Meghökkentő módon elbukott a Fermi-buborékok jelenségének egyik lehetséges magyarázata, amely a tudományos közösség figyelmét már hosszú ideje leköti.

A Tejútrendszer lenyűgöző struktúrája a legújabb hipotézisek szerint a gyorsan forgó pulzárokhoz kapcsolódik. Azonban friss kutatások rávilágítottak, hogy ez a elmélet már nem állja meg a helyét.

A Tejútrendszer környezetében egy különleges régió terül el, amely a galaxis síkja alatt és fölött kiterjedő gázok és kozmikus sugarak összességét foglalja magában. Ezt a területet Fermi/eROSITA-buboréknak hívjuk, nevét a felfedezéséhez hozzájáruló teleszkópokról kapta: a NASA Fermi Gamma-sugár Űrtávcsövéről és a német-orosz eROSITA Röntgenteleszkópról, amelyek 2010-ben és 2020-ban figyelték meg az ehhez hasonló űrbéli struktúrákat. A Fermi-buborék, ahogy egyszerűbben emlegetjük, a Tejútrendszer síkjából több mint 50 000 fényév távolságra terjed ki mindkét irányban, azonban a déli (eROSITA) része energikusabb és valamivel nagyobb, mint az északi.

Ennek a szektornak egy kisebb alegysége, a "gubó" a korábbi vizsgálatok szerint sokkal intenzívebb gamma-sugárzást bocsát ki, mint a buborék többi része. Hogy ennek az extra sugárzásnak mi lehet az oka, arra 2022-ben találtak egy lehetséges magyarázatot a kutatók, akik a forrást a Tejútrendszer hűséges kísérőjeként, a Sagittarius elliptikus törpegalaxisként azonosították. A Fermi Gamma-sugár Űrtávcsövének adatai alapján a szakértők arra következtettek, hogy a galaxis közepében rejtőző milliszekundumos pulzárok által kibocsátott gamma-sugárzás alakítja ki a gubó intenzív sugárzási régióját. A pulzárok olyan neutroncsillagok, amelyek rendkívül gyorsan forognak: 1-10 ezredmásodperc alatt tesznek meg egy fordulatot, miközben rádiófrekvenciás, röntgen-, és gamma-sugarakat bocsátanak ki.

A 2022-es nemzetközi kutatás rámutatott arra, hogy a pulzárok hatása talán elegendő magyarázatot nyújt a Fermi-buborékokkal kapcsolatos felfedezésekhez. Azonban egy újabb tanulmány eredményei megkérdőjelezték ezt az elméletet, sőt, még a gubó különleges jellemzőinek létezését is. A szlovén csillagászok által vezetett kutatás célja az volt, hogy alaposan megvizsgálják a Fermi által összegyűjtött adatokat, hogy feltárják az összefüggéseket a Sagittarius galaxis és a Fermi-buborék speciális régiói között. A kutatók ehhez foton-számláló statisztikai módszereket és háttér-optimalizációs technikákat is felhasználtak, hogy a legpontosabb eredményeket érjék el.

A végső eredmények arra világítottak rá, hogy a gubó által kibocsátott intenzív gamma-sugárzás valójában csak látszólagos, mivel a magas sugárzás detektálása mögött statisztikai fluktuációk húzódnak meg.

A Sagittarius galaxist így 'megvédték' a gyanakvásoktól, mint a buborék radikális sugárzásának forrását, de a Fermi-buborék továbbra is számos rejtélyt hordoz, amelyek még felfedezésre várnak.

A buborékok eredete például még szintén nem teljesen tisztázott: egyes elméletek szerint a kiindulópontot a Tejútrendszer közepén lévő szupermasszív fekete lyuk jelenti, ami az általa magához vonzott hatalmas mennyiségű anyag miatt bocsátott ki olyan erőteljes sugárzást, amiből a Fermi-, és az eROSITA-buborékok kialakulhattak, egy másik teória viszont ettől jelentősen eltér: eszerint a galaxis közepében lezajló csillagkeletkezési periódus alatt született meg a buborék, a felgyülemlett, forrongó anyag felgyülemlése következtében.