A depresszió nem csupán a hangulatunkat befolyásoló állapot, hanem egy komplex betegség, amely a testünkben zajló gyulladásos folyamatokkal is összefüggésbe hozható. Kutatások szerint a lappangó gyulladások hozzájárulhatnak a depressziós tünetek megjelené
Felmerült a lehetőség, hogy a depresszió mögött gyulladásos folyamatok is húzódhatnak.
A depresszióval küzdő egyének számának növekedése mögött számos bonyolult ok húzódik, ami miatt különféle elméletek láttak napvilágot. Az egyik ilyen elmélet a szervezet gyulladásos folyamatokban részt vevő jelátviteli molekulák, azaz citokinek szerepére fókuszál. Ezek az anyagok alapvetően hozzájárulnak az idegen anyagok azonosításához és a kórokozók eltüntetéséhez, így közvetve hatással lehetnek a depresszió kialakulására is.
A citokinek egyik típusa, az interleukinok a gyulladás szabályozzák, és a láz kialakulásáért felelősek. Mások a csontvelő vörös- és fehérvérsejt-termelését befolyásolják. Sokat próbálkoztak a citokinek orvosi alkalmazásával, azonban némely anyag igen toxikusnak bizonyult. Ma már biotechnológiai módszerek segítségével ezek az anyagok mesterségesen is szintetizálhatóak, így széles körben elérhetőek egyes daganatos betegségekben (bőrdaganatok, és leukémiák), krónikus vírusos májgyulladásos betegek, és szklerózis multiplexben szenvedők számára.
A kezelés gyakori mellékhatása a súlyos depresszió, ami egyes esetekben akár öngyilkosságig is elmehet. Az immunrendszer túlaktiválódását okozó betegségek is gyakorta járnak depresszióval. A kapcsolat ráadásul fordított irányban is igaz: a depresszió befolyásolja immunrendszerünket, ami részben a citokineken keresztül valósul meg. Állatkísérletekben a kísérleti egyedek citokinekkel való kezelése viselkedési változásokat okoz: megnövekszik a fájdalomérzékenység, csökken az étvágy, a szocializációs viselkedés, és a szexuális érdeklődés - ezen tünetek hasonlóak a humán betegeknél tapasztalhatókhoz.
A tápanyagfelvétel csökkenése azért is jelent problémát, mivel a csökkenő energiabevitel az immunrendszer működését hátrányosan érinti, ami gátolja a fertőzésekkel szembeni harcot. A citokinek gátlása ugyanakkor az agytörzsi étvágyközpont aktiválásához vezet. A rosszindulatú daganatok szintén a citokineken keresztül okoznak az étvágytalanságot, ami extrém lesoványodást von maga után.
A központi idegrendszeri hatások bizonyítása már nem kérdéses, hiszen nyilvánvaló, hogy az agy és az érzelmek jelentős mértékben befolyásolják az úgynevezett jelátviteli fehérjék. Ennek következtében minden olyan beavatkozás, amely a gyulladások csökkentésére irányul – például egy jól megválasztott étrend – képes mérsékelni a depressziót, és hozzájárulhat az egészséges állapot eléréséhez. E célok elérését szolgálják bizonyos diéták, amelyek a vitaminok, ásványi anyagok és rostok bevitelének optimalizálására összpontosítanak.
