"A család a legértékesebb kincs az életben, nem a hírnév vagy a pénzügyi siker." - Sikeres vállalkozó apák a kettős szerepek kihívásairól és titkairól.

A család és a munka összeegyeztetése különösen érdekes kérdés sikeres vállalkozók esetében, akik az üzleti életben elért kimagasló eredményeik mellett többgyermekes édesapaként is helytállnak a magánéletben. Vajon milyen hozzáállás vezette őket addig, hogy mindkét szerepükben maradandót alkossanak? Hogyan gondolkodnak a világról, a hivatás és a családfői lét kihívásairól, szépségeiről?

"Akkor találunk igazán önmagunkra, ha megfeledkezünk magunkról - így foglalja össze Dr. Peták István azt a "flow élményt", ami őt egészen a rákkutatásig repítette. A nemzetközileg elismert tudós úgy érzi, hogy a szülőség mellett az élet más területén is értékteremtő feladata van. "Sok megoldásra váró probléma van a világban, ezek közül egy férfinak egyet érdemes egész életében életfeladatként űznie. Mert akkor tud valamiben a legjobbak közé kerülni, ha nagyon arra fókuszál" - vallja.

A szakértő csapata, az Oncompass Medicine Zrt., egy forradalmian új orvosi szoftvert alkotott meg, amely lehetővé teszi, hogy egyre több rákos beteg esetében pontosan meghatározható legyen, hogy mely célzott terápiák kínálják a legmagasabb hatékonyságot. E kiemelkedő innovációt nemcsak a helyi közösség, hanem a nemzetközi szakmai körök is lelkesen üdvözölték.

Peták István szerint, amikor egy férfi vállalkozás indítására szánja el magát, a célja nem csupán a nyereség maximalizálása. Ezért is találó a "vállalkozás" kifejezés, hiszen az alapító valójában egy adott feladat megvalósítására vállalkozik.

Ahogyan Gábor Dénes fogalmazott, az innováció legfőbb esszenciája abban rejlik, hogy bár a jövőt nem tudjuk megjósolni, a kreatív ötletek megszületése mindig lehetséges. Peták véleménye szerint pedig elengedhetetlen, hogy a férfiak érezzék: megbecsülésük nem csupán az üzleti életben elért sikereikhez kötődik, hiszen ez egy elviselhetetlen nyomást helyezne rájuk.

Édesapám mindig hangsúlyozta, hogy egy férfi életében elengedhetetlen, hogy érzelmileg több lábon álljon. Ez azt jelenti, hogy legyen egy hivatása, támogató családja és olyan hobbija, ami örömet ad. Ha bármelyik területen nehézség adódik, a másik kettő biztos pontként szolgálhat. A legfontosabb azonban, hogy a család kiegyensúlyozó erőként működjön, megakadályozva, hogy teljesen elveszítsük magunkat a világmegváltó ambícióinkban.

Molnár Ferenc hosszú évekkel ezelőtt hivatásos fotósként indította pályafutását, ám édesanyja, Ilcsi néni inspirációját követve az Ilcsi Szépítő Füvek Kft. tulajdonos-ügyvezetőjévé vált. Ezt követően életének minden pillanata a vállalkozásának és a nagy családjának szentelődött, elkötelezetten dolgozva a sikerért és a szeretetért.

Öt saját gyermekének nevelése mellett második felesége két fiát is sajátjaként ölelt magához. Azt vallja, hogy a gyermekvállalás sosem volt számukra pénzügyi kérdés, még akkor sem, amikor életük nem a bőség jegyében telt.

"Fotós éveim alatt annyira szűkösen éltünk, hogy szinte már a templom egereivel versenyezhettünk, de sosem merült fel bennünk, hogy ne bővüljön a család. Igaz, nem a legmenőbb márkák üzleteiben vásároltuk a drága rugdalózókat, amit aztán alig két hét után kinőttek a gyerekek, hanem az akkoriban népszerű Gólya ruhabizományi boltba jártam, egy cetlivel a zsebemben, amin a feleségem gondosan felírta, hogy miből mennyit hozzak. Könyékig turkáltam a használt ruhák között, mégis minden fiunk felnőtt, és – bár én is 185 centiméter magas vagyok – mindegyikük minimum fél fejjel magasabbra nőtt nálam!"

