Jézus jelenléte képes mindent átformálni: a sötétség helyét a világosság foglalja el, a fáradtság és az elhagyatottság érzését pedig új erő és az a megnyugtató tudat váltja fel, hogy Ő, az Úr, mellettünk áll. Amit az Úr első tanúi átéltek, az mindannyiunk életének alapélményévé kell hogy váljon – hangsúlyozta Artime bíboros.

Homíliája végén a spanyol bíboros ismét Ferenc pápát idézte, aki a megszentelt élet évében arra hívja a híveket, hogy "ébresszék fel a világot", tiszta szívvel és lélekkel, amely képes felismerni napjaink nőit és férfiait - különösen a legszegényebbeket, az utolsókat, a leselejtezetteket, mert "bennük van az Úr".

Szentbeszédét a Szűzanyához intézett fohásszal zárta:

"Mária, az Egyház Anyja adja meg mindannyiunknak azt a kegyelmet, hogy ma legyünk missziós tanítványok, legyünk Fiának tanúi az ő egyházában, amely a Szentlélek vezetésével reménységben él, mert a Feltámadott Úr velünk van az idők végezetéig".

Persze, szívesen segítek! Kérlek, írd meg, hogy milyen témákra gondoltál, és én egyedivé teszem a szöveget!

Claudio Gugerotti: Ferenc pápa a sokszínűség értékének megértésére ösztönözött Ferenc pápa tanításaiban a sokféleség ünneplése kiemelt szerepet kap. Az egyházfő hangsúlyozza, hogy a különbözőségek nem csupán elfogadandó tények, hanem egyben lehetőségek is arra, hogy gazdagabbá és színesebbé tegyük közösségeinket. Gugerotti írása rávilágít arra, hogyan inspirálja Ferenc pápa az embereket arra, hogy a sokszínűséget ne csupán tolerálják, hanem valóban értékeljék és szeressék. Az ő vezetésével a vallásos közösségek képesek lehetnek arra, hogy hidakat építsenek a különböző kultúrák és hagyományok között, elősegítve ezzel a békét és az együttműködést.