Da bibere: Az ég zöldellhet, mint egy friss rét, és a fű ragyoghat kékben, de vajon fehér-e a Kadarka?

Kicsit formáljunk a "Da bibere" rovaton, hiszen talán nem mindenki kíváncsi arra, mit mondanak Ádám és Éva. Emlékezzünk, hogy korábban úgy vezettük fel ezt a kis boros kóstolót, hogy három férfi ül le beszélgetni egy pohár bor mellett. Tehát most térjünk a lényegre: Mészáros Pál Fehér Kadarkája. Ráadásul nem is egy, hanem rögtön kettő! Az éppen kifutó '22-es és a frissen bemutatott '23-as változatot is teszteltük a napokban. Kíváncsiak vagyunk, mennyi karakter és íz marad meg az "ibolya illatú és eper ízű" Kadarkából, ha a héj nélkül dolgozzuk fel, és hogyan változik a bor, ha nem a megszokott kék köpenyében erjed. Most pedig lássuk, mit hozott a kóstoló!

- Töltik nekem ki a pohárba, alig engedi a palack száját, mint az olívaolaj, úgy gurul ki belőle. Kényesen nyújtózik fel a kehely falán, lassan kuporodik vissza az aljába, mint egy álmos kurtizán. Nézem a színét, és mint gyerekkorom színváltós matchboxai, mire elkönyvelném, hogy ilyen vagy olyan, megint más lesz. Hol olívzöld, hol a héjon erjesztett Szürkebarát lebbenő pinkje, megint máskor érett Olaszrizling. A szaga viszont orrba vág szinte. Szaga, mondom, nem illata, mert melldöngető, agresszív, buja szag csap ki belőle. Aceton, Sulifix, kandúr húgy, illatos kakassarkantyúka. Csodálatos! A Sauvignon blanc-ba is azt szeretem, ha szinte megbotránkoztat a szaga, ha belekönnyezem a bűzébe. Nem tudom, mi ez nálam, de megbabonáznak az ilyen odoros-modoros szőlőlevek. Táncoltatom, szellőztetem, alig múlik az átütő buké, csak belekúszik némi zöldfűszer, zöldalma, kis csalán. Ideje megnézni, mit tud a szájban, türelmetlenkedem, de a buldózerből vintage robogó lesz, vagy kerékpár inkább: ártalmatlan, gyermeteg, egyszerű, csendes. Almalévé szelídül a bűzláva: kerek, szinte savtalan, a selymesen guruló félszáraz kortyot alig élénkíti némi alkohol. A fehérre edukált kékszőlő átmenti skizofréniáját a borra is: őrjöngő démonból lesütött szemű novícia lesz. (N. Fejérváry)

- Már a palackból a pohárba csurranó folyadék mozgása is árulkodó (ha nem tudnánk miről van szó, lenne ok gyanúra!) - fényre jutva olajossága szembetűnő, ennek köszönhetően érzékien ficánkol. Mindehhez telt, vágykeltően friss, zöld-kamillás illat társul. Az izgalmi állapotba került nyelvet sem éri csalódás, ízjegyei rímelnek az orr introdukciójára. Stabil, érett anyag érkezik a szájba, savszerkezete egyenletes, almás ízek jönnek, amik aztán kibomolva az erdei virágméz zamataival gazdagszanak. Univerzális, sokarcú ital ez a Kadarka, amivel komótosan el lehet időzni. Szólóban is megállja a helyét, de egy zöldfűszerekkel ízesített sült hal megúsztatására éppúgy alkalmas, mint egy erdei gyümölcsös brownie kíséretére. Bónuszként a szárazteszt édes, már-már bódító parfümösséggel zárja a légyottot. (Bérczessy)

A Kadarka fehér változata is megérdemli a figyelmet, hiszen bár általában vörösbor formájában élvezzük, nem szabad figyelmen kívül hagyni a Fehér Kadarka lehetőségét. A bor, akárcsak egy tehetséges színész, meglepően szép pillanatokkal szolgálhat. Kezdjük a színével: egy sötét citromsárga árnyalat, amely szinte aranysárgába játszik, ígéretes élményeket sejtet. A teste pedig lenyűgöző, mint egy komoly szereplő, aki méltósággal mozog a pohárban, mintha egy nehéz kosztümben készülne a táncparkettre lépni. Be kell vallanom, már az első pillantásra elvarázsolt, és felkeltette a kíváncsiságomat.