Molnár Ferenc kiemeli, hogy vállalkozóként sem tölthet több időt a családjával, mint mások, inkább másképp tölthet időt velük. "Volt, hogy ősszel és tavasszal bemutató-körutak miatt még hétvégente is alig láttak, cserébe viszont az iskolai szünetek idején többet voltam mellettük, mint egy munkahelyi alkalmazott az éves szabadságai terhére. Egy vállalkozó 24-ből 24 órát dolgozik, ha nem is krampácsol az üllőn vagy reszeli a fát, az agya mindig jár. Ez viszont bizonyos önállóságot, szabadságot is biztosít neki. Hangzatos, hogy nincs főnököm, mert én vagyok a saját magamé, de épp ezért erőn felül hajtom magam. Nem kívánok másnak olyan főnököt, amilyen én vagyok magamnak! Nyilván azért csináljuk ezt, mert megtaláljuk benne a számításunkat.

Emberi, családi és lelki szempontból talán könnyebben illeszkedik ez a létforma egyesek életébe.

"Míg egy munkatárs kiblokkolja a napját, és csak utána, a munkaidő végeztével foglalkozik a családjával, mi saját magunk irányítjuk az időnket" - osztja meg velünk a (nem is annyira rejtett) titkát, amely lehetővé tette számára, hogy a családfő szerepét is sikeresen betölthesse.

"A legfontosabb az életben a család, nem a siker meg a vagyon, hanem ez emberi kapcsolatok, amiknek a magja a házasság meg a gyerekek. Ha mindez harmonikusan működik, az az ember munkáján látszik meg először, hiszen mindjárt jobb döntéseket fog hozni, könnyebben lesz empatikus másokkal - vallja Semsei Rudolf, a Budapest Party Service catering-szolgáltató vállalkozás és a Vakvarjú étteremcsalád tulajdonos-ügyvezetője, négy gyermek édesapja. "Ha otthon minden tökéletes, akkor a cégnél is - jelenti ki. - Persze fontos, hogy tulajdonosként szenvedélyesen szeressem a cégemet is, mert az is a szívem-lelkem egy pici része. Ezt pedig a családomnak kell elfogadnia.

A hivatásomra gyakran a szerelem szent tüzét idézem, hiszen mikor vagyunk igazán szenvedélyesek? Csak akkor, amikor a szívünket egy másik ember iránt nyitjuk meg. Ilyenkor hajlamosak vagyunk maximalistává válni: férfiként is válogatjuk az illatszereket, és órák hosszat csiszoljuk a tökéletes szerelmes levelet. Gary Chapman bölcsessége jut eszembe: meg kell ismernünk a másik ember szeretetnyelvét, hogy ő kerüljön a középpontba, ne mi magunk. Ez a mi szakmánkban a vendég, akinek a gondolatait és érzéseit kell felfedeznünk. Ha számára más az ideális, mint amit mi szeretnénk, akkor is elkötelezett munkát végzünk a boldogsága érdekében.

Az üzleti világban, akárcsak a párkapcsolatokban, elengedhetetlen, hogy folyamatosan fejlesszük tudásunkat és készségeinket. Ahogy a sikeres vállalkozók ismerik a piaci igényeket, úgy a harmonikus kapcsolatokban is fontos, hogy figyelemmel kísérjük partnerünk vágyait és szükségleteit. E két terület összekapcsolódik abban, hogy mindkettő a kommunikációra és a megértésre épül. Ha folyamatosan képezzük magunkat, nemcsak a szakmai kihívásokra válaszolunk, hanem a személyes kapcsolatainkban is képesek vagyunk mélyebb kapcsolatokat kialakítani, és valóban megérteni, mit jelent a másik számára a boldogság.

Majd a gyermeknevelés kapcsán egy másik sikeres vállalkozó, Csányi Attila, a Bonafarm Csoport vezérigazgatójának szavait idézi, aki szerint a gyerekkori korlátokból lesznek idővel a felnőttkori kapaszkodók. "Tudnunk kell korlátokat adni a gyerekeknek - még ha kamaszként át is fogják lépni, ugrani őket -, ez mutatja meg nekik az utat a jövőbe, és később, amikor benő a fejük lágya, átértékelve a családban átélt élményeket, nagy segítségükre lehet" - következtet Semsei.

