Az akkumulátorgyárak fejlesztése révén Magyarország jelentős előnyre tett szert az állami támogatások terén, ezzel lekörözve más országokat. A G7 cikke érthetően tárgyalja a gazdasági helyzetet és a mögöttes tényezőket.

2023-ban Magyarország GDP-arányosan kiemelkedően magas mértékben támogatta az állami kiadásokat az Európai Unióban - ez vált világossá az Európai Bizottság legfrissebb jelentéséből.
2023-ban az Európai Unió tagállamai között az átlagos éves állami támogatás a bruttó hazai termék 1,1 százalékát tette ki, míg Magyarország esetében ez a szám 2,9 százalékra rúgott, ezzel a legmagasabb arányt képviselve a tagállamok sorában. Ez a támogatás 5,7 milliárd eurót, ami körülbelül 2200 milliárd forintot jelentett a 2023-as árfolyamon. A második helyezett Horvátország, amelynek GDP-arányos támogatása 2 százalék alatt maradt, így jelentősen elmarad a magyar adatoktól.
Magyarország számára különösen figyelemre méltó, hogy a kormány a támogatások legnagyobb hányadát hivatalosan az ukrajnai háború következményeként, a "gazdaságban fellépő jelentős zavarok orvoslása" címszó alatt használta fel. Ez a folyamat a GDP 1,8%-át, azaz több mint 1300 milliárd forintot emésztett fel egy év leforgása alatt. A G7 korábbi jelentése szerint a kormány 2023-ban, az EU jóváhagyásával, például akkumulátorgyárakat is támogató intézkedéseket hozott, és a vállalatok energiatámogatására is 380 milliárd forintot fordított.
Bár az EU által közzétett adatok között nem található meg ilyen részletes szektorális bontás, Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter és Szijjártó Péter külgazdasági miniszter is megerősítette, hogy az elmúlt évek során az állami támogatások összesen a GDP 2 százalékának megfelelő, körülbelül 1500 milliárd forintot tettek ki az akkumulátorgyárak számára. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy egy ilyen mértékű ipari koncentráció a gazdaságban komoly kockázatokkal járhat.
A kutatás-fejlesztési, környezetvédelmi és energiatakarékossági kiadások, valamint a halászat és akvakultúra támogatásának terén azonban az utolsó tíz tagállam közé tartozott Magyarország 2023-ban a GDP-arányos kiadások terén, a jóval magasabb összköltés ellenére is.
Már 2022-ben Magyarország volt az EU-tagállamok között a legnagyobb mértékben támogató ország, ha a GDP-hez viszonyítjuk az állami támogatások arányát. Ekkor a magyar érték 2,1 százalékot tett ki, míg az EU-s átlag mindössze 1,4 százalék volt. Míg az Európai Unió 2022-ről 2023-ra drasztikusan, a teljes kiadások negyedével csökkentette a potenciálisan versenyt torzító támogatásait, Magyarország ezzel szemben egy merész lépést tett, és közel 50 százalékkal növelte ezeket a kiadásokat.
Azok az összegek, amelyeket az állam különböző cégeknek biztosít az ország költségvetéséből, állami támogatásnak minősülnek. Ezek révén a támogatott vállalatok versenyelőnyhöz juthatnak riválisaikkal szemben. Az állami támogatások különböző formákban megjelenhetnek, mint például közvetlen pénzügyi támogatás, kamatkedvezmények, adókedvezmények, kedvezményes hitelek, állami garanciák, de találkozhatunk olyan ritkább formákkal is, mint az állami tőkebevonás.
Az Európai Unió alapokmánya a belső piacok működésének optimalizálása és a verseny tisztaságának megőrzése érdekében a legtöbb esetben kizárja az állami beavatkozást, beleértve az állami támogatásokat is. Ennek hátterében az áll, hogy az ilyen beavatkozások gyakran versenytorzító hatással bírnak, ami rontja a gazdaság hatékonyságát. Az EU csupán olyan helyzetekben engedélyezi az állami támogatások nyújtását, amikor azok összesített pozitív következménye meghaladja a versenytorzítás által kiváltott negatív hatásokat. Ilyen helyzetek általában akkor fordulnak elő, amikor a támogatás célja egy piaci kudarc vagy hatékonysági probléma orvoslása.
Az EU által meghatározott kivételek körébe tartozó állami támogatásokat elégséges csak utólag bejelenteni. A kivételek közé nem tartozó állami támogatásokat azonban a tagállamok kötelesek előre bejelenteni; majd azt az Európai Bizottság versenypiaci szempontból megvizsgálja, és akár meg is tilthatja a támogatást, amennyiben az nem felel meg a fenti feltételeknek.
Statisztikai nézőpontból az Európai Unió az állami támogatásokat három fő kategóriába osztja:
Korábban már 2018-ban és 2019-ben is Magyarország vezette a GDP-arányos támogatási statisztikát. 2020-22 között azonban leszorultunk a dobogó első helyéről, részben amiatt, hogy a Coviddal kapcsolatos támogatások aránya nálunk alacsonyabb volt. Ha a Coviddal kapcsolatos különleges állami támogatásokat nem számítanánk, akkor 2021-ben is Magyarország lett volna az EU-ban az első.
Magyarország 2023-ban, az ukrajnai konfliktus következtében kialakult gazdasági helyzetre reagálva, a bruttó hazai termékének 1,8%-át fordította állami támogatásokra. E tekintetben Horvátország következik, ahol a támogatás mértéke 0,74% volt, ami a magyar támogatásnak kevesebb mint felét jelenti. Az Európai Unió átlagos támogatási szintje e téren csupán 0,23% volt, ami a magyarországi arányhoz képest alig több mint tizedét teszi ki.
Bár Magyarország földrajzi közelsége miatt érintett Ukrajna háborús helyzetében, 2022-ben csupán a GDP 0,2 százalékát fordítottuk az ukrajnai válsággal összefüggő hazai állami támogatásokra. Ez az összeg még az az évben mért EU-s átlagot is alulmúlta. Ennek következtében a 2023-as évre vonatkozóan jelentős növekedést mutatott az ide besorolt tételek száma.
Magyarország egyébként az állami támogatások nagyobb részét közvetlen támogatás formájában nyújtotta (nem pedig kamattámogatásként vagy más pénzügyi eszközként), az ukrajnai veszélyhelyzethez kapcsolódó támogatásoknak pedig 2022-ben a 100 százalékát, 2023-ban túlnyomó többségét szintén közvetlen támogatásként folyósította.
Összességében megállapítható, hogy míg az Európai Unió a Covid-válság utáni időszakban inkább a állami támogatások csökkentésére törekedett – figyelembe véve a piactorzítás kockázatát –, addig Magyarország ezzel ellentétes irányba haladva növeli e kiadásokat. E támogatások jelentős része valószínűleg az akkumulátorgyárak fejlesztésére irányul.
Magyarország állami támogatásainak kiemelkedő aránya részben az ukrajnai háború gazdasági következményeire adott reakcióként értelmezhető. Ugyanakkor, ha alaposan megvizsgáljuk az adatokat, azt tapasztaljuk, hogy bizonyos célzott támogatások, mint például a kutatás-fejlesztés és a környezetvédelem terén, jelentős lemaradás mutatkozik az uniós átlaghoz képest. A kutatás-fejlesztésre GDP-arányosan kevesebb forrást fordítanak, mint az uniós átlag fele, holott ezek a befektetések hosszú távon kulcsfontosságúak lennének az ország versenyképességének növelésében.