A múlt emlékeinek tanúvallomásai

Dr. György Árpád Botond A város és igazságszolgáltatása. Marosvásárhely a XVII. században című könyvét március 28-án mutatták be Budapesten, ezt a marosvásárhelyi és a kolozsvári bemutató előzte meg még februárban, illetve márciusban. A nagyernyei származású történész-filozófussal, kutatóval életútjáról, szakmai munkásságáról, terveiről beszélgettünk.

- Nagyernyei származású, 1992-ben született. A helyi általános iskolában tanult, majd tanulmányait a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban folytatta intenzív német szakon. A Babeș-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) végzett történelem-filozófia szakon, jelenleg tanársegéd a BBTE-n. Mikor döntötte el, hogy történész lesz? Ki vagy mi inspirálta döntésében?

- Gyerekkoromban sok történetet hallottam a nagymamámtól. Hatott rám emberileg a nagyernyei történelemtanárom, majd később a bolyais tanárom. A történelem iránti érdeklődés kialakulásában nagy szerepet játszottak a helyi legendák, mint például a nagyernyei Bálintitt-kastélyról szóló, mely szerint az épületből egy alagút vezet a tó felé. És ott voltak a gyerekkori olvasmányélmények - például az Egri csillagok. De ekkor még nem volt életcélom történésszé válni, ez a szerencsés véletlenek és a kitartásom miatt alakult így. A középiskola vége felé döntöttem el, hogy történelem szakra jelentkezem. Nem volt tervben, hogy "megragadok" a Babeș-Bolyai Egyetemen, de szerettem volna az akadémiai közegben maradni, ugyanakkor a tanári pálya is vonzott.

A mesteri fokozat megszerzése 2017-ben igazi kihívás volt számomra, hiszen nemcsak az akadémiai követelményeknek kellett megfelelnem, hanem a saját határaimat is folyamatosan feszegetnem kellett. Az intenzív tanulmányi időszak során sokszor szembesültem a stresszel és a határidőkkel, de ezek a nehézségek végül csak erősebbé tettek. A kedvenc kutatási területem a társadalmi innováció, mivel úgy vélem, hogy a kreatív megoldások képesek valódi változásokat hozni a közösségek életébe. Ezen a területen dolgozva lehetőségem nyílt betekinteni különböző projektekbe, amelyek révén új perspektívákat nyertem a társadalmi problémák kezelésére.

- A mesteri "adta magát". Eredetileg "középkorásznak" készültem, és a lovagi családok világa érdekelt. Végül valóban a középkorra szakosodtam, aztán egy ELTE-s szemeszter új irányt adott a gondolkodásomnak: a kora újkor is elkezdett foglalkoztatni. A gernyeszegi kastélyt felépítő Teleki család vagyonát megalapozó Teleki Mihály élettörténetét is kutattam.

A doktori disszertációjának középpontjába a várostörténet került, ami nemcsak a helyi identitás megértéséhez, hanem a múlt társadalmi és politikai viszonyainak feltárásához is kulcsfontosságú. Marosvásárhely XVII. századi tanácsi jegyzőkönyveihez való eljutásának hátterében több motiváció állt. Egyrészt a város fejlődése és változásai iránti érdeklődése, másrészt pedig a korabeli dokumentumok gazdag információtartalma vonzotta, melyek révén a korabeli közélet, gazdaság és társadalmi struktúrák részletesebb megismerésére nyílt lehetőség. E jegyzőkönyvek mélyreható elemzése lehetőséget biztosít arra, hogy a múlt eseményeit és döntéseit egy új perspektívából közelítse meg, ezzel gazdagítva a várostörténeti diskurzust.

Egy váratlan fordulatnak köszönhetően, mindössze egy héttel a doktori felvételi előtt, mélyebben belemerültem Marosvásárhely történetébe. Számomra nem csupán a város "elit" rétege érdekes, hanem sokkal inkább a hétköznapi emberek álmai, hagyományai és mindennapi élete. Különösen kíváncsi voltam arra, hogy a közösség milyen elvek és normák mentén működött. A legértékesebb forrást a tanúvallomások jegyzőkönyvei képezték, amelyekből egy-egy ember sorsának sokszínűsége tárul fel – bűnök, szokások, vágyak és tragédiák egyaránt megjelennek bennük.