Egy boldog párkapcsolat alapköve, a nő szerepe, Sütő Zoltán, a Griff Collection divatipari hálózat alapítója és két gyermek édesapja szerint. Zoltán elmondása szerint feleségével azonnal rátaláltak egymásra; közös értékrendjük, érdeklődési körük és ízlésük azonnal összekapcsolta őket. Mindketten a szépséget és a jót keresték, és együtt álmodtak nagyot, hogy megvalósítsák céljaikat. Amikor megérkeztek a gyerekek, már tele voltak élményekkel és kalandokkal, így örömmel fogadták őket, és a figyelmüket rájuk irányították. Különösen nagy várakozással tekintettek Olivér érkezésére, akire egészségügyi okok miatt sokáig kellett várniuk. Az 1993-ban született fiúval rendkívül szoros kötelék alakult ki, talán éppen a hosszú várakozás miatt. Most, hogy Olivér felnőtt, büszkén tapasztalják, hogy a nevelésük során valamit igazán jól csinálhattak, hiszen a fiú szeretet- és családcentrikus lett. Ugyanez igaz Olíviára is: mindketten a szüleik egyedi vonásait örökölték, és Zoltánék mindig örömmel fedezik fel a gyerekeikben saját maguk egy-egy darabját.

Sütő Zoltán szerint egy vállalkozó számára, ha jól szervezi az életét, és megfelelő a személyisége is, első kell, hogy legyen a család, amely egy pillanatig sem láthatja kárát annak, hogy "apa dolgozik".

"Én igazán különleges munkabírású vagyok. Ugyanakkor rendkívül motivált is, hiszen alig várom, hogy láthassam, ahogy a gyermekem megtett az első lépését vagy először elkapja a labdát. Mindezt tökéletes harmóniában tudtam összekapcsolni, és meglepően kölcsönhatásba lépett a kettő: a gyermekeim tanítottak meg arra, hogyan kell igazán kikapcsolódni."

Peták István gondolataihoz térve, érdemes elgondolkodni azon, amit az orvos megosztott velünk. Elismeri, hogy az élet sűrű forgatagában nem mindig tudta a kívánt időt a családjával tölteni, de arra törekedett, hogy két lánya számára mindent biztosítson. "Amikor sokáig dolgoztam, és keveset voltam velük, próbáltam megnyugtatni magam azzal, hogy legalább hat év alatt végig olvastam nekik a Harry Pottert, este meseként," meséli. "Fontosnak tartom, hogy a gyerekek lássák: nem kell, hogy a szüleik önfeláldozóan szenvedjenek értük. Mi a szüleink szemében mindig gyerekek maradunk, de a felnőtt életben a feleségünknek a férje, a gyerekeinknek pedig az apukája leszünk. Emellett pedig van egy hivatásunk, ami szintén része a személyiségünknek. A gyerekeknek látniuk kell, hogy a szülői szerep csak egy a sok közül. Jó, ha tisztában vannak azzal, hogy ezek a szerepek együttesen formálnak minket, és remélhetőleg ők is igyekeznek majd helytállni mindegyikben!"

"Amikor észreveszi, mennyire elégedett és boldog vagyok a munkámban, talán ez ösztönözheti őt is arra, hogy felfedezze ugyanazt az örömöt a saját hivatásában."

A szakember végül élete két meghatározó szerepét állítja párhuzamba, miközben egy személyes élménye révén szemlélteti az ideális családfői hozzáállást. "Amikor valaki megkérdezi, mi motivál a rákkutatásban, hiszen sosem lehet tudni, hogy a munka eredményes lesz-e, azt válaszolom: nincs más opcióm, nem létezik olyan lehetőség, hogy ne próbáljam meg. Az apaság is hasonló érzéseket váltott ki belőlem: meg kell tennem, meg kell oldanom. Egy alkalommal, amikor édesapámmal kirándultunk, egy kutya megharapott. Nem voltunk biztosak benne, hogy a kutya veszett-e, és pontosan tíz nappal később láz gyötört. Apukám azt mondogatta, hogy minden rendben lesz, de azért elment orvoshoz, és kicammogott. Ahogy mögötte becsukódott az ajtó, az ablakból láttuk, hogy már szalad. De felénk a nyugalom látszatát kellett mutatnia, mert mi értelme lett volna a félelmét kifejezni?"

A cikk alapját a szerző által a Kismackó Alapítvány és a Férfiak Klubja megbízásából készített mélyinterjúk képezik, amelyek a 2020-as "Egy kapitány, két fedélzet - Vajon a vállalkozó apukáknak könnyebb?" című kiadványhoz készültek.