Eltűnhet a karácsonyfa a magyar otthonokból? Kétségtelen, hogy a hagyományos ünnepi díszítés terén egyre nagyobb kihívásokkal nézünk szembe. Ahogy a világ változik, úgy a karácsonyfa körüli szokások is átalakulhatnak, és lassan elérhetünk arra a pontra, a

Az ünnepi hangulat egyik ikonikus szereplője a karácsonyfa, a klímaváltozás, a szélsőséges időjárási viszonyok és a kártevők terjedése azonban világszerte egyre komolyabb kihívások elé állítják a termesztőket. Ha ezek a problémák tovább fokozódnak, könnyen lehet, hogy a jövőben már nem a tűlevelek illata fogja betölteni az otthonokat az ünnepek alatt.

A szeretet ünnepéhez kapcsolódóan szinte minden családban van egy megszokott menetrend, legyen szó akár a közös programokról, akár az asztalra kerülő ételekről. Bár az elmúlt években az ünnepi menüt és az ajándékozási szokásokat tekintve is sokkal színesebb lett az összkép, akad egy fontos szereplő, amely továbbra is mindenütt központi szerepet kap, ami pedig nem más, mint a karácsonyfa. A rákerülő fényfüzérek, díszek, szaloncukrok és a tűlevelekből áradó illat egyaránt utánozhatatlan atmoszférát teremtenek, amely nélkül sokak szerint nem lenne igazán teljes az ünnep.

Noha sokan még mindig úgy vélik, hogy a karácsonyfák a vadon élő erdők fáiból származnak, a valóság ennél sokkal másabb. A fenyőfák, amelyeket az otthonok díszítésére használunk, valójában ültetvényeken nevelkednek, akárcsak számos egyéb haszonnövény.

Habár az iparág úttörői a karácsonyfa termesztésével már az 1900-as évek elején is próbálkoztak, az igazi fellendülés a második világháború után következett be. Statisztikai adatok szerint az európai termelők között ma az egyik legjelentősebb ország Dánia, ahol 2 500 gazdálkodó 11 millió fát - többnyire a hazánkban is oly kedvelt Nordmann fenyőt - termel évente, de ezen túl igen jelentős Belgium, Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság iparági jelenléte is. Észak-Amerikát tekintve a legjelentősebb termesztők közé az évi 4,7 millió fát termelő Oregon és az évi 4 millió fát termelő Észak-Karolina tartozik, amelyből japán, kínai és fülöp-szigeteki exportra is jut.

Természetesen nem marad ki a sorból Magyarország sem: hazánkban a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint összesen 3 870 hektáron termesztettek karácsonyfát 2023-ban. Az ültetvények túlnyomó része három vármegyére koncentrálódik, melyek közül Zala 1 992 hektárral toronymagasan vezet, emellett Vas vármegyében 829 hektár, Somogyban pedig 686 hektár található. Ezeken túl Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye 119 hektárral, míg Győr-Moson-Sopron vármegye 96 hektárral járul hozzá az ország karácsonyfa-termesztéséhez.

A karácsonyfák növekedése a kívánt magasság függvényében akár 6-12 évet is igénybe vehet. A termesztők tavasszal ültetik el a csemetéket, általában minden egyes, előző ősszel levágott fa után egy-három új példányt helyeznek a földbe. A kellően fejlett fákat általában november elején vagy közepén szüretelik. Azonban az utóbbi időszakban a termesztőknek számos kihívással kellett szembenézniük, beleértve a klímaváltozás hatásait és a növényvédelem nehézségeit is.

Hazánkban egyre gyakoribbá váló szélsőséges hőség és a csapadékhiányos, aszályos időszakok komoly stresszhelyzetet teremtenek a fenyők számára. Ezek a környezeti változások nem csupán a fák természetes fejlődését zavarják meg, hanem különféle kártevők és gombafertőzések megjelenését is elősegítik. Ennek következményeként a tűlevelek színe megváltozhat, barnulásnak indulhatnak, vagy akár el is hullhatnak. A fa növekedése jelentősen lelassulhat, és a legrosszabb forgatókönyv esetén a teljes növény elpusztulhat.