Az idei év során nem csupán Marosvásárhely, hanem Kolozsvár és Budapest is színhelyévé vált A város és igazságszolgáltatása. Marosvásárhely a XVII. században című könyv bemutatójának, amely az Egyetemi Műhely Kiadó jóvoltából 2024-ben Kolozsváron látott napvilágot. Ez a magas színvonalú kiadvány nemcsak érdekes és sokszínű témákat tárgyal, hanem rendkívül olvasmányos is. Milyen kihívásokkal és élményekkel járt ennek a kötetnek a megszerkesztése és kiadása?

- 2017-ben kezdtem a doktori kutatásokat. Először digitalizáltam a forrásanyagot, a jegyzőkönyveket, mintegy ezer levéltári levelet. Ebből építettem egy adatbázist. Különösen érdekesnek tartom ezekben a peres iratokban azt, ahogyan az igazságszolgáltatás működött a gyakorlatban. Milyen volt a bírói gyakorlat, hogyan döntöttek például az önvédelem kérdésében? Hogyan végrendelkeztek? Mennyire számított a társadalmi státusz? Ezek a kérdések ma is aktuálisak, és történészként jó látni a folyamatosságot és a különbségeket is.

Párhuzamosan az adatbázis létrehozásával Marosvásárhelyről szóló szakirodalmat tanulmányoztam. A könyvem megírását 2018-ban kezdtem el, fejezetenként haladva, majd a végső formába öntés során barátaim és témavezetőm segítsége rendkívül értékes volt. Ez a könyv 6-7 évnyi kemény munka eredménye, amely mellett számos egyéb projekttel is foglalkoztam.

- Melyik publikációjára a legbüszkébb?

A Marosvásárhelyről készült könyvem az, amire a legnagyobb büszkeséggel tekintek, ez kétségtelen. Ugyanakkor izgalommal tölt el a határjárási oklevél alapján tervezett tanulmányom is, amelyben azt szeretném feltárni, hogyan alakult ki a határ az ernyei székely közösség és a sáromberki földesurak között. Ez a téma rendkívül érdekes, és egyben egy régóta dédelgetett adósság Nagyernye felé is...

- Jelenleg a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen tanársegéd, tagja az EME-nek, a Romániai Várostörténeti Bizottságnak, és a Magyar Tudományos Akadémia Külső Köztestületi tagja. Mit jelent Önnek az oktatás?

- A tanítás nem csupán ismeretátadás, hivatásként tekintek rá. A diákok kérdései és megközelítései sokszor új gondolatokat indítanak el bennem. Egy-egy dolgozat vagy prezentáció olyan szempontokat vet fel, amelyek inspirálnak.

Hogyan vélekedik a történészképzés jövőjéről? Mennyire vonzó ez a szak a fiatalok számára?

Úgy vélem, hogy ennek a szakterületnek van jövője. Az intézményi háttér folyamatosan fejlődik, ami megkönnyíti a fiatalok elhelyezkedését. Rendelkezünk tehetséges diákokkal, akik képesek kitűnni. A tanári pálya továbbra is fontos szerepet játszik, de a kutatási lehetőségek is bővülnek, amennyiben valaki felfedezi a saját specializációját, és eltökélten dolgozik rajta. Nincs túlképzés, viszont azok, akik a legjobbak, és elszántan keresik a helyüket, végül rátalálnak.

- Gyakran jön haza Nagyernyébe?

Igyekszem minden alkalmat megragadni, hogy elérjem ezt, de a feladataim száma sajnos folyamatosan nő. Amint hazaérek, a családom és a barátaim társaságában szeretném tölteni az időt.

Milyen elképzelései vannak a közeljövőre nézve?

Jelenleg több párhuzamos projekten dolgozom, amelyek különösen izgalmasak számomra. Az egyik fő célom, hogy alaposan megismerjem Nagyernye történelmét, és ehhez egy részletes tanulmányt készítsek. Nagy segítség lenne, ha lehetőség nyílna ásatásokra a római katolikus templom környékén, mivel feltételezhető, hogy a templom padlózata alatt középkori sírok rejtőznek. Elgondolkodtató, hogy a helyi előkelők, akik a templom közelében temetkeztek, milyen jelentőséget tulajdonítottak e helyszínnek. Ezen kívül jelenleg a Székely oklevéltár kilencedik kötetén is dolgozom, amely egy kardinális jelentőségű projekt, és jövőre szeretném megjelentetni. Emellett készülőben van egy tanulmányom is, amely a kora újkorban a válásokkal kapcsolatos nőtörténeti kutatásra összpontosít; a családon belüli erőszak kérdése is a kutatásom része lesz. A terveim között szerepel, hogy a székelyföldi városok középkori és kora újkori forrásait és történeteit is kutassam, ami hosszú távú munkát ígér a következő évtizedekre.