A zengőlegyek lenyűgöző beporzóként szolgálnak, és valódi csodát művelnek a természetben. | National Geographic
Egy tengeri olajkúton pihenni leszállt, vándorló zengőlegyeken vizsgálták meg, miféle virágpor van a testükre tapadva.
A zengőlégy valódi titkos fegyver a természetben, hiszen nem csupán kiváló beporzó, hanem sok fajának lárvája igazi katicákkal vetekedő tetűfalóként is működik, így jelentős segítséget nyújt a kertészeknek. Különösen a közönséges ékfoltos zengőlégy (Ephisyrphus balteatus) emelkedik ki, amely részben vándorló fajnak számít. Érdekes módon, ezt sokan talán észre sem veszik, hiszen hazánkban egész évben, még a zimankós téli napokon is gyakran találkozhatunk napozó példányaival.
A lárvája kikelésétől a bebábozódásáig körülbelül 400 levéltetvet fogyaszt el, ami nemcsak lenyűgöző, hanem hatalmas tiszteletet is érdemel. Északabbra viszont a téli időszakban jelentős tömegben vándorolnak el. Az Exeteri Egyetem kutatói éppen egy ilyen vándorlási jelenséget használtak ki kutatásaik során.
A zengőlegyek a széljárást kihasználva vándorolnak, akkor kelnek útra, ha a kívánt iránynak megfelelő szél fúj. A vizsgálatban júniusban délről észak felé tartó, illetve később az északról délre irányuló vándorútjukon megpihenő egyedek szerepeltek. Az Északi-tenger egy olajfúró szigetén, a skót partoktól 200 kilométerre a pihenni leszálló zengőlegyeket fogták be és vizsgálták meg.
A szakemberek akkor fogtak bele a begyűjtésbe, amikor radarméréseken is látszott a tömeges migráció. Az ékfoltos zengőlégy mellett a gyakori mezeilégy (Eupeodes corollae) is képviseltette magát a vándorok közt. Az egyes legyecskéket kémcsőbe terelgették, majd érintés nélkül vizsgálták őket, hogy elkerülhessék a szennyeződést. A pollenszemcséket később szedegették le a testükről, majd már az egyetemi laborban vizsgálták, azonosították azokat.
A kutatók összesen 121 egyedet vizsgáltak, és megállapították, hogy ezek 92 százalékán pollenszemcsék találhatók, átlagosan nyolcféle növényből. Ez azt jelzi, hogy a pollenek szállítására való képességük rendkívül kiterjedt, így alapvető szerepet játszanak a beporzási folyamatokban. A tanulmány során elemzett virágpor 102 különböző növényfajhoz tartozott, a leggyakoribbak között pedig a csalán, a bodza és a legyezőfű emelkedett ki. Emellett számos termesztett növény pollenje is ott volt a legyecskék testén, hozzájárulva ezzel a biodiverzitás fenntartásához.
A termesztett növények közt például durumbúza, káposzta, lóbab, vöröshagyma, mustár, szelídgesztenye, kamilla, hamvas szeder, facélia is szerepeltek. A nagy távolságú vándorlásukkal ezek a bájos kis rovarok ahhoz is jelentősen hozzájárulnak, hogy a növények genetikai sokfélesége fennmaradhasson. Ez könnyen érthető, ha például a magukkal hozott portugál virágporral poroznak be egy dán virágot, az elősegíti az adott növényfajon belül a gének áramlását.