Nem ideális számukra a fagykárokat okozó szélsőséges hideg sem, bár az is igaz, hogy mind a hőség, mind a fagyok főként a fiatal csemeték számára jelenthetnek súlyosabb veszélyt, sőt a fajok között is lehetnek jelentős különbségek. Ezt bizonyítja például az Oregon State University felmérése is, amely szerint a 2021. júniusában és júliusában Észak-Amerikában tapasztalt rendkívüli hőhullám és tartós szárazság miatt az adott évben elültetett csemeték több mint 70 százaléka elpusztult, sőt az érettebb fák tűlevelei is szinte teljesen kiszáradtak. A tapasztalatok szerint a legnagyobb károkat a Fraser-jegenyefenyők szenvedték el, a szélsőséges körülmények miatt pedig összességében is romlott a minőség, miáltal az árak is némileg megemelkedtek.

A National Centers for Environmental Information adatai szerint hasonlóan súlyos állapot alakult ki a 2024. szeptemberében pusztító Helene hurrikánt követően is, amely mintegy 125 millió dollárnyi veszteséget okozott a díszfaiskoláknak és a karácsonyfa-termesztőknek. Bár Észak-Karolinában a karácsonyfák nagy részét lejtőkre ültették, ami megvédte őket a pusztító árvizektől, a földcsuszamlások és a hurrikánhoz kapcsolódó egyéb események miatt mégis több ezer fenyő veszett oda.

A termesztők számára a különféle rovarok és élősködők egyre komolyabb kihívásokat jelentenek, különösen a tél enyhülése következtében, amely lehetővé teszi számukra a túlélést. Ráadásul az ilyen kártevők, mint a levéltetvek és atkák, egyre gyakoribb esztétikai károkat okoznak a fákon, ami drasztikusan befolyásolhatja a piacon elérhető karácsonyfák mennyiségét. Az Adelges piceae nevű rovar pedig olyan mértékű pusztítást végez, hogy Észak-Karolinában a vadon élő Fraser-jegenyefenyők populációjának már 95 százalékát eltüntette.

Ezeken túl rengeteg problémát okoz a különféle Phytophthora gombafajok által terjesztett betegség, a gyökérrothadás is, amely leggyakrabban akkor fordul elő, ha a fa nedves környezetbe kerül és nincs megfelelő vízelvezetés. Bár a betegség elsősorban a fenyők gyökereit érinti, további tünetként megjelenhet a tűlevelek barnulása és elvesztése is, végső fázisban pedig az egész fa elpusztul. Mint arra norvég kutatók is rámutattak, az ellenük való védekezésnél tulajdonképpen minden olyan tényező segíthet, amely valamilyen módon csökkenti a talajban jelen lévő nedvességet, így többek között megoldást jelenthet a hatékony gyomszabályozás is.

Több területen okoz problémát a barnafoltos és a vörössávos tűlevél-elhalás, más néven tűlevél-nekrózis is, amely elsősorban a tűlevelek elszíneződése révén érhető tetten. A barnafoltos tűlevél-elhullás esetében először sárga, gyantaszerű, nagyjából három milliméteres foltok jelennek meg a tűleveleken, amelyeknek később sárgás-narancssárgás színű szegélye és sötétbarna közepe lesz. Az idő előrehaladtával aztán a fertőzés terjedni kezd: a foltok sávosan összeolvadnak, majd a teljes tűlevél bebarnul és elszürkül, végül pedig késő ősszel vagy kora télen le is hullik.

Szakértők véleménye szerint a közeljövőben egyre inkább számolnunk kell olyan kihívásokkal, mint a szélsőséges időjárási jelenségek fokozódása és gyakoribbá válása. Emellett a termesztési zónák elmozdulása, a kártevők terjedésének felgyorsulása, valamint a betegségek kockázatának növekedése mind-mind komoly hatással lehet a karácsonyfa-termelésre.

Mindezek figyelembevételével a gazdáknak alaposan mérlegelniük kell, hogy északabbra vagy magasabban fekvő területekre költöztessék-e gazdaságukat. Ezek a helyszínek hosszú távon is kedvező időjárási viszonyokat kínálnak a tűlevelű fák számára, biztosítva ezzel a fenntartható fejlődést és a jövőbeli lehetőségeket.

Örömmel értesíthetjük, hogy a North Carolina State University tudósai rendíthetetlenül dolgoznak azon, hogy megőrizzék az ünnepek ikonikus díszét. Céljuk, hogy alaposan feltérképezzék a fenyők természetes védekező mechanizmusait és stressztűrő képességét. Ezen ismeretek birtokában talán képesek lesznek kifejleszteni egy olyan szuperfenyőt, amely nemcsak a klímaváltozás okozta szélsőségekkel birkózik meg, hanem gyorsabban növekszik, tartósabban őrzi meg tűleveleit, és ráadásul még az illata is vonzóbbá válik.