Pusztaszabolcson egy emléktábla hirdeti Ifj. Molnár Sándor nevét, megörökítve ezzel az ő emlékét és jelentőségét a település történetében.
Ezentúl emléktábla őrzi Ifj. Molnár Sándor, Pusztaszabolcs posztumusz díszpolgára emlékét a Hagyományok Házánál létrehozott emlékfalnál. Az avatón a közösségi élet iránt elkötelezett, pedagógusként és helytörténet-kutatóként is jeleskedő fiatalember előtt családtagjai, barátai, kollégái és tisztelői tisztelegtek.
Csendes főhajtással és szívből jövő szavakkal indult el az az emléktábla-avató ünnepség, mely Ifj. Molnár Sándor, Pusztaszabolcs posztumusz díszpolgára előtt tisztelgett a közelmúltban a Hagyományok Házánál. A július 11-i esemény különleges hangulatát gitárkíséretes zenei előadások színesítették, Ármai Balázs és Tunyogi-Kovács Pálma emlékezetes dallamai mellett Boros Ildikó verssel és énekkel idézte fel Sándor életének és munkásságának fontos pillanatait. A megemlékezések sorát Czöndör Mihályné, a Hagyományőrző és Hagyományteremtő Alapítvány alapítója, valamint Bartókné Piller Magdolna nyitotta meg, ezt követően pedig a közönség szeme láttára leplezték le az emléktáblát, Csányi Kálmán irányításával, ezzel is örök emléket állítva Sándor örökségének.
Majda Benedek alpolgármester az önkormányzat nevében emlékezett meg a város egyik legfiatalabb díszpolgáráról. "Nem élhetett örökké, de úgy élt, hogy örökké emlékezzünk rá" - fogalmazott az alpolgármester. Mint elmondta, az emléktábla a képviselő-testület döntése alapján valósulhatott meg, az alapítvány pedig, mindamellett, hogy felkarolta a kezdeményezést, egy teljes emlékfal létrehozásáról határozott, melynek első darabjaként most Ifj. Molnár Sándor előtt tiszteleg a város.
"Jelképezze ez az emléktábla azt a tiszteletet, ami idehozott ma minket. Kívánom, hogy ez az emlékfal legyen az a hely, ahol az ide látogatók visszagondolhatnak az elmúlt időkre, és megismerhetik azokat, akik Pusztaszabolcs hírnevét öregbítették" - mondta az alpolgármester, aki Szabó Magda szavait is idézte: "Az ember múlhatatlan ezen a földön, addig él, míg valaki emlékezik rá."
Czöndör Mihályné beszédében szívhez szólóan emlékezett meg a közösen átélt munkáról és a közös álmokról. Felidézte azokat az éveket, amikor Ifj. Molnár Sándor kuratóriumi tagként, majd elnökként új irányt szabott az alapítvány jövőjének. "Ahol megjelent, ott mindig hatott!" - hangsúlyozta, kiemelve, hogy ez a hatás családi örökségként öröklődött. "Az élet csodálatos ajándéka, amikor olyan emberekkel találkozunk, akikkel a munka igazi élmény. Sanyi számomra ilyen ember volt."
A rendezvény keretein belül ünnepélyesen megnyitották az Ifj. Molnár Sándor emlékét megörökítő kiállítást, amely az általa összegyűjtött helytörténeti anyagok, kéziratok, írások és személyes relikviák gazdag gyűjteményéből áll. Ez a tárlat – akárcsak az újonnan felavatott emléktábla – nem csupán a múltat idézi fel, hanem életre kelti és továbbadja azt az értékrendet, amelyet a fiatalon távozott közösségi ember szívén viselt.
