Moszkva a háború egyik legnagyobb bombázását hajtotta végre, de vajon mi állhat a lépés mögött éppen most? | Demokrata
Az utóbbi napokban drámaian megnövekedett az orosz légitámadások gyakorisága. Kijev városát kedden hajnalban a háború eddigi legnagyobb légi offenzívája sújtotta. A főváros ellen indított drón- és rakétatámadás következtében 28 ember vesztette életét, míg 142-en megsérültek.
Felmerül a kérdés: miért éleződik ki Oroszország légitámadási stratégiája, és mit kíván elérni ezzel? A támadások mögött számos indíték és stratégiai megfontolás rejlik. Az egyik lehetséges nézőpont szerint Moszkva egy megfélemlítési kampányt indított, amelynek célja a civil lakosság terrorizálása. A légicsapások célja, hogy a mindennapi életet elviselhetetlenné tegyék, és ennek révén aláássák a lakosság morális ellenállását.
Egy másik orosz szándék a gazdasági és logisztikai nyomásgyakorlásra irányul. Korábban Moszkva az energiarendszer ellen irányuló támadásokkal próbálta elérni, hogy az ukrán gazdaság összeomoljon az áramkimaradások következtében, így csökkentve az ország háborús képességeit. Ezen túlmenően azonban volt egy gyakorlati céljuk is: megnehezíteni az ukrán vasúti szállítást, a hadianyag előállítását és karbantartását, valamint elriasztani a külföldi befektetőket attól, hogy Ukrajna területén üzleti tevékenységet folytassanak.
Ezúttal egy újabb, valószínűsíthető tényező is felmerül: az orosz légicsapások célja részben az ukrán hadsereg figyelmének elterelése és kimerítése. Minden egyes drón- vagy rakétatámadás arra kényszeríti Ukrajnát, hogy jelentős légvédelmi erőket telepítsen a nagyobb városok védelmére, ezáltal folyamatos készenlétben kell tartania őket. Ez a stratégia forrást von el a frontvonalról. Az orosz fél abban bízik, hogy ezzel a módszerrel a költséges nyugati légvédelmi rakéták készleteit is kimeríthetik: a Patriot vagy NASAMS rendszerek aktiválása jelentős anyagi terhet ró Ukrajnára, míg egy iráni drón megsemmisítése csupán töredékébe kerül egy rakétának. Moszkva egyfajta "anyagháborút" folytat a levegőben, arra játszva, hogy anyagilag és logisztikailag kimerítse Kijevet és a nyugati támogatóit. Bár a nyugati fegyverszállítások eddig nagyjából lépést tartottak az ukrán igényekkel, most Moszkva joggal feltételezheti, hogy a légvédelmi rendszerek jelentős része Izraelbe kerül, és bármennyire is erős a nyugat ipari bázisa, az ilyen mértékű kettős teher kezelésére még középtávon sem lesz képes.
