Sajnálattal értesítjük, hogy elhunyt Szakály György, a Kossuth-díjas táncművész, akinek munkássága mély nyomot hagyott a magyar kultúrában. Szakály György tehetsége és szenvedélye a tánc iránt inspirálta a fiatal művészeket, és emléke örökre velünk marad.

A magyar kulturális élet meghatározó alakját, a Magyar Táncművészeti Egyetem (MTE) korábbi rektorát az intézmény saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek - közölte MTE vasárnap az MTI-vel.

Szakály György 1955. december 15-én látta meg a napvilágot Nyíregyházán. A Magyar Táncművészeti Egyetem jogelődjének számító Állami Balett Intézet elvégzését követően ösztöndíjat nyert a világszerte neves leningrádi Vaganova Balettakadémiára. Hazatérése után, 1977-től a budapesti Állami Operaház kartáncosa lett, majd 1981-től a szólisták sorát gyarapította, 1982-től pedig magántáncosként folytatta pályafutását.

1983-ban az évad legkiemelkedőbb táncosává vált, majd 1985-től a dortmundi Opera, 1988-tól pedig a bonni Opera elsőszámú vendégszólistájaként tündökölt. Pályafutása alatt számos neves helyszínen lépett fel, többek között Sydneyben, Berlinben, a New York-i Metropolitan Operában, Washingtonban és Franciaországban. A tehetséges fiatal művészről 1986-ban a Magyar Televízió készített egy portréfilmet, amelyet Róna Viktor koreográfiája fűszerezett.

Szakály Györgyöt aktív táncosként a közönség többek között láthatta a nagy klasszikus balettek hercegeként (Giselle, Diótörő, Hattyúk tava), akárcsak a Maurice Béjart koreográfiájával készült Négy utolsó dal Férfijaként vagy a Tavaszi áldozat Kiválasztott ifjújaként. Emellett a hazai koreográfusok műveiben is rendre feltűnt: Seregi László Spartacusaként, A csodálatos mandarin főhőseként és Fodor Antal A próba című művében, amelyben Júdást táncolta. A balettek mellett a musical műfajában is kipróbálta magát, hosszú éveken keresztül lépett fel a Macskák című Andrew Lloyd Webber-darab több szerepében.

Koreográfusként számos emlékezetes előadás kötődik a nevéhez, mint például a lenyűgöző „A faun halála”, a klasszikus „West Side Story”, valamint a varázslatos „A dzsungel könyve”. Ezen kívül a „József és a színes szélesvásznú álomkabát”, az izgalmas „Emil és a detektívek”, és a kalandos „A három testőr” is a repertoárjába tartozik.

Aktív táncművészi pályája közben balettmesteri diplomát szerzett az akkor még Magyar Táncművészeti Főiskolán és elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetem koreográfus szakát is. 1991-ben a budapesti Operaház balettegyüttesének művészeti vezetőjévé, majd balettigazgatóvá nevezték ki és három évig vezette az együttest.

2003 óta a Magyar Táncművészeti Egyetem klasszikus balett oktatásának elkötelezett tanára volt. 2008-ban a köztársasági elnök egyetemi tanárrá nevezte ki, ezzel elismerve kiemelkedő munkáját. 2006-tól a Magyar Táncművészeti Főiskola keretein belül működő Táncművészképző Intézet vezetését vette át, majd két év elteltével képzési rektorhelyettesi posztra léptették elő. Ifjabb Nagy Zoltán halála után, 2011-ben vállalta el a rektori feladatokat. Pályázatában a hazai táncművész- és pedagógusképzés, valamint a koreográfus- és táncelméleti szakemberek képzésének nemzetközi színvonalra emelését tűzte ki célul, és ennek érdekében az intézmény munkatársaival együttműködve fáradhatatlanul dolgozott.

Szakály György kiemelkedő törekvése volt, hogy a táncművészképzés is elérje az egyetemi szintet, hasonlóan más művészeti ágakhoz. Az ő elhivatott munkájának eredményeként 2018-ban a Magyar Táncművészeti Főiskola egyetemi rangot kapott, amely mérföldkő a hazai táncművészet fejlődésében.

A táncoktatás és az intézményvezetés mellett aktívan részt vett a szakmai közélet alakításában is. 2008 óta a Magyar Táncművészek Szövetségéből kivált Magyar Hivatásos Tánc- és Balettegyüttesek Egyesületének alelnökeként tevékenykedik. Emellett 2012 és 2014 között a művészeti felsőoktatási intézmények közös szervezetének, a Művészeti Egyetemek Rektori Székének (MERSZ) soros elnöki feladatait látta el.

Művészi munkája elismeréseként 1985-ben Liszt Ferenc-díjat kapott, 1988-ban érdemes művész lett, 1991-ben Kossuth-díjat, 2000-ben kiváló művészi címet vehetett át. 2003-ban a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja lett, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, 2014-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.

2014 óta a Magyar Állami Operaház örökös tagjaként és Mesterművészeként tevékenykedik.