Az illatvilág kissé eltért attól, amit előzetesen vártam. A fehér virágok, a méz és a fűszerek erőteljes összhangban bontakoztak ki, s idővel egy diszkrét petrolosság is felbukkant a háttérből. Kifejezetten izgalmas benyomást keltett, de az igazi meglepetés az első korty után ért. Sejtettem, hogy az ízek nem tükrözik majd vissza az illatok gazdagságát, de a vártnál is egysíkúbb élmény fogadott. A savai lágyak és kerekek voltak, alig-alig tudtak lépést tartani a cukrok édességével. Az alkohol hiányát a maradék cukor édes érzése sem tudta feledtetni. Az almás és szőlős ízjegyek kellemesek voltak, de valahogy színtelennek tűntek, mintha szűrt almalé ízével találkoztam volna. Pozitívumként emelném ki, hogy a lecsengése igazán lenyűgöző volt; az édeskés, almás íz hosszan megmaradt a számban. Hogy megkóstolnám-e újra? Határozottan! Szívesen vásárolnék belőle, ha lenne lehetőség. A változatosság mindig örömet okoz, még ha messze is jár a tökéletességtől.

- Próbáltam úgy kóstolni a 2023-as Fehér Kadarkát, hogy ne befolyásoljanak a '22-essel szerzett benyomásaim. Nem sikerült. A fiatalabb testvér annyira különbözött a nővérétől, hogy nem tudtam nem egymáshoz méregetni őket. Már a külsejükben is annyira különböznek, mintha nem is lennének rokonok. Nem csak arról van szó, hogy az újabb évjárat a várakozásoknak megfelelően frissebb, citromos színekben pompázik, még zöldes reflexek is felvillannak benne, hanem a járása is más. Könnyedebb, játékosabb. Ezért is lepett meg, hogy illatban sokkal zárkózottabbnak bizonyult. Felbukkant ugyan ebben is a fehér virágosság, és ahogy melegedett, enyhe akácos és zöldes jegyek is megjelentek benne, de a '22-es Kadarka pohárból kirobbanó, intenzív illatai hiányoztak belőle.

A korty igazán különleges élményt nyújtott. A savai élesek, talán kissé zabolátlanok is, de éppen ez a vadóc, szabad szellem jól áll neki. Ha másképp lenne, a borban a cukor könnyedén elnyomná a többit. De ezúttal minden harmonikusan egyensúlyba került. Az alkohol tartalma is a helyén volt, ellentétben a '22-es évjárattal. Az ízét a szőlős, almás árnyalatok határozták meg, de a magasabb alkohol miatt nem éreztem, hogy dobozos gyümölcslevet kortyolok. Ez a Kadarka külsőre és belsőre is fehérbor volt, még ha nem is a legvékonyabb eleganciájú. Ezt azonban senki ne rója fel szegény Kadarkának! Ő valóban a szívét és lelkét dobta a közönség elé. (Csécsi)

Az illatok világában egy pillanatra felbukkan a 2022-es évjárat karaktere, de ez a hasonlóság hamar emlékké szelídül. Vajon ez a bor titokzatosan visszahúzódó, vagy még érlelésre szorul? Az érzékeim nem adnak egyértelmű választ, de sejtésem szerint kevesebb potenciál rejlik benne. Testvéréhez képest egyszerűbb, "hidegebb" és hígabb: itt a kamilla helyett inkább bodza dominál, míg a lecsengésben egy enyhe citrusos árnyalat bújik meg. Talán kár is több szót fecsérelni rá, hiszen a testvér sokkal ígéretesebb választás. Az éles ellentét azonban felkelti a kíváncsiságomat, és arra ösztönöz, hogy további felfedezéseket tegyek a vörös és fehér borok izgalmas univerzumban... (Bérczessy)

Alaposan kiöblítem a poharat, mintha egy véres bűntény nyomait próbálnám eltüntetni, ahogyan azt a krimikben a gyilkos teszi, hogy nyomozókat kijátsszon. Igazán szükség volt egy tiszta lapra, hiszen a zajos szülő mellett némán megbúvó gyermek tölti meg ezt a kelyhet. Petri-vers után Szabolcska Mihály szövegeibe merülünk. A megjelenése, ha nagy vonalakban is, de mégiscsak a '22-es éveket idézi (költemény ez is, az is), ám már jóval kecsesebben és frissebben mozog. A színe világosabb, egyenletesebb és stabilabb. Az illat - természetesen, hiszen elemzésünk első pillére szinte szélsőértékként funkcionál - neutrálisabb, diszkrétebb szőlővirág, almahéj, és az üveg, amelyből épp kikanalaztuk a kompótot. A korty élénk, a savak frissek, a dagályosság csökkent, a háttérben egy kis bőr és a nyers palacsintatészta kókusszal hintve, mint díszítés. Most ízben felfedezem a Sauvignon blanc jegyeit, néha a Zöldveltelini köszön vissza. Kellemes élmény. Hogy van-e értelme kibogozni a Kadarka fűszeres-gyümölcsös-virágos köntöséből, azt még nem tudom. Talán van értelme. De egyelőre nem vagyok benne biztos. (N. Fejérváry)