Indítsd el a szezont a Taste Balatonon Beck Zoli, Kepes András és Nyáry Krisztián társaságában! Éld át a gasztronómia és a kultúra varázslatos találkozását, ahol a híres nevek különleges élményeikkel várnak rád. Ne hagyd ki ezt az egyedülálló eseményt, ah
Már tavaly novemberben jeleztük, hogy a Taste Balaton Fesztivál idén március 7. és 16. között kezdi meg a 2025-ös fesztiválszezon felvezetését. Az esemény, amely tavaly először került megrendezésre, ezúttal is a találkozások, a gasztronómia, a kultúra és a Balaton varázslatos világának összefonódására helyezi a hangsúlyt. A fesztivál három ikonikus fellépőjével beszélgettünk, akik mindannyian szoros kapcsolatban állnak a "magyar tengerrel".
Szeretjük a Balatont: A Balaton partján töltött gyermekkorom tele van felejthetetlen emlékekkel. Milyen élmények kapcsolnak engem ehhez a varázslatos tóhoz?
Beck Zoli: A gyerekkorom színtere Ajka volt, ahol a Balaton formálta a képzeletbeli térképemet. Tiszta időben a Somló hegyéről messzire elláthattam, egészen a víz széléig. Nyaraim a Szepezd és Zánka körüli táborokban teltek, ahol az általános iskolás emlékek születtek. Középiskolás éveim alatt itt stoppoltam először a barátnőmmel, és nyaranta a Balaton partján dolgoztam főiskolásként. Újságot, ékszereket és ruhákat árultam, lángost és palacsintát sütöttem, utcazenéltem, és a nyári estéket Almádiban, Balatonfüreden, Alsóörsön töltöttük, néha pedig egy félkész házban Csopakon pihentünk meg.
Amit valóban jelent, furcsamód a mai napig, az a kedves emberek jelenléte, a valódi, izgalommal teli és mély találkozások. Meglehetősen különös, de éppen ezen emberi kapcsolatok alapvető ereje az, ami világosan meghatározza az időkeretet: ezek a pillanatok csak a szezon végéig tartanak.
WLBa: Melyek a kedvenc helyeid, kilátópontjaid a Balatonnál?
B. Z.: A pécsiek a déli partról figyelik a tavat, vagyis a túlpartot. Ezt a nézőpontot nehezen tudtam megszokni, mert számomra nem a hegyek, például a gyönyörű Badacsony vonzereje az, ami magával ragad, hanem inkább a saját gyerekkorom emlékei. Tördemicet kedvelem, a macskaköves belső főutcáját, a boltíves kapukat, Keszthely titkos udvarait, és természetesen Tihanyt, amely a Belső-tó miatt különösen kedves a szívemnek. De figyelek a környezetemre is, és amikor csak lehetőségem adódik, ellátogatok a legújabb kortárs kiállításokra Füreden. Az utóbbi időben pedig felfedeztem számos remek bisztrót és éttermet is – mindig úgy tervezzük az utunkat a Dunántúlon, hogy beiktassunk egy-egy ínycsiklandó helyet is.
WLBa: Melyik időpontban és hol lenne a legjobb találkozni veled a Taste Balatonon?
B. Z.: Izgalommal várom, hogy Grecsó Krisztiánnal közösen bemutathassuk a "hoztunk valamit magunkból" című előadásunkat Fövenyesen, a Kalóz bisztróban. Tavaly Nikiéknél tartottam egy szerzői estet, ahol igazi szeretet és fantasztikus ételek, borok fogadtak, nem beszélve a gyönyörű gyerekrajzokról, amiket kaptam – ezek az élmények azóta is elkísérnek. Idén a 30Y zenekar 25. születésnapját ünnepeljük a Balaton partján, ahol júniusban egy teljes hétvégén át utcazenélünk: körbeutazzuk a tavat, megállunk, zenélünk, majd továbbindulunk. Ezen kívül néhány koncertet is adunk a szintén jubileumot ünneplő Kultkikötő helyszínein, ahol Akarattyán nyitjuk és zárjuk a nyári szezont a Peter's Teraszon. Tördemicben régi borász barátunknál, Sike Balázséknál kocsmakoncertet tartunk. Szóval sok időt töltünk a Balaton környékén idén, és reméljük, hogy a fürdőnadrágunkat is érdemes lesz magunkkal hozni!
A Balatonhoz fűződő emlékek mindig különleges helyet foglalnak el az ember szívében. Gyermekkoromban a vízparton töltött nyarak varázslatos pillanatai elevenednek meg előttem: a napfényben csillogó víz, a homokos part, ahol a barátokkal együtt építettük a legnagyobb homokvárakat, és a fagyizó, ahol a legfinomabb fagyit fogyasztottuk el a nap végén. Emlékszem, ahogy a családommal együtt naplementében sétáltunk a parton, a levegő tele volt a víz sós illatával és a grillezett halak aromájával. A jelenkorban is gyakran visszatérek a Balatonhoz. Most már más szemszögből élem meg a hely varázsát. A hajnalban csillogó víz, a csendes reggelek, amikor csak a madarak csicsergése törte meg a nyugalmat, vagy a baráti összejövetelek, ahol a nevetés és a jókedv uralja a pillanatokat. A Balaton számomra nem csupán egy gyönyörű tó, hanem egy olyan hely, ahol a múlt és a jelen találkozik, és ahol minden látogatás új emlékeket teremt.
Kepes András: Gyerekkoromban a szüleim döntöttek egy kis ház megvásárlása mellett Balatonkenesén. Apám nosztalgikus érzései miatt parasztháznak nevezte, de valójában egy stílustalan, összeollózott épület volt, üvegezett verandával. Mégis, mélyen a szívünkbe zártuk, és a nővérem családja a mai napig rendszeresen látogatja. Az iskolai táborok is szoros szálakat fűznek a tóhoz; felnőttként egy időben egy régi vályogházunk is volt Fülén, a "pesti soron", ahogyan a helyiek nevezték azt a faluszéli utcát, amit a pesti művészek és értelmiségiek vásároltak fel. Jó pár éve pedig Balatonföldváron két kis apartmant szereztünk be. Feleségem és a gyerekek odavannak érte, sok új barátra leltek ott, én viszont inkább a szezonon kívüli időszakokat élvezem, amikor csendes magányomban tudok dolgozni.
WLBa: Mik a legkedvesebb helyszíneid?
K. A.: Balatonföldváron kívül valamikor Füredet és Tihanyt is kedveltem, de úgy érzem, azok a városok mára elveszítették eredeti hangulatukat, vásári turistaközpontok lettek. Közelebb áll hozzám Badacsony környéke, bár arra is kezdi rányomni a bélyegét az újgazdag ízlés. A kedvenc pontom a tó mellett azonban Balatongyörök, a Szépkilátó. Lenyűgöz, hogy onnan a tó úgy fest, mintha tenger volna, Badacsony és Fonyód pedig szigetek.
WLBa: Mikor és hol lesz lehetőségem találkozni önnel a Taste Balaton rendezvény keretein belül?
Március 7-én csodás élmények várnak rám Szepezden, ahol a Karikás házaspár, Kriszta és Péter vendégszeretetét élvezhetem a Villa Chez les Amis-ban. Az est folyamán mesélni fogok a legújabb könyvemen, amelyben tudományos kutatások és személyes tapasztalataim alapján keresem a választ arra a rejtélyre, hogy miért hiszi mindenki, hogy mindig neki van igaza. Természetesen a vendégek bátran érdeklődhetnek más munkáim iránt is, hiszen mindig örömmel osztom meg gondolataimat. Másnap, március 8-án Balatonszőlősre, a Casa Christába kapok meghívást a Forrai házaspártól. Mikivel régóta barátok vagyunk, gyermekeink óvodás csoporttársak voltak, és gyakran megfordulunk pasaréti éttermükben, az Alessióban. A Casa Christában Porkoláb Gyöngyivel beszélgetek legújabb regényemről, a "Két macska voltam"-ról, és biztos vagyok benne, hogy szóba kerül majd az őszre tervezett új könyvem is. Izgatottan várom ezeket az alkalmakat, ahol megoszthatom gondolataimat és tapasztalataimat!
WLBa: Milyen régi és közelmúltbeli emlékek kötik a Balatonhoz?
Nyáry Krisztián: A Balatonhoz fűződő legfontosabb élményeim mind az északi parthoz kötnek. Gyerekként Szepezden töltöttem a nyári hónapokat, egy rokonunk kényelmetlen présházában, az Öreghegyen, ahonnan kannával kellett a vizet hoznunk. A komfort hiánya azonban nem zavart, hiszen reggeltől estig a strandon szórakoztunk. A strand „ura” Ernő bácsi volt, aki a büfé mögött állt. Ha valaki „kérem szépen”-nel kezdte a rendelését, óriási adagokat kapott, ám ha valaki nem volt elég udvarias, jó, ha fél adag került a tányérjára. Sokan nem értették ezt az egyszerű szabályt, és méltatlankodtak. „Hadd tanulják meg a Balatont!” – mondta Ernő bácsi. Mire ezt megtanultam, már Révfülöpre költöztünk, egy nyaralónak átépített parasztházba. Itt már nemcsak a családom, hanem barátaim is gyakran látogattak. Az 1989-es érettségi szünetben titokban magammal hoztam a nyaraló kulcsát, és húsz 17 éves barátommal leutaztunk. Három napig egymás hegyén-hátán aludtunk. Kamaszkorom legszebb tavasza volt, még akkor is, amikor a kutyák megkergettek minket, amikor éjjel hazatértünk a Hullám diszkóból. Felnőttkoromban is két különleges balatoni helyszín maradt meg bennem. Az egyik a barátaim Szent György-hegyi háza, ami bár nem néz közvetlenül a tóra, mégis a Balaton északi partjának lényegét hordozza magában. Olyan, mint egy kis Pannon Toscana.
Húsz éve minden húsvétot ezen a varázslatos helyen töltünk, és nyáron is egy különleges hetet szentelünk a közös élményeknek. Ez az apás nyaralás időszaka. Négy apuka indította el ezt a kalandot, anyukák nélkül, nyolc (akkor még kicsi) gyerekkel, és nagyjából tíz napot töltöttünk együtt. Olyan felejthetetlenül sikerült, hogy azóta is minden évben megismételjük ezt a hagyományt, még akkor is, ha a gyerekek azóta felnőttek. A másik kedvenc helyszínem a füredi kikötő, ahol barátom vitorlása várja, hogy évente néhány alkalommal áthajózzunk Siófokra vagy Boglárra. Mindig izgalommal tölt el, hogy lássam, még mindig olyan lenyűgöző a látvány az északi part felől.
Melyek a Balaton legkedvesebb helyei és lenyűgöző kilátópontjai, ahol a természet szépsége és a víz csillogása egyedülálló élményeket kínál?
Rengeteg csodás hely vár felfedezésre a Balaton környékén! Az egyik legszebb panoráma a balatongyöröki Szépkilátónál tárul elénk, ahol a Balaton víztükre és a Tapolca melletti tanúhegyek látványa egyszerre varázsol el minket. Kirándulásra remek lehetőség a tihanyi Csúcs-hegy, ahol különösen ősszel gyönyörű a kilátás a nyugati medencére. Személyes kedvencem a Szent György-hegy: érdemes a kisapáti oldalról nekivágni, felkapaszkodni a bazaltorgonákig, majd onnan Hegymagas irányába leereszkedni. A túra végén pedig jutalmul egy pincelátogatás vár ránk. Pár éve a Szigligeti Várudvar fantasztikus kulturális eseményeknek ad otthont, így a feljutás nemcsak túra, hanem szórakozás is. Füred kulturális élete pedig lenyűgöző, a Modern Műtár kiemelkedő, de a Vaszary Galériában, a Kisfaludy Galériában és a Zsidó Kiválóságok Házában is mindig találunk valami izgalmas újdonságot. Ha időnk szűkös, érdemes a Budapestről Tapolcára vezető mellékutakat választani: például Zánka irányából haladva a Köveskál-Szentbékkálla útvonalon, ne felejtsünk el megállni a Hegyestűnél és a kőtengernél egy rövid időre! Ha pedig még fél óránk maradt, látogassuk meg Diszelben a Látványtárat – biztosan megéri az élményt!
WLBa: Mikor és hol lesz lehetőségem találkozni önnel a Taste Balaton rendezvény keretein belül?
