"Csak kapkodjuk a levegőt, és úgy érezzük, hogy tehetetlenek vagyunk."
Bakács Tibor kifejezi, hogy lányai nem igazán értékelik a tőle kapott támogatást: "Mindent, amit csak tudtam, nekik szenteltem... és most még az ebédet sem osztják meg velem" - nézd meg a videót!
Lehetett volna vérzéses baleset a csúszdán, rosszullét, infarktus, vagy életveszélyes helyzet. Engem szerencsére csak egy erős, makacs szálka talált meg.
Irány a városi ügyelet! De hétvégén délután 2-től zárva.
A segélyhívó vonalán a diszpécser megnyugtató hangon beszél, éppen a közelben tartózkodik egy mentőautó. Kérem, várjon egy kicsit, mindjárt utánanéznek, uram!
A legközelebbi szakorvos Kecskeméten található, ami 40 perc autóútra van tőlünk, de az odáig tartó út valahogy úgy tűnt, mintha legalább 4 órát tartott volna.
- Úgy érzem, meg tudom oldani a dolgot. Ha mégsem, akkor megyünk a műtőbe - mondta biztató mosollyal az ügyeletes orvos a kecskeméti kórház fül-orr-gégészeti osztályán, csaknem egy órával később. Végül nem kellett a kés, csupán egy lámpára, fogóra és némi rutinra volt szükség. Azóta is hálásan gondolok rá!
Nekem csupán így bukkant fel a torkomon az újonnan átalakított ügyeleti rendszer.
Egy kalocsai kisgyerek viszont most belehalt, mert ott sem volt ügyeletes szakorvos a közelben. Ez nem banális, hanem tragikus. És dühítő, mert csak kapkodjuk a levegőt, tehetetlenek vagyunk.
