Az Aprószentek életük árán tanúsították hűségüket Krisztus iránt.

Aprószentek - azok a gyermekek viselik ezt a kedves nevet, akiket Jézus, a prófétai ígéreteket beteljesítő Messiás király miatt öletett meg Heródes, azt gondolván, hogy így megmentheti királyságát, és dinasztiát alapíthat a zsidók országában.

A rómaiak Kr. e. 43-ban ültették a fejedelmi székbe az idegen, idúmeus származású Heródest, akinek a történelem a Nagy jelzőt ajándékozta. Mi elismerő megbecsülést hallunk e jelzőben, a kortársak számára azonban csak annyit jelentett, hogy ,,az idősebb" Heródes. Akik ismerték, meglehetősen rossz véleménnyel voltak róla, mert ravaszsággal, vesztegetésekkel, szónoki ügyességgel és erőszakkal szerezte hatalmát. Mindezek következtében Kr. e. 40-ben a rómaiak kegyéből királyi címet kapott, de azt mondták róla, hogy

„A trónra úgy emelkedett, mint egy ravasz róka, uralkodása alatt olyan erőteljes volt, mint egy tigris, és végül úgy távozott az életből, mint egy elhagyott kutya.”

Ez a vélemény nem a rosszindulat szüleménye volt!

Heródes élete számos ellentmondásos eseménnyel volt tele, amelyek a hatalom és a személyes sors drámai összefonódását tükrözik. Uralkodása alatt jelentős fejlődést hozott országának, és birodalma mérete szinte vetekedett Dávid király idejével. Ambiciózus építkezési projekteket irányított, de magánélete szomorú és bonyolult képet festett. Tíz feleséget váltott meg élete során, ám az utolsó, a Hasmoneus dinasztiából származó Mariamma iránti szenvedélye végül a bukásához vezetett. Mariamma iránti érzései kettős természetűek voltak: míg ő a király iránti vonzalma miatt szenvedett, valójában megvetette őt. Heródes szerelme nem állította meg abban, hogy saját sógorát, Arisztobuloszt, aki főpap volt, fiatalon eltávolítsa az útból. Amikor Mariammát hűtlenséggel vádolták – a király által ajándékozott három fia és két lánya ellenére – azonnal bíróság elé állította, majd kivégeztette. E gyilkosság hatására Heródes lelki állapota drámai módon megingott: gyanakvóvá, szeszélyessé és ingerlékennyé vált. Az újabb vádak következtében nemcsak Mariamma anyját, hanem két fiát is életüktől megfosztotta, ezzel véglegesen eltékozolva saját örökségét és emberi kapcsolatait.

E rémtettek Kr. e. 7-ben zajlottak, abban az évben, amikor Betlehemben megszületett a megígért Király, a Gyermek. Heródes kegyetlensége azonban tovább fokozódott: alattvalóinak hűségesküt kellett tenniük Augustus császárra. A farizeusok azonban ellenálltak, és megtagadták az esküt, ami Heródest arra késztette, hogy Jeruzsálemben hatezer férfit feszíttessen keresztre. Josephus Flavius feljegyzései szerint ennek a vérengzésnek az egyik fő oka az volt, hogy néhányan közülük a Messiás eljöveteléről jövendöltek.

Az egész országot a gyász és rettegés bénította még - a félelem, mint gyászlepel borított el mindent, a király emberei pedig éberen lestek minden gyanús szóra vagy jelre - , amikor megjelentek Jeruzsálemben a napkeleti bölcsek, és föltették a kérdést:

„Hol található a zsidók újszülött uralkodója?”

Szent Máté, aki Jézus gyermeksége történetének ezt a részét ránk hagyta, meg is jegyezte: ,,Heródes megrettent, és vele együtt egész Jeruzsálem."

November hónapjában érkeztek a bölcsek Jeruzsálembe, hogy nyomába eredjenek az újszülött királynak. A hatalomra éhes és paranoia gyötörte öreg Heródes, aki ekkor már a 67. évét taposta, sürgősen összehívta a főpapokat és a nép írástudóit, hogy választ kapjon a kérdésre: „Hol fog megszületni a Messiás?” A válasz nem maradt el: a júdeai Betlehem, ahogyan Mikeás próféta is megjövendölte. Heródes, miután meghallotta ezt, titokban magához hívatta a bölcseket, és alaposan kikérdezte őket a csillagról, amely vezette őket, majd elküldte őket Betlehembe, hogy felfedezzék az új királyt.

„Induljatok, és szerezzetek megbízható híreket a gyermekről! Amint rátaláltok, azonnal tájékoztassatok, hogy én is útnak indulhassak, és tiszteletemet tehessem előtte!” (Mt 2,2-8)

A bölcsek meghallgatták a királyt, útnak indultak, és íme, a csillag elvezette őket a betlehemi barlanghoz, melyben a Szent Család élt. Megtalálván a keresett Gyermeket, leborultak előtte, hódoltak a Király előtt, és átadták neki ajándékaikat: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel pedig álmukban intést kaptak, hogy vissza ne térjenek Jeruzsálembe, más utat választottak a hazatérésre.

