Az ötvenes években az atomrobbantás egyfajta misztikus vonzalmat hordozott magában, mintha a tudomány és a hatalom egy másik dimenzióba emelte volna az emberiséget. A kor szelleme, a hidegháború feszültsége és a technológiai innovációk együtt teremtették

Van egy titokzatos hely a Naprendszer mélyén, amely még a legfélelmetesebb rémálmainkat is túlszárnyalja.

Hetven évvel ezelőtt Las Vegas nem a világhírű kaszinóival, hanem a lenyűgöző panorámájával és az atomkísérletekkel került a figyelem középpontjába. Az atomturisták, akik a szállodák tetejéről nézték a nevadai robbantásokat, egy különleges koktélt, az atomkoktélt szürcsölték – egy izgalmas vodka, konyak, sherry és pezsgő keveréket, miközben a 100 kilométerre északnyugatra felrobbanó atombombát figyelték. A turizmus új szintjének népszerűsítésében Miss Atombomba, azaz Lee Merlin is jelentős szerepet játszott, aki egy ikonikus fotón gombafelhő formájú fürdőruhában diadalmasan nyújtotta karjait az ég felé, üzenve, hogy a haladás és a militarizmus nemcsak szükségszerű, hanem vonzó is lehet. Ez a kép 1957-ben készült, amikor a nevadai kísérleti helyszínen a Plumbbob hadművelet zajlott, és a gombafelhő az atombomba vizuális emblémájává vált, szimbolizálva a korszak tudományos és katonai fejlődését. Így vált Las Vegas az atomkorszak kulturális központjává, egy olyan helyszínt teremtve, ahol a félelem és a csodálat találkozott.

Hirtelen narancssárga fényár önti el a horizontot, és másodpercek múlva éles fényvillanás hasít a levegőbe, amit mennydörgő dobpergés kísér. Ekkor robban a bomba. Las Vegas új címkét kap: atomváros. De népszerűsége valójában már jóval korábban, az 1930-as években kezdődött, amikor a nagy gazdasági világválság következményeként a város vezetése engedélyezte a szerencsejátékot. A maffia is felfedezte a lehetőséget, és kaszinók, valamint fényűző hotelek nyíltak, vonzva a szerencsejátékos turistákat, akik lelkesen látogatták e szórakoztató paradicsom kínálatát.

Az éjszakai neonfényekkel vibráló város élénk ellentétben állt a körülötte elterülő kopár, kihalt sivataggal, mintha csak egy futurisztikus oázis lenne a sivatagi sötétségben. Húsz év távlatából azonban a sugárzásmérők zümmögése vette át a szót, és 1951 januárjától megnyílt a nevadai nukleáris kísérleti lőtér, amely az atomfejlesztések színhelyévé vált. De miért éppen itt? Az elhagyatott táj, a távoli fekvés és a viszonylag alacsony népsűrűség ideális feltételeket teremtettek a titkos kísérletek számára, lehetőséget adva a tudósoknak, hogy a világ szeme elől eltitkolva teszteljék új felfedezéseiket.

A helyszín már szövetségi felügyelet alatt áll, ami jelentősen egyszerűsíti a hivatali ügyintézést. A 3500 négyzetkilométeres nevadai kísérleti területet egy Able nevű bomba robbanása avatta fel 1951. január 27-én. Ezzel gyökeresen megváltozott az atomkísérletek világa, hiszen kiderült, hogy a szárazföld belsejében ugyanúgy lehetséges a robbantás, mint az addig népszerű csendes-óceáni atollokon. Ennek következtében a média közvetlenül tudósíthatott a tesztekről; a Washington Bulletin egyik riportere például így fogalmazott: először egy hőhullámot érzett, majd egy olyan rengést, ami bárkit a földre kényszeríthetett.

A televízióban látott drámai felvételek gyorsan elárasztották az országot, és az atomrobbantás-kirándulás hamarosan a családi utazások egyik legkeresettebb célpontjává vált. Las Vegas szikrázó fényei és lenyűgöző épületei most új jelentést nyertek, hiszen a szállodák és kaszinók a kíváncsiskodók áradatából húznak hasznot, sőt, különleges atompartikat szerveznek a tetőteraszokon, ahol a vendégek a város panorámáját és a történelem egy darabját élvezhetik. Az Atomic View Motel brosúráiban pedig ezt ígérik: „Fedezze fel a múlt titkait, miközben a jövő fényeiben tündököl! Élvezze a felejthetetlen élményeket, ahol a történelem és a szórakozás találkozik!”

Nem mindenki vágyott közösségi élményre az atomvillanás látványának megfigyelésekor. Azok, akik inkább a sivatag szélén, kis székeikkel telepedtek le, a helyi Kereskedelmi Kamara jóvoltából egy különleges térképet kaptak, amely a piknik legjobb kilátópontjait jelölte meg. Az emberek szendvicsekkel és a vállukon lógó Kodak fényképezőgépekkel érkeztek az öthetente robbanó bombákhoz, mintha csak egy nyaralásra készülődtek volna.

Az amerikai kollektív tudatban Las Vegas "a világ legtöbbet bombázott helyévé" vált. Közben persze "szigorú" biztonsági intézkedéseket is bevezettek, a turistáknak tilos volt a rengés epicentrumának közelébe menni, ajánlott volt az atomvillanás bámulásakor a védőszemüveg viselése, de ennél sokkal komolyabban nem vették a sugárzást. És a helyi lakosok sem voltak tisztában a rizikóval.

Közben a szél messzebb is elérte a radioaktív részecskéket, amelyek már Arizonában és Utahban is felbukkantak, pánikot keltve a lakosság körében. A hírekben egyre többször hallhattunk rákos megbetegedésekről, leukémiáról és a szennyezett marhák rémisztő történeteiről. A csecsemők között drámaian megnőtt a daganatos esetek száma, hiszen a besugárzott tehenek tejét fogyasztották.

1963-ban, 126 atomkísérlet után a nevadai kísérleti telephely vezetősége úgy döntött, a kísérleteket áthelyezik a föld alá. A turisták tehát nem csodálhatták tovább a horizonton felbukkanó atomgombákat, de az amerikai vezérkar közel ezer nukleáris kísérletet hajtott végre a telephelyen azok 1992-es végleges leállításáig.

Csak 1990-ben fogadták el a Sugárterhelési Kártérítési Törvényt, amely pénzbeli kompenzációt kínált a sugárzás áldozatainak és hozzátartozóiknak. Las Vegas környékén ma is tapasztalható a sugárzás hatása. A város néhány bárja és kaszinója még mindig "atomkoktélokat" kínál, de a teraszaikról ma már csak a napfelkeltét lehet gyönyörködve nézni.