A szerénység kulcsfontosságú a bizalom helyreállításában - Sir Peter Gluckman üzenete a tudományos közösség számára.


Egy olyan korszakban, amelyet globális válságok, az intézményekbe vetett bizalom csökkenése és a gyors technológiai fejlődés jellemez, a tudomány társadalmi szerepe különösen a figyelem középpontjába került. Sir Peter Gluckman, a Nemzetközi Tudományos Tanács elnöke őszinte értékelést adott ezekről a kihívásokról és a lehetséges megoldásokról a 2024-es budapesti World Science Forum (WSF) előestéjén készült interjúban.

A World Science Forum (WSF) egy innovatív tudományos konferencia, amely nem csupán szűk tematikákra korlátozódik, hanem egy széleskörű platformot kínál. Célja, hogy elgondolkodjunk a tudomány fejlődéséről és arról, miként reagálhat a világ a mindennapi kihívásokra, a fenntarthatósági céloktól kezdve a béke megteremtésén át a szegénység felszámolásáig. Különösen aktuális ez a kérdés napjainkban, amikor a korábban stabil multilaterális politikai rendszer egyre inkább megbillenni látszik, és a nemzetközi együttműködés nehézségei épp abban a pillanatban bukkannak fel, amikor sürgős kollektív cselekvésre lenne szükség a globális problémák kezelésére.

A tudományos közösség egyik legsürgetőbb problémája a közbizalom csökkenése. Sir Peter Gluckman azt mondta, hogy "az intézményekbe vetett bizalom az elmúlt években csökkent, és ha ez a bizalom más intézményekben csökken, akkor egyúttal a tudomány iránti bizalom is megfogyatkozik". Ez a bizalomvesztés alapvető kihívást jelent a tudomány számára, hogy érdemben hozzájáruljon a globális problémák megoldásához.

A kutató véleménye szerint a COVID-19 világjárvány kiválóan illusztrálja ezt a komplex dinamikát. Miközben a tudomány rendkívüli ütemben állította elő a vakcinákat és a kezelési lehetőségeket, ez egyúttal fokozta a bizalmatlanságot, ami hozzájárult a társadalmi kohézió meggyengüléséhez és a populizmus terjedéséhez. Ez a jelenség nem csupán a tudomány hiányosságainak tudható be; inkább azzal van összefüggésben, ahogyan a tudomány és a politika interakcióba lépett, valamint azzal, ahogyan politikai szereplők a tudományra hivatkoztak saját céljaik elérése érdekében.

A világjárvány rávilágított a tudomány, a politika és a társadalom közötti kölcsönhatások gyengeségeire. Sir Peter Gluckman egy kritikus nézőpontból elemzi a tudományos válaszokat, amelyek túlnyomórészt az epidemiológiai és virológiai aspektusokra korlátozódtak. Ezen válaszok során figyelmen kívül hagyták a gazdasági, oktatási és társadalomtudományi tényezők időben való figyelembevételét. A COVID-19 egy klasszikus példája a komplex, egymásra épülő kríziseknek, amelyeket egyetlen tudományág sem volt képes önállóan, szigorúan tudományos nézőpontból kezelni.

A politika és a döntéshozatal zavarai arra ösztönzik a tudományos közösség tagjait, hogy aktívan részt vegyenek a közéleti diskurzusban. Az új-zélandi kutató kifinomultan közelíti meg a tudósok politikai elköteleződésének kérdését. Véleménye szerint "szükség van arra, hogy több szakmailag képzett egyén lépjen be a politikai színtérre", de hangsúlyozza, hogy a tudósoknak tisztában kell lenniük a saját szerepükkel a tágabb politikai keretek között. Míg a tudomány egy univerzális nyelvet beszél, a kutatóknak el kell ismerniük, hogy minden egyes kormány és közösség különböző szempontokat vesz figyelembe a döntések meghozatalakor, beleértve a pénzügyi és ideológiai tényezőket, a közvélemény alakulását, valamint a demokráciákban érvényes választási megállapodásokat.

Az egyik legnagyobb kihívás, amellyel napjainkban szembesülünk, az emberi gondolkodás természetének rövidlátósága. Sir Peter Gluckman szavaival élve, evolúciós szempontból a rövid távú tervezés vált a normánkká. Ezt a tendencia tovább erősítette a politikai diskurzus és a kommunikáció, különösen abban a kritikus időszakban, amikor a hosszú távú megoldásokra lenne a legnagyobb szükség. A rövidlátó megközelítések következményei súlyosan érintik a globális problémák, mint például a klímaváltozás kezelését. Gluckman megfigyelése szerint folyamatosan tapasztalhatjuk, hogy a gazdasági érdekek azonnali hatásai gyakran felülírják a fenntarthatósággal és az éghajlatváltozással kapcsolatos, hosszú távú megfontolásainkat.

Miközben egyesek szerint a tudomány iránti bizalom helyreállításához elsősorban a tudományban tapasztalható reprodukálhatósági válságot kellene kezelni, a kutató ennél árnyaltabb, filozofikusabb nézőpontot képvisel. "A tudomány önkorrekcióra képes diszciplína." Ritkán rendelkezik abszolút tudással, azonban támaszkodhat a nyilvános, szakmai lektorálási folyamatra, amelynek során más szakértők megvizsgálják és kijavítják az eredményeket.

Ugyanakkor világos, hogy a jelenlegi publikációs nyomás és finanszírozási rendszerek problémás ösztönzőket hoztak létre, amelyek túlzottan sok tudományos igényességet nélkülöző kéziratot eredményeztek. Sir Peter Gluckman a tudománykommunikáció szerényebb megközelítését is szorgalmazza. "A legfontosabb, amit a tudományban meg kell tennünk, hogy megszabaduljunk a gőgünktől" - érvel, mivel a gőg a bizalmatlanságot táplálja.

A jövőbe tekintve Sir Peter Gluckman jelentős hiányosságokra mutatott rá a tudósok képzésében. Úgy véli, hogy "minden tudósnak alapvető képzésre van szüksége a tudomány közéleti szerepéről és etikájáról", és megjegyzi, hogy "sok tudós úgy végez az egyetemen, hogy soha nem kapott képzést a tudományos etikából". Javasolja, hogy a tudósok ismerjék meg a tudomány filozófiáját és történetét, valamint értsék meg, hogyan kapcsolódik a tudomány más tudásrendszerekhez. "Arrogáns az, aki azt hiszi, hogy többet tud, mint amennyit valójában tud." Véleménye szerint a tudósoknak figyelembe kell venniük más tudásformákat is, például a helyi, illetve őshonos lakosság ismereteit, vagy a szakmai tapasztalatot, hozzátéve, hogy "a szerénység segít visszanyerni a bizalmat".

A jövő tudományos oktatásának egyik legmeghatározóbb aspektusa az interdiszciplináris megközelítés előtérbe helyezése. Miközben a szakterületek mélyreható ismerete továbbra is elengedhetetlen, eljött az idő, hogy a különböző tudományágak szakértőit összehozzuk. Fontos, hogy a tudósok képesek legyenek együttműködni az üzleti és politikai szféra képviselőivel, különböző formákban, hogy közösen olyan alkalmazható tudást alakítsanak ki, amely valóban hasznosítható a társadalom számára.

Sir Peter Gluckman üzenete világos: a tudományos közösségnek alkalmazkodnia kell a kor kihívásaihoz. Ez a folyamat nem csupán új technológiák és ismeretek kifejlesztését igényli, hanem egy alapvető szemléletváltást is, amely megváltoztatja a tudomány társadalmi szerepének megközelítését. A tudósoknak fel kell ismerniük a tudás hasznosíthatóságának izgalmát, amely képes valódi változásokat generálni a világban. A globális helyzet sürgeti ennek a változásnak a mielőbbi megvalósulását. Olyan időszakban élünk, amikor a konfliktusok száma a hidegháború vége óta soha nem látott mértékben megnövekedett, ezért a tudománynak innovatív utakat kell keresnie a problémák megoldásához, miközben megőrzi a hitelességét és erősíti a közvélemény bizalmát.

Az előttünk tornyosuló kihívás rendkívül jelentős, azonban nem megoldhatatlan. Közös erőfeszítéseinkre van szükség ahhoz, hogy megőrizzük a tudományos szigorúságot, miközben figyelembe vesszük a tudomány társadalmi, politikai és gazdasági környezetének összetettségét. Végső soron, ahogy Sir Gluckman is rámutatott, ez a változás elengedhetetlen ahhoz, hogy a tudomány valóban kibontakoztathassa képességeit a világ legégetőbb problémáinak kezelésében.

Related posts