A hetvenes-nyolcvanas évek iskolai élete - Egy nosztalgikus pillantás a múltba - Galéria
A táblán a kréta hangja éles, mint egy feszültséggel teli pillanat; a szivacsból felszálló por pedig örök fulladozást idéz elő, mintha a múlt emlékei kavarognának a levegőben. Zöldre festett padok, szálkás felületekkel, iskolaköpenyek, és még sok más – az iskola egykor egészen más világot teremtett, mint amilyen a mai.
Nem volt még számítástechnika-óra, ellenben tanulhattunk varrni, főzni vagy barkácsolni. Nem tiltották a mobiltelefont a tantermekben, hiszen nem is létezett, ellenben az egyenruhákhoz hasonló spártai egyszerűséget jelentett, hogy legfeljebb iskolaköpeny-divatot tudtunk követni.
Az írószerek világában nem találkozhattunk különleges Star Wars-, Wednesday- vagy Real Madrid-kollekciókkal; szüleink csupán néhányféle csomagolópapír közül választhattak, amikor az egységes megjelenésű, egyszerű füzeteket védőborítóval igyekeztek ellátni.
Életünk során nem voltak túlságosan jelen a különórák, szüleink pedig teljes nyugalommal engedtek el minket a boltba vagy akár az iskolába, még egészen apró gyerekekként is.
A képre kattintva megnyílik a galéria, amely után a cikk folytatódik.
Senki sem gyűjtött focis kártyákat, de a takarékbélyeg gyűjtés igazi szenvedélyt jelentett. Az osztályteremben a kréta pora szállt a levegőben, ahogy a tanár magyarázott, és a táblára írt gondolatok életre keltek. A tízórai szünetben az iskolatej volt a főszereplő, amelyet izgatottan vártunk, míg az iskolabüfé, a finomságok birodalma, még csak egy távoli álom volt. Nosztalgiázz velünk, és merülj el a hetvenes-nyolcvanas évek iskolás pillanataiban, ahol a régi fényképek egy másik világot idéznek fel – a barátságok, a közös nevetések és a tanulás varázslatos időszakát.