Alig hogy a bölcsek elbúcsúztak Betlehem csillagfényes utcáitól, József álmában egy angyal jelent meg, ragyogó fényével betöltve a sötétséget. Az égi hírnök fontos üzenetet hozott, melyben isteni figyelmeztetésként érkezett, hogy megóvja őt és családját a közelgő veszélytől.

"Ébredj fel! Vedd karodba a gyermeket és az édesanyját, és siessetek Egyiptom irányába. Ott maradjatok, amíg nem érkezik az utasítás, mert Heródes a nyomotokat követi, és el akarja pusztítani a gyermeket!"

József, aki mindig oly engedelmes volt Isten akarata iránt, még az éjszaka fogta a Gyermeket, és Máriával együtt elindult Egyiptom felé. Betlehem nem volt falakkal körülvett város, ezért a Szent Család a hajnali szürkületben észrevétlenül elhagyhatta lakóhelyét. Elindultak, hogy Heródes halála után majd beteljesedjék a próféta szava: ,,Egyiptomból hívtam az én fiamat".

Amikor Heródes észlelte, hogy a bölcsek túljártak az eszén, dühöngeni kezdett. Betlehemben és annak környékén parancsot adott, hogy minden két év alatti fiúgyermeket végezzenek ki, a bölcsektől szerzett információknak megfelelően.

A bölcsek csillaga már második éve ragyogott az égen, és ez az égi jel indította Heródest arra a kegyetlen döntésre, hogy a két év alatti fiúgyermekeket megölje. A félelem és a bizonytalanság uralta a szívét; úgy vélte, hogy az új király biztosan közöttük rejlik. Egy kortárs esszénus forrás ezt írja: „Egy kegyetlen uralkodó lépett színre, aki vakmerőségével és istenkáromló tetteivel sokkolta a népet. Emberek és gyermekek életét oltotta ki, és rettegés uralta az egész országot. Olyan véres események zajlottak le a nevében, mint amilyenek Egyiptom földjén történtek egykor.” E szavakban a szerző a kivonulásra és az egyiptomi elsőszülöttek tragikus sorsára emlékeztetve írja le a betlehemi gyermekek meggyilkolásának borzalmait.

Hányan lehettek ezek az ártatlan megölt kisdedek? Heródes nem készíttetett jegyzőkönyvet, és számukat a helyi hagyomány sem őrizte meg, bármilyen lényegesnek tartja a mai tudomány ezt az adatot. Becslésekbe sem nagyon bocsátkozhatunk, mert ahhoz ismerni kellene Betlehem akkori népességének számát. A tudósok azonban úgy vélik, hogy mintegy 20-30 gyermekről lehetett szó.

A helyi legendák szerint az Aprószentek sírja a bazilika mélyén rejtőzik, amelyet Nagy Konstantin emelt Jézus születésének barlangja fölé. A kis sírok nem messze találhatók ettől a szent helytől, egy sziklasírban, ahol a hagyomány szerint a gyermekek nyughelyei találhatók. 1347-ben Poggibonsiból érkezett egy Miklós nevű barát, aki a Szentföldön járt, és feljegyezte, hogy a születés barlangjától keletre egy szűk, kereszt alakú barlang található. Ebben a titkos helyen, a legendák szerint, az Aprószentek nyugszanak. A sírokat a sziklába szorosan egymás mellé vájták, mintha lovak abrakos jászolában lennének. A sírbarlang története a 15. században folytatódik, amikor befalazták, és hosszú időn át senki sem tudott létezéséről. Csak 1962-ben bukkantak rá az elfalazott bejáratra, és a kibontás során felfedezték a görögkereszt alaprajzú sírbarlangot. A kereszt három ága végén, körülbelül 1 méter magasságban, ívelt nyílások alatt négy, öt és négy mélyedést találtak, amelyek a gyermekek sírjait rejtették, szorosan egymás mellett, mint egy abrakos jászolban.

Az Egyház szívében különleges helyet foglalnak el az Aprószentek, akiket vértanúkként tisztel. Noha még nem tudtak szavakkal vallomást tenni Krisztusról, vérük áldozatával mégis megmutatták, hogy Ő a megjövendölt Messiás, az a Király, aki hatalommal és bölcsességgel fogja vezetni a népeket, mint aki vasvesszővel irányítja a világot.

A keleti egyház ünnepe december 29-én, míg a római egyház hagyományosan már a 4. századtól fogva december 28-án tartja meg ezt az eseményt, így a karácsonyhoz közel, szorosan összefonódva ünneplik.

Mindenható Istenünk, a te Szent Fiad érkezését az Aprószentek nem csupán szavaikkal, hanem életük áldozatával hirdették. Kérünk, vezesd lépteinket, hogy a hitet, amelyet ajkunkon hirdetünk, tetteinkkel is megvalósíthassuk!