Egy friss kutatás rávilágít, hogy a depresszió legkritikusabb megnyilvánulásai akár filmnézés közben is észlelhetők. - Life
A melankólia a depresszió egyik legmélyebb és legnehezebb megnyilvánulása, amely következtében az egyén szinte mindenféle tevékenység iránti lelkesedése eltűnhet. A kezelésének bonyolultsága sokszor elriasztó, azonban egy friss kutatás fénysugarat hozhat a sötétségbe, és új reményt kínálhat a szenvedők számára.
A melankóliával járó depresszió kezelése azért nehezebb, mert a megszokott kezelések általában nem működnek, gyakran a szokásostól eltérő megközelítést kell alkalmaznia az orvosnak. Egy új tanulmány eredményei reményt adnak a korábbi diagnózisra és arra, hogy a betegek gyorsan megkapják a megfelelő kezelést. Ezzel elkerülhetővé válhatnak az invazívabb beavatkozások is, amelyekre akkor van szükség, ha későn diagnosztizálják a beteget.
A vizsgálat részeként a betegek érzelmeket felidéző filmeket néztek, és kiderült, hogy a melankóliás depresszióban szenvedők reakciói jelentősen különböznek a depresszió enyhébb formájával küzdő betegekétől.
Philip Mosley, a neuropszichiáter, aki az ausztráliai QIMR Berghofer Orvosi Kutatóintézet munkatársa, a ScienceAlertnek így nyilatkozott: "A depresszió betegségként való elismerése óta, már az ókori görögök idején is észlelték, hogy léteznek olyan egyének, akiknél a depresszió fizikai megnyilvánulásai dominálnak. Ezek az emberek gyakran elveszítik étvágyukat, alvásproblémákkal küzdenek, és úgy tűnik, mintha lassan mozognának, mint akik betonon lépkednek. Gondolkodásuk üteme drámaian lelassul, és sok esetben súlyos egészségügyi problémákkal is küzdenek."
Mosley a kutatást olyan eszköztár megalkotásának nevezte, amely segítségével a szakemberek rendkívüli precizitással tudják azonosítani a depresszió különböző formáit. Ennek eredményeként lehetőség nyílik a gyors és személyre szabott terápiás módszerek alkalmazására.
A kutatás során összesen 70 depressziós beteg volt jelen, közülük 30-an melankolikus, míg 40-en nem melankolikus depresszióval küzdöttek. A résztvevőknek két különböző videót mutattak be: az egyik egy vicces felvétel volt egy komikus előadásából, amelyet ügyesen szerkesztettek meg, hogy minden sértő tartalmat eltávolítsanak belőle. A másik videó egy rövidfilm volt, amely egy vándorcirkuszt mutatott be, és Mosley szerint "rendkívül érzelmes" volt, valamint jelentős agyi aktivitást generált.
Amikor a páciensek a videókat figyelték, párhuzamosan monitorozták az arcuk és agyuk aktivitását.