Fángli Henrietta izgalmas középdöntőn vett részt az úszás világában.

A marosvásárhelyi uszoda varázslatos vízfelülete éppolyan izgalmas utazás kezdetét jelenti, mint a szingapúri világbajnokság fényes medencéje. Két különböző helyszín, de mindkettő a sportág iránti szenvedély és a kitartás szimbóluma. Az itteni edzések fáradalmai és az ottani versenyek izgalma összekapcsolja a versenyzőket, akik céljaik eléréséért küzdenek, legyen szó a helyi uszoda vízéről vagy a világ legjobbjai ellen vívott harcról.

Ötévesen merészen beleugrott egy medencébe, és azóta is az Egyesült Államokban edzett éveken át. Most pedig sorra dönti meg a régi magyar rekordokat. Júliusban pályafutása legnagyobb kihívásán vett részt Szingapúrban, ahol azonnal a középdöntőbe jutott. A marosszentgyörgyi Fángli Henriettával a mérföldkövekről, nehézségekről és jövőbeli álmokról beszélgettünk.

Ötéves korában kezdett el úszni, és bár kezdetben nem volt a víz nagy barátja, hamar világossá vált számára, hogy versenyszerűen szeretné űzni ezt a sportágat. Az egyetem előtti időszakban olyan neves edzők irányítása alatt fejlődött, mint Kerekes Éva, Papp (született Gábos) Andrea, Petelei Attila és Bartalis Károly. 2021-ben a Houstoni Egyetem dietétika szakán kezdte meg tanulmányait, ahol az egyetemi úszócsapat tagjaként is tevékenykedett. Fángli Henrietta elmondta, hogy kezdetben nagyon izgult a külföldre költözés miatt, de bátyja bátorító szavai meggyőzték arról, hogy egy olyan ritka lehetőség előtt áll, amit nem érdemes elszalasztani; ráadásul ha nem tetszene neki az új élet, bármikor visszatérhetne haza. Henrietta bevallotta, hogy bár ezek voltak élete legnehezebb évei, mégis a legjobb döntése volt, hogy ezt az utat választotta. Hálás a Houstonban töltött időszakért, mert a nehézségek ellenére rengeteget fejlődött, mint sportoló és mint ember egyaránt. "Az elején borzasztóan nehéz volt a napi két edzés mellett egyedül boldogulni az új környezetben. Ott volt a csapat és az edzők, a családom pedig csak egy telefonhívásnyira, de a mindennapok során sokszor egyedül kellett megküzdenem a kihívásokkal. Az órarendemet én állíthattam össze, így könnyen össze tudtam egyeztetni a sportot és az egyetemet. Az amerikai egyetemeken a sportolókat maximálisan megbecsülik, és sok támogatást kapunk. Az edzők rengeteg időt és energiát fektettek abba, hogy támogassanak, de sosem csak azt mondták, amit hallani akartam, hanem amit valóban tudnom kellett. Ezáltal a hozzáállásom jelentősen megváltozott, sokkal nyitottabbá váltam, igyekszem mindig a pozitívumokat keresni, és ha problémába ütközöm, a megoldáson gondolkodom – ha pedig nem találom, akkor más nézőpontból közelítem meg a helyzetet. Emellett rengeteg különböző emberrel és kultúrával találkoztam, ami sokat segített a kommunikációs készségeim fejlesztésében, és ráébresztett az emberi kapcsolatok fontosságára. Ha egy sportoló megkapja a megfelelő támogatást, a fejlődés szinte magától értetődő, hiszen minden adott hozzá, és csupán az egyén akarata határozza meg, mennyire jut el a céljaiig. Nehéz észrevenni ezt, és mindent megtenni az álmaink eléréséért. Talán Houston segített a leginkább abban, hogy felismerjem: a körülmények adottak, a kulcs pedig a saját kezemben van – csak én tudom eljuttatni magam oda, ahova szeretnék” - osztotta meg tapasztalatait.

Egy versenyen találkozott az UNI-Győri Úszó SE edzőivel, akik izgalmas lehetőséget kínáltak fel neki a közös munkára. "Úgy döntöttem, hogy Magyarországon folytatom az úszást, hiszen ez mindig is gyerekkori álmom volt. Erdélyi magyarként mindig is csodáltam a magyarországi úszósportot, és csak remélni merészeltem, hogy egyszer én is elérhetem azt a szintet, ahol ezeknek a színeknek a képviselete megtiszteltetés lesz számomra" - osztotta meg Fángli Henrietta.

A szingapúri világbajnokságra való felkészülés valóban nem volt sétagalopp. "Minden kezdet nehéz, különösen, ha a tét egy világbajnokság, ahol Magyarországot képviselem. Májusban végleg búcsút intettem a houstoni otthonomnak, és a csapattársaimtól is elköszöntem, akikkel hosszú évek során együtt edzettünk, tanultunk és éltünk. Nem volt könnyű mindent hátrahagyni, miközben gőzerővel készültem egy olyan lehetőségre, ami eddig elérhetetlennek tűnt. Viszont a négy évnyi tapasztalat és az engem körülvevő emberek támogatása hatalmas erőt adott. A győri csapat elképesztő segítséget nyújtott abban, hogy a legoptimálisabb körülményeket biztosítsák a felkészülésemhez. Összeállítottunk egy kisebb mellúszó csoportot, akik külön edzettek, hogy a felkészülésemből a maximumot tudjuk kihozni. Hálás vagyok a fiúknak és lányoknak, akik minden egyes megpróbáltató edzést velem együtt teljesítettek, majd a konditeremben emelték a súlyokat, és természetesen az edzőknek is, akik mindezt lehetővé tették. Úgy érzem, hogy kiemelkedően kezeltük a helyzetet, és okosan birkóztunk meg a ránk váró kihívásokkal" - osztotta meg tapasztalatait.

Bár nem ez volt élete első világbajnoksága, Szingapúr - ahol az 50 méteres mellúszásban 14. helyen végzett - mégis tartogatott nem várt akadályokat. "A decemberi budapesti világbajnokság különleges volt, mivel első alkalommal képviselhettem Magyarországot, és rengeteg rokonom, ismerősöm eljött megnézni. Ugyanakkor, mivel ez volt az első világversenyem, nem tudtam, hogy mire számítsak, és a bizonytalanság az izgatottsággal keverve egy olyan érzelmi hullámvasutat eredményezett, amit akkor még nem tudtam kezelni. Ehhez képest a szingapúri vb-n már sem a csapattagok, sem a versenyszámok elosztása nem volt ismeretlen. A legfőbb célom az volt, hogy teljes mértékben átadjam magam az élménynek, és ne hagyjam, hogy a stressz és a külső tényezők befolyásoljanak. Úgy gondoltam, hogy az lesz a legnehezebb, hogy megfeleljek a saját magammal szemben felállított elvárásoknak. Mivel új voltam a magyar válogatottban és a győri csapatban is, hatalmas bizonyítási vággyal készültem, nem akartam senkinek csalódást okozni. Később viszont rájöttem, hogy ezek az elvárások fölöslegesen helyeztek rám hatalmas nyomást, mert valójában mindenki nagyon büszke rám. Ahhoz, hogy erre ráébredjek, szükség volt a pókcsípésre (ami miatt Szingapúrban kórházba is került - a szerk.), ami kilendített a rutinból, és arra kényszerített, hogy más szemszögből közelítsem meg a helyzetet. Ez a felismerés segített abban, hogy teljesíteni tudjam a célomat: élvezzem a versenyt, és büszkén képviseljem Magyarországot. Nem lettem világbajnok, sőt, még döntős sem. Ennek ellenére ez a verseny óriási jelentőséggel bír, és meghatározó élmény számomra. Az itt szerzett tapasztalatok és élmények erőt és motivációt adnak, hiszen most már tudom, hogy tényleg semmi sem lehetetlen, és még akkor is valóra lehet váltani az álmokat, ha sokáig és türelmesen kell várni rájuk" - hangsúlyozta.

Fángli Henrietta új fejezetet nyit életében Győrbe költözésével, ahol a legfontosabb feladatának tartja, hogy zökkenőmentesen beilleszkedjen az új környezetébe és kialakítson egy működő rutint. Lapunknak elárulta, hogy ambiciózusan készül a rövidpályás országos bajnokságra, ahol szeretne 100 méter vegyesen is rajthoz állni. Ennek érdekében nemcsak a mellúszásra, hanem a többi úszásnemre is fokozott figyelmet fordít a közeljövőben. Henrietta célja, hogy Európa- és világbajnokságokon is a döntőbe kerüljön, és dobogós helyezéseket érjen el. Hosszú távú tervei között kiemelt szerepet kap a 2028-as olimpia, amelyhez elmondása szerint még hosszú és izgalmas út vezet. Emellett fontos számára, hogy támogassa és inspirálja a környezetét, legyen szó edzőtársairól, barátairól vagy bárkiről, aki segítségre szorul. "A siker értéke sokkal nagyobb, ha van kivel megosztani" - hangsúlyozta, ezzel is kifejezve közösségi szemléletét és elköteleződését